VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Acta Romanica – Rausch-Molnár Luca: Diderot és Watteau – Bartha-Kovács Katalin: Diderot et WatteauRausch-Molnár Luca: Diderot és Watteau
Bartha-Kovács Katalin: Diderot et Watteau. Vers une poétique de l’image au XVIIIe siècle
Paris, L’Harmattan, 2019, 249 o.
Bartha-Kovács Katalin francia nyelvű kötete 2019-ben jelent meg a párizsi L’Harmattan kiadónál, ám a franciául tudó magyar olvasóközönség számára is jelentőséggel bír a kiadvány. A borítón ugyanis a 20. századi magyar festő, Gulácsy Lajos egyik műve látható, mely a kötet címében szereplő Watteau-nak tulajdonított gáláns ünnepségek műfaját idézi meg. A kötet igényes és ízléses külleme a tartalmáról is sokat elárul: gondosan szerkesztett, könnyen átlátható, jól olvasható könyvet vehet kezébe a művészetek, az esztétika, a filozófia vagy a francia irodalom iránt érdeklődő olvasó. A kötet tanulmánygyűjtemény, mely a 18. századi francia művészet két kiemelkedő alakjáról, a művészetkritikus Diderot-ról és a rokokó festőről, Watteau-ról szóló (már megjelent, vagy megjelenés alatt álló) írásokat tárja az érdeklődők elé. Hogy miért épp e két alkotónak szentelte a szerző a kötetet, kiderül a tanulmányokban kifejtésre kerülő kapcsolódási pontokból: a Bartha-Kovács Katalin munkásságára jellemző interdiszciplináris megközelítésmód lehetővé teszi, hogy művészetelméleti, esztétikai, valamint stilisztikai szempontból, kulcsfogalmak segítségével fedezze fel az olvasó az összefüggéseket Diderot és Watteau között. Ezen kulcsfogalmak közé tartozik egyebek közt az álom, a melankólia, a modor, valamint a könnyedség, sőt a ritmus fogalmát is elemzi a szerző mind Diderot, mind Watteau kapcsán. A kötet általános célja az, hogy megragadja a kép – és a képiség – poétikáját a 18. században. A tanulmányok mellett a kiadvány részét képezi egy bibliográfia, mely minden felhasznált primér és szekundér forrást összesítve áll az olvasó rendelkezésére. A szimmetrikus kötet első részében Diderot-hoz kapcsolódóan hét tanulmány szerepel. Ezek Diderot művészetkritikai írásaira támaszkodnak: a Szalonok terminológiájával és művészetelméleti kategóriák (például a szín) szempontjából való elemzésével két tanulmány foglalkozik, szintén kettő a romok poétikájával – ezek egyúttal a fenséges fogalmának esztétikai jelentőségét is taglalják. Diderot művészetről való gondolkodásmódjának megértéséhez a szenvedélyábrázolás kérdését is vizsgálja a szerző, ennek során a 17. századi elméletírók műveihez nyúl vissza. Az első rész zárótanulmánya a műfajelmélet problematikájával foglalkozik, így szinte átvezet a második részhez, ahol a műfajteremtő Watteau-ról lesz szó. A magyar olvasó számára az első rész hatodik tanulmányát emelném ki, melyben a szerző Diderot írásainak magyar nyelvre való átültetésének nehézségeiről számol be. A tanulmány rávilágít a francia és a magyar nyelv azon különbségeire, amelyek kihívások elé állítják a fordítókat, s egyúttal felhívja a figyelmet stilisztikai (műfaji és nyelvészeti) problémákra is, melyek például a szöveg ritmusának lefordítását teszik szinte lehetetlenné. A nehézségek ellenére elkészült Diderot-fordítás ugyan nem szerepel a kötetben[1], ám a magyarul és franciául tudó olvasó érdeklődését remélhetőleg felkelti a tanulmány, és további olvasásra – vagy fordításra – buzdítja. A hét Watteau-tanulmány témája éppoly szerteágazó, mint az első részben található írásoké: a szerző esztétikai fogalmak elemzésén keresztül keresi a választ arra, hogy mitől vált későbbi korok számára is kiemelkedő és jelentős festővé Watteau. Az első tanulmány a melankólia szerepét, míg a második és a harmadik Watteau festői modorát elemzi. A következő két esszé a magyar nyelvre nehezen fordítható báj (charme) és a kellem (grâce) fogalmát és megjelenési formáit vizsgálja, és a hatodik írás is egy Watteau-nál nehezen megragadható elemet: a ritmust igyekszik tetten érni. A kötet utolsó tanulmánya pedig egy különleges, alig kutatott területet elemez: a majmok ábrázolását és jelentőségét a Watteau-életműben. Rövid képelemzések kísérik a majom művészetelméleti szerepének kifejtését, s végül a szerző a majom kapcsán az utánzásról és a világ ábrázolásáról – esztétikai és filozófiai kategóriákban – megfogalmazott reflexióit tárja az olvasó elé. Összességében olyan kötetet vehet kézbe az olvasó, mely nemcsak szépen mutat a könyvespolcon, hanem a művészetelméleti és esztétikai kutatás jelentős eredményeit foglalja össze. A 18. századi francia művészet és irodalom két, a maga nemében egyedülálló alkotója műveinek vizsgálata által a tanulmányok áfogó képet nyújtanak a korszak képről való gondolkodásmódjáról. [1] Diderot – esztétika, politika, filozófia, szerk. Kovács Eszter, Penke Olga, Szász Géza, Budapest, L’Harmattan – Szegedi Tudományegyetem Filozófiai Tanszék, 2013 (Rezonőr sorozat)
Megjelent: 2020-10-22 16:00:00
|
