Videó

Csomópontok – Turi Attila építőművész
és alkotótársainak kiállítása




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Domokos Gyöngyi: Színekbe zárt emberek, avagy Lactantius és ars poetica – 1. A Divinae Institutiones és költészet relációja

 

 

 

 

Színekbe zárt emberek,

avagy Lactantius és ars poetica

 

  1. A Divinae Institutiones és költészet relációja

 

A korakeresztény hívek részéről az antik költészeti hagyomány mint a pogánysághoz tartozó elem a retorikához és a filozófiához hasonlóan1 jelentős ellenérzéseket váltott ki. A Római Birodalom és a kereszténység közt fennálló feszültség, a keresztényüldözések és más, a keresztényeket hátrányosan súlytó intézkedések tovább szilárdították ezt a meggyőződést. Lactantius ezzel a felfogással szembehelyezkedve a vallás szolgálatába állítva, nyíltan használja fel a retorikát, filozófiát és antik költészetet mint eszközt az isteni tan hirdetésére fő művében, a Divinae Institutionesben. Az opus második exordiumának2 tekinthető 5.1 caputban önreflexió formájában fogalmazódik meg Lactantius részéről, hogy milyen célközönség indokolja a pogány antik kultúra eme három ágának átvételét:

 

1. Nostros tamen confirmabimus, quorum non est stabilis, ac solidis radicibus fundata et fixa sententia. Nutant enim plurimi, ac maxime qui litterarum aliquid attigerunt. Div.Inst.5.1.93

 

2. Nam haec in primis causa est, cur apud sapientes et doctos et principes hujus saeculi Scriptura sancta fide careat, quod Prophetae communi ac simplici sermone, ut ad populum, sunt locuti. Contemnuntur itaque ab iis, qui nihil audire, vel legere, nisi expolitum ac disertum volunt; nec quidquam haerere animis eorum potest, nisi quod aures blandiori sono mulcet. Illa vero, quae sordida videntur, anilia, inepta, vulgaria existimantur. Adeo nihil verum putant, nisi quod auditu suave est; nihil credibile, nisi quod potest incutere voluptatem: nemo rem veritate ponderat, sed ornatu. Non credunt ergo divinis, quia fuco carent; sed ne illis quidem, qui ea interpretantur, quia sunt et ipsi aut omnino rudes aut certe parum docti. Div.Inst.5.1.15ff.4

 

Lactantius eme műve tehát az ingataglelkű keresztény lelkek, s legfőbbképpen a pogány homines sapientes et docti rétege számára íródott. A korakereszténység számára szükség volt az antik pogány értelmiség tagjainak megnyerésére és ez által egy keresztény művelt réteg létrehozására. Ez az igény dominál Lactantius esetében is, aki maga is ebből a rétegből származva5 a retorikus nyelvhez szokott értelmiség és az egyszerű nyelvezetű korakeresztény opuszok között fennálló nyelvi kódok különbségének felismerésére jutott.6 A célközönség elérése és meggyőzése érdekében szándéka a két nyelvi kód közt húzódó szakadék áthidalása volt. Ez az antik retorika mint eszköz alkalmazását7 jelentette az isteni igazság érdekében, valamint az isteni tan beburkolását az antik költészet és filozófia köntösébe. Lactantius ez utóbbi eljárás leképezésére Lucretius egy vizuális hasonlatát, a keserű orvosság poharának mézzel bevont képét használja fel:8

 

Circumlinatur modo poculum coelesti melle sapientiae, ut possint ab imprudentibus amara remedia sine offensione potari; dum illiciens prima dulcedo acerbitatem saporis asperi sub praetextu suavitatis occultat. Div.Inst. 5.1.149

 

A tudományt tehát édes mázként kívánja hasznosítani a nehezen bevehető orvosság, a keresztény vallás beburkolására. Lactantius ezt a metaforát a költészet, filozófia és szónoklás képviselőire a következőképpen konkretizálja:

 

Nam et in hoc philosophi, et oratores, et poetae sunt, perniciosi quod incautos animos facile irretire possunt suavitate sermonis, et carminum dulci modulatione currentium. Mella sunt haec venenum tegentia. Ob eamque causam volui sapientiam cum Religione conjungere, ne quid studiosis inanis illa doctrina possit officere; ut jam scientia litterarum non modo nihil noceat Religioni atque justitiae, sed etiam prosit quamplurimum, si is, qui eas didicerit, sit in virtutibus instructior, et in veritate sapientior. Div.Inst.5.1.10ff.10

 

A költők a filozófusokkal és szónokokkal együttvéve negatív színezetben jelennek meg mint a pogány kultúra elemei: veszélyt jelentenek (perniciosi) az óvatlan lelkek számára, a veszély közvetlen forrásai pedig a suavitas sermonis és a dulcis modulatio carminum currentium. Lactantius tehát az antik elemeknek éppen azon attribútumait tartja perniciosusnak, amelyeket felhasznál a művelt pogány olvasóközönség megnyerésére, és ily módon alakítja át a negatív pogány befolyásra képes elemeket pozitívvá (ut jam [] non modo nihil noceat [], sed etiam prosit quamplurimum). Így alapvetően tárgyváltás történik; a költészet, filozófia és szónoklás befolyásoló eszközei, azaz a suavitas sermonis és a dulcis modulatio carminum currentium mint mella elfedésének tárgya kezdetben a pogányságból eredő venenum (Mella sunt haec venenum tegentia.),11 majd leválva a rosszról újabb objektumává a keresztény religio válik.12

Ily módon a mella, azaz suavitas sermonis és a dulcis modulatio carminum currentium egyfajta velamenként13 funkcionál, míg a religio testesíti meg a tartalmi magot, a szubsztanciát.

Ezzel analóg szerkezetként kerül leképezésre a Lactantius által megformált euhémerista poétikakép is, mely a Divinae Institutiones egyes részeiben fogalmazódik meg:

 

[] rebus gestis addiderunt quemdam colorem. Div Inst.1.11.2314

 

Ebben az esetben velamenként a color poeticus funkcionál, míg a szubsztanciát a res gesta testesíti meg. Lactantius tehát az antik költészet mint sapientia esetében olyan mézzel leplezi a veritast, amely ugyancsak magában hordozza a mézet (color) és az azt elfedő veritast (res gestae); ily módon egyfajta antik keresztény irodalmi mise en abyme példáját tárja elénk.

 

lactantiusi mella + teológiai veritas

költői mella + történeti veritas

 

 

Euhémerizmus és Lactantius

 

A res gesta az ie. 3. században élő messénéi Euhémeros elméletére utal, mely szerint az istenek egykor halandó emberek, tetteik pedig transzcendenciát nélkülöző valódi cselekmények voltak. Euhémeros Hiera anagraphé (Szent történelem) című fantasztikus útleírásában Pankhaia sziget társadalmi felépítésének tárgyalásakor tér ki erre.

Diodoros Sikulos15 leírása szerint Euhémeros Kassandros16 bizalmasaként kapta azt a küldetést, hogy diplomáciai okokból induljon egy hosszabb külföldi expedicióra. Kedvező szelet kapva az óceánon hosszú időn át hajózott, ennek során lelt rá Euhémeros Pankhaia szigetére. A sziget hegyén állt Zeus Triphylius szentélye, amelyet egykor még őmaga alapított, mikor még valamennyi emberlakta föld fölött királyként uralkodott. Zeus templomának arany oszlopán voltak olvashatók az első királyok, Urános, Kronos és Zeus tettei is. A leírás tanúbizonysága szerint a mitológiában görög istenekként emlegetett nevek mögött egykor valóban élt húsvér emberek rejlenek, tehát az antropoteizmus jelensége konstituálható.17

Euhémeros opusza Ennius fordítása révén kerül át latin nyelvű közegbe, s Lactantius euhémerista hipotéziséhez ezt az Ennius-fordítást alkalmazza különböző fragmentumokat közölve tőle argumentációs céllal. Az antropoteizmus euhémerista interpretációja mint intertextus ugyanakkor újraíródik egy új közegbe kerülve, ahol a textusok polemizálnak egymással. Erre példa: Euhémeros szerint Saturnus és Ops még emberhússal táplálkoztak, így szószerint értendő a mítosz, mely szerint Saturnus bekebelezte gyermekeit. Lactantius ellenben szimbólikusabban értelmezi mindezt:

 

Idem [Saturnus] sororem suam Rheam, quam latine Opem dicimus, cum haberet uxorem, responso vetitus esse dicitur, mares liberos educare; quod futurum esset, ut a filio pelleretur: quam rem metuens natos sibi filios non utique devorabat (ut ferunt fabulae) sed necabat […] Sed fictum sane putemus, Saturnum filios devorasse, modo quum aliqua ratione: num idcirco, quod ait vulgus comedisse filios suos, eum, qui extulerit sepulturaeque mandaverit? Div. Inst. 1.13.2ff.18

 

Az Ennius-fordítás ugyan elveszett, de Euhémeros fennmaradt fragmentumait19 áttanulmányozva arra a következtetésre juthatunk, hogy nem kezdett poétikaelméleti vonatkoztatásokba, és ezt az euhémerizmus keresztény követői sem tették Lactantiusig.20 Ennek értelmében Lactantiust tekinthetjük az euhémerista poétikaelmélet megalkotójának.

 

 

Euhémerizmus és az antik sztoicizmus

 

A természeti jelenségekre visszavezethető isteni alakok (quam tamen stoici (ut solent) ad rationem physicam conantur traducere)21, avagy az antropomorfizmus felfogása mellett a sztoikus filozófia a mitikus történetek keletkezéstörténetébe az euhémerizmus elméletét is beapplikálja. A sztoicizmus teológiáját Cicero a De natura Deorum második könyvében Balbus szájába adva fejti ki. Eszerint az antropomorf antik istenalakok Görögországból erednek,22 és kialakulásuk három fázisra vezethető vissza:

1. kezdetben az utilitas23 körébe tartozó dolgok megszemélyesítéséből erednek24 (e.g. Ceres a gabonából, Liber a borból, hajtóerők: Fides a bizalom, Virtus az erény, Cupido a gyönyör).

2. az antropoteizmus, avagy a jócselekedeteik folytán kitűnő férfiakat istenként tisztelik25 (e.g. Castor, Pollux, Liber, Semelé fia)

3. Az istenek természeti okfejtés (physica ratio) folytán alakultak ki. (Caelus)

Ezek emberi formát felöltve mesés történeteket (fabulas) szolgáltattak a költők számára, s egy ilyen folyamat során jutott el a ratio kitalált és költött istenekhez (ad commenticios et fictos deos). A költők tehát már készen kapják a mesés elemeket, amelyeket beleszőnek történeteikbe. Lactantius a sztoikus felfogásból kiemeli, exemplumként hozza fel26 és elismeri az euhémerista elemeket,27 a többit fenntartással fogadja.28

 

 

Res gesta avagy materia poetarum

 

Amint fentebb már szó esett róla, az euhémerista értelmezésből eredő antropoteista látásmód folytán Lactantiusnál az antik poéták tárgyául a res gesta szolgált, és ehhez tettek hozzá némi poeticus colort is.29 A poéta számára ennek megfelelően a res gesta egyfajta materiaként funkcionál, ezt alakítja, formálja mitológiai történetté. Res gesta elementumai alatt Lactantius leginkább a mítoszokban latensen rejlő, Istenhez nem illő (inconveniens deo), vagy emberi attribútumokat és cselekményeket érti,30 mint például a nefandum scelus ac stuprum, duo sexus31 és a concubitus.

A res gestát olykor a veritas váltja fel a szövegben:

 

Immo vero non esse mentitos, re ipsa probant, ita enim deorum simulacra confingunt, ut ex ipsa diversitate sexus appareat, vera esse quae dicunt poetae. Nam quod aliud argumentum habet imago Catamiti, et effigies aquilae, cum ante pedes Iovis ponuntur in templis, et cum ipso pariter adorantur: nisi ut memoria maneat in aeternum? Nihil igitur a poetis in totum fictum est: aliquid fortasse traductum, et obliqua figuratione obscuratum, quo veritas involuta tegeretur; Div.Inst.1.11.29ff.32

 

Ez esetben a res gesta és a veritas egymással kommutatív szerepet tölt be. Az antik retorika terminológiájában res gestaként is értelmezett történeti veritas ez, mely 33oppozíciót képez a res fictával, illetve a mendaciummal. Az antik mitikus történetek cselekményeinek transfigurációjára a mítoszokban szereplő, euhémerista értelmezésre épülő isteni nomenek emberi attribútumainak átalakulása is rányomta bélyegét. Lactantius az antik mitikus világ létrejöttét, Saturnus eredetét már eleve egyfajta geneológiai abszurdumnak értelmezi, Jupiter hatalmát pedig ingatagnak. Chaos nem lehet a világmindenség eredője, Uranus és Terra, mint két érzéketlen elem, nem nemzhettek tőlük elütő érzékelő lényt, Saturnust. Jupiter pedig ugyancsak nem lehet a legfőbb Deus, mert ő sem a világ teremtője, királysága jellegét tekintve pedig nem szilárd, tehát halandóságra utalt, avagy emberi. Az elfedett emberi attribútumokat magukban hordozó isteni nomenek mögött rejlő személyek deusszá válása Lactantius szerint a Caesarok és a mór királyok megistenülésével analóg módon történt. Az első királyok iránti tiszteletből kezdetben regionálisan kialakluló kisebb kultuszok követői saját gyermekeiket, unokáikat, végül valamennyi leszármazottukat rávezették az antropoteizmus ritusára.

Az antropoteizmus kialakulását tekintve a Divinae Institutiones alapvető ellentmondásokat rejt magában. Lactantius egyrészt generalizált, másrészt konkretizált metódus útján közelíti meg e kérdést. A generalizált formában megfogalmazott leírás szerint az antropoteizmus kezdetét a királyság és a kezdeti civilizációs formák váltják ki, míg más helyen az antropoteizmus kezdetét Lactantius Saturnus elűzetésével és Jupiter uralomra jutásával konkretizálja.

Lactantius az istenné válás metamorfózisának folyamatát generalizált formában a következőképpen tárgyalja:

 

Quibus ex rebus, cum constet illos homines fuisse, non est obscurum qua ratione dii coeperint nominari. Si enim nulli reges ante Saturnum vel Uranum fuerunt propter hominum raritatem, qui agrestem vitam sine ullo rectore vivebant: non est dubium quin illis temporibus homines regem ipsum totamque gentem summis laudibus ac novis honoribus iactare coeperint, ut etiam deos appellarent, sive ob miraculum virtutis (hoc vere putabant rudes adhuc et simplices), sive (ut fieri solet) in adulationem praesentis potentiae, sive ob beneficia quibus erant ad humanitatem compositi. Deinde ipsi reges, cum chari fuissent iis, quorum vitam composuerant, magnum sui desiderium mortui reliquerunt. Itaque homines eorum simulacra finxerunt, ut haberent aliquod ex imaginum contemplatione solatium; progressique longius per amorem meriti, memoriam defunctorum colere coeperunt; ut et gratiam referre bene meritis viderentur, et successores eorum allicerent ad bene imperandi cupiditatem. Div.Inst.1.15.1ff.34

 

A királyság kezdete az emberi civilizáció kezdetével kauzálisan szimultán módon kapcsolódik össze. Az antropoteizmus elsődleges kiváltóoka a hominum raritas sine ullo rectore, akik az első királyt, akár Uranust, akár Saturnust35 a legnagyobb dícsőséggel és új tisztelettel (summis laudibus ac novis honoribus) árasztották el. A három indíték, mely alapjául szolgált az antropoteizmusnak, az emberi társadalom kezdetleges fázisában lévő emberek perspektívájából fogalmazódik meg:

 

  1. ob miraculum virtutis;

  2. in adulationem praesentis potentiae;

  3. ob beneficia36

 

Az első ok a király személyiségét tárja fel tisztelői szemszögéből: egyszerű életmódukból (agrestem vitam [] vivebant) valamint rudes et simplices voltukból következően csodásnak látták uralkodójuk virtusát. A második pontban a hatalom birtokosával szemben egy általános (ut fieri solet) emberi attitűd, a hízelgés (adulatio) nyilvánul meg. A harmadik ok, a beneficia önmagában a királlya irányuló attribútum, mely képes hatást gyakorolni az e révén állati sorból az emberi civilizáció útjára térő emberekre (quibus erant ad humanitatem compositi).

Az antik mitológia első isteneinek azon nemzedéke tartozik ide, amelyek már emberi attribútumokkal rendelkeznek, úgymint Uranus, Saturnus és Jupiter nemzetsége.37 A királyok mint istenek iránti tisztelet első székhelyét Lactantius Sybilla nyomdokain haladva38 Görögországba helyezi, szerinte innen hagyományozódott az antropoteizmus szokása más népekre.39

Az első isteni nemzedék kronológiai meghatározását Lactantius Saturnus, avagy az első király uralkodási idejének relációjában konkretizálja:

 

Theophilus in libro de Temporibus ad Autolicum scripto ait, in historia sua Thallum dicere, quod Belus, quem Babylonii et Assyrii colunt, antiquior troiano bello fuisse invenitur trecentis viginti duobus annis: Belum autem Saturno aequalem fuisse, et utrumque uno tempore adolevisse. Quod adeo verum est, ut ratione ipsa colligi possit. Nam et Agamemnon, qui gessit bellum Troicum, Iovis abnepos fuit, et Achilles Aiaxque pronepotes, et Ulysses eodem gradu proximus fuit; Priamus quidem longa serie. Div.Inst.1.23.2ff.40

 

Ab excidio autem Troianae urbis colliguntur anni MCCCCLXX. Ex hac temporum ratione manifestum est, ante annos non amplius quam MDCCC natum esse Saturnum, qui et sator omnium deorum fuit. ibid. 441

 

A kronológiai meghatározás során Saturnus királyságának idejét így a trójai háború hőseinek relációjában helyezi el Teophilus De Temporibus c. kronológiai munkájára hivatkozva. Eszerint Thallus történeti írásában azt állítja, hogy Belus 322 évvel élt korábban a trójai háborúnál, valamint Saturnusszal egy korosztályba tartoztak, és egy időben nevelkedtek (Belum autem Saturno aequalem fuisse, et utrumque uno tempore adolevisse Div.Inst. 1.23.). Években meghatározva Trója pusztulása óta a lactantiusi idő relációjában 1470 év telt el, míg Saturnus 1800 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot. Agamemnón Jupiter ükunokája (abnepos), így tehát Saturnustól Agamemnónt mindössze négy nemzedék választja el egymástól.

 

a. Uranus:

Euhémeros Uranust tekintette az első királynak, aki egy tiszteletre méltó és jótékony ember volt. A csillagok körforgásában megverselték nevét, és őt tisztelték meg először az égi istenek tiszteletével, innen ered neve is: Uranus, azaz Égbolt.42 Lactantius ezt az aspektust oppozicionális oldalt képviselő költői opuszokkal helyezi szembe, amelyek Saturnus személyét helyezik az első királyi hatalommal bíró uralkodói rangra:

 

Ennius quidem in Euhemero non primum dicit regnasse Saturnum, sed Uranum patrem. Initio, inquit, primus in terris imperium summum Coelus habuit; is id regnum una cum fratribus suis instituit atque paravit. Non magna dissensio, siquidem maximorum auctorum de filio ac patre dubitatio est. Div. Inst. 1.13.14.43

 

A két aspektust ötvöző potenciális konklúzió a következőképpen fogalmozódik meg Lactantius részéről:

 

Sed tamen utrumque fieri potest: ut et primus Uranus eminere inter caeteros potentia coeperit, et principatum habere, non regnum; postea Saturnus maiores sibi opes comparaverit, ac regium nomen asciverit. ibid. 1.13.15.44

 

A Divinae Institutiones Uranusa eszerint még nem rendelkezett királyi titulussal, hanem egyfajta fejedelmi pozíciót töltötte be. Bár az ő uralma idején még nem érvényesülnek a későbbi értelemben vett antropoteista szokások, a kezdetleges társadalmi berendezkedésből eredő miraculum virtutis valamint az adulatio praesentis potentiae megteremtik az antropoteizmus kialakulásához szükséges körülményeket.

 

b. Saturnus:

 

A lactantiusi Saturnus tehát apján túllépve a regnum megalapítója a Divinae Institutiones 1.13.15 szerint, s egyben ő az utolsó királyi uralkodó is az aureum saeculum idején. Királysága idején a földjét elárasztó justitia magából az antropoteizmus hiányából ered. Lactantius Euhémerost idézve részletes leírást ad Saturnus uralomra kerülésének és elűzetésének történetéről.45 Gyermekei megölésének oka a testvérével, Titannal kötött megegyezés, aki ezzel a feltétellel átengedte a fiatalabb Saturnus számára királyi hatalmát. Iupitert, aki Juno ikertestvéreként látta meg a napvilágot, sikerült elrejteni, úgyhogy csak Junót mutatták be, mint született gyermeket. Titan értesülve Saturnus fogadalmának megszegéséről fiainak, a titánoknak segítségével őt és feleségét, Opsot falak közé zárta. A felserdült Jupiter krétai haderővel kiszabadítja őket, visszaadja apjának hatalmát, aki egy kedvezőtlen jóslat hatására ki szeretné oltani fia életét. Jupiter értesül Saturnus tervéről, így apja hatalmát megszerzi, ő magát pedig elűzi. Így kerül Saturnus, egyben a görög vallás is Latiumba.

 

Sed postquam Saturnus a filio pulsus, in Latiumque delatus est, Arma Jovis fugiens, et regnis exsul ademptis; cum jam populus vel novi regis metu, vel sua sponte depravatus, Deum colere desiiset, regemque pro Deo habere coepisset; Div.Inst .5.5.9.46

 

A fentiekből következően Saturnus elűzetése kauzális kapcsolatban van az antropoteizmus kialakulásával.

 

c. Jupiter:

 

Az görög antropoteizmus megteremtőjének kijelölése során Lactantius Saturnus potenciális személyét elvetve Euhémerost idézi:

 

Nunc dicam, quomodo, ubi, a quo sit hoc factum; non enim Saturnus hoc, sed Jupiter fecit. In sacra Historia sic Ennius tradit: 'Deinde Pan eum deducit in montem, qui vocatur coeli stela. Postquam eo ascendit, contemplatus est late terras, ibique eo in monte aram creat coelo; primusque in ea ara Iupiter sacrificavit: in eo loco suspexit in coelum quod nunc nos nominamus, idque quod supra mundum erat, quod aether vocabatur, de sui avi nomine coelo nomen indidit: idque Iupiter, quod aether vocatur, precans, primum coelum nominavit; eamque hostiam, quam ibi sacravit, totam adolevit.' Div.Inst.1.11.62ff.47

 

Uranus nevét elsőként tehát Jupiter tette egyenlővé az éggel, megteremtve ezzel a görög antropoteizmus rítusát és azt a tradíciót, mely során élettelen tárgyakra és helyekre ruházva őrízték a görögök őseik nevét. Az antropoteizmus megjelenése, mely Jupiter apja elűzésével párhuzamosan történt, az idilli justitia megszűnésével járt együtt:

 

Ille malum virus serpentibus addidit atris, Praedarique lupos jussit: id est, odium, et invidiam, et dolum hominibus insevit, ut tam essent, quam serpentes, venenati, tam rapaces quam lupi. Div.Inst.5.5.1048

 

Lactantius ennek értelmében az apját elűző Jupiter uralmát a babonaság, s egyben minden rossz kezdetének tekinti, amikor is a justissima virgo rögvest elhagyja a földet, és kezdetét veszi a bálványimádás. Az antropoteizmus nélkülözhetetlen kellékét, a szoborkészítést Lactantius erre a periódusra helyezi, s a bibliai teremtés elfogadtatása céljából újraírja Prometheusnak mint a szobrászat megteremtőjének mitikus szerepét:

 

sed primum omnium Promethea simulacrum hominis formasse de pingui et molli luto, ab eoque primo natam esse artem, et statuas, et simulacra fingendi; siquidem Jovis temporibus fuit, quibus primum templa constitui, et novi deorum cultus esse coeperunt. Div.Inst.2.10.1249

 

A simulacra művészetének megkreálási oka generalizáltan a reges chari halálából eredő vigasz (solatium) szerzése, amelyet a képük megtekintése nyújt a tisztelők számára (ut haberent aliquod ex imaginum contemplatione).50 A halott királyok tiszteletét tekintve két mozgatórugó kerül megnevezésre a tisztelők részéről: egyrészt a hála (ut et gratiam referre bene meritis viderentur), másrészt a királyi utódoknak jó példa mutatása (successores eorum allicerent ad bene imperandi cupiditatem). A tisztelők aspektusából tehát egy naiv pozitív igény fogalmazódik meg és ez váltja ki az antropoteizmus jelenségét, míg ezzel szemben a királyok aspektusa egy negatív attribútummal, a justitia megszüntetésével párosul.

 

A kultuszok elterjedése:

Az érzéketlen földrajzi jelenségek, hegyek, folyók ősi uralkodókról kapták neveiket,51 mely tradicionális ősi szokás bevettnek számított az egykori görög honban. Ez az értelmezési hagyomány potenciálisan Saturnusra leképezve Minucius Felix teóriájával52 szemben fogalmazódik meg, amelyet Lactantius similia verinek nevez:

 

Qua ratione et montibus et fluminibus nomina scimus imposita. Neque enim cum dicunt poetae de progenie Atlantis, aut Inachi fluminis, id potissimum dicunt, homines ex rebus sensu carentibus potuisse generari; sed eos utique significant, qui nati sunt ex his hominibus, qui vel vivi, vel mortui, nomina montibus aut fluminibus indiderunt. Nam id apud veteres, maximeque Graecos, fuit usitatum. Sic maria eorum traxisse nomina accepimus, qui deciderant in ea, ut Aegeum, Icarium, Hellesponticum: et in Latio Aventinus, vocabulum monti dedit, in quo sepultus est; Tiberinus vel Tiberis, amni in quo mersus est. Div.Inst. 1.11.58.53

 

Az egyes népek és az egyes görög poliszok kezdetben egymástól elkülönülten árasztották el imádatukkal saját néptörzsük vagy városuk alapítóit, első vezetőiket, a bátorságukról híres férfiakat (viri fortitudine insignes), vagy a feddhetetlenségükben csodálni való nőket (foeminae castitate mirabiles), így különféle kultuszok alakultak ki néptörzsek és poliszok szerte, mint például az egyiptomiaknál az Isis-kultusz, Athénban Minerva tisztelete,54 melyek idővel elterjedtek és tiszteltté váltak poliszok és néptörzsek szerte. A kultuszok megalapítójaként Lactantius potenciálisan két személy nevét említi: Melissius királyt55 és Jupitert. Euhémeros szerint ez utóbbi vendégbarátság címén szentélyeket építtetett magának világszerte, így érte el kultusza terjesztését. Melissius Didymus szerint a kultuszok első megteremtője, aki leányát, Melissát a Magna Mater első papnőjévé emelte. Lactantius mindkét alternatívát potenciálisnak találja, ugyanakkor ha Melissiust mint az egyistenhit potenciális abrogálóját tekintjük, azt találjuk, hogy a Divinae Institutiones újabb ellentmondást rejt Jupiter szerepét illetően.

Orpheusz vezetett be Görögországba elsőként Liber-kultuszt. Latiumban bár Saturnus letért az egyistenhitről, mégsem ő a pogány babonák alapítója, hanem unokája, Faunus, aki Saturnus tiszteletére istentelen kultuszokat (nefaria sacra) teremtett, apját istenként tisztelte (inter deos honoravit), nővérét, Faunát pedig megszentelte (consecravit).56 Faunust követte a szabin Numa Pompilius, a második római uralkodó, aki, hogy népét engedelmességre bírja, azt hiresztelte, hogy egy barlangba bújva kap istennő feleségétől intelmeket.

 

A hógolyó-hasonlat:57

Ami a mitikus történetek lactantiusi dinamikus metszetét illeti, a fentiekből levonható konzekvencia, hogy a mítoszok lactantiusi fejlődéstörténete a következőképpen vázolható fel:

  • A királyokat már uralkodásuk idején istenként tiszteli a nép (ca. Jupitertől)

  • Halálukat követően vigaszszerzés céljából ápolják emléküket, és szobrokat készítenek róluk, ugyanakkor az új királyi nemzedéket is isteni szeretettel övezik

  • Az utódok, akik már soha nem láthatták az első királyokat, viszont ábrázolt képüket igen, amely egyre inkább eltávolódnak a valóságtól, közben természetesen istenként imádják az előző elhunyt és a jelenlegi uralkodót is.

A nép tisztelete által kialakult kép nemzedékenként a költők,58 festők és szobrászok kreált colorjaival is bővül. A mitikus történetek lactantiusi dinamikus metszete tehát egyfajta hegytetejéről leguruló hógolyó-effektus formájában nyilvánul meg, mely során a hógolyó mindenegyes fordulattal egy-egy réteggel bővül. Ember- és költőnemzedékenként újabb és újabb res gesta és ficta rétegek gördülnek egymásra, melyek magukba olvasztják az előző rétegeket.

1 cf. Div.Inst. 5.1.19ff. Eloquentia enim saeculo servit; populo se jactare, et in rebus malis placere gestit: si quidem veritatem saepius expugnare conatur, ut vim suam monstret; opes expetit, honores concupiscit, summum denique gradum dignitatis exposcit. Ergo haec quasi humilia despicit, acarna tanquam contraria sibi fugit; quippe quae publico gaudeat, et multitudinem celebritatemque desideret; Paul. Nol. 10.37ff. Quam [lucem] vis sophorum callida, arsque rhetorum, et/Figmenta vatum nubilant,/Qui corda falsis atque vanis imbuunt.

2 cf. Lausberg 287.

3 Legalább a mieink közül megerősítem azokat, akiknek a meggyőződése nem szilárd és biztos, mivel nem erősek a gyökerei. Ugyanis nagyon sokan ingadoznak, főleg azok, akiknek van valamiféle műveltsége.

4 Annak ugyanis, hogy a bölcs, tanult emberek, valamint e világ vezetői a Szentírást nem fogadják el hittel, elsőrendű oka az, hogy a próféták egyszerű köznyelven szóltak a néphez.

5 cf. Div.Inst. 1.10; Kendeffy 2006 11

6 Bár ugyancsak egy összetettebb kódot alkalmazott Tertullianus, Minicius Felix, Cyprianus, Lactantius kritikát fogalmaz meg velük szemben. vide Div.Inst. 5.1.21ff.

7 Div.Inst.1.1.10 Multum tamen nobis exercitatio illa fictarum litium contulit, ut nunc maiore copia et facultate dicendi causam veritatis peroremus: quae licet possit sine eloquentia defendi, ut est a multis saepe defensa; tamen claritate ac nitore sermonis illustranda, et quodammodo disserenda est, ut potentius in animos influat et vi sua instructa, et luce orationis ornata.

8 A képet elsőként Platón alkalmazta (Lg. 659e–660a), majd Lucretius (1.933ff., 4.8ff.) és Quintilian (Inst. 3.1.4). A hasonlatot Lactantius adoptálja először a keresztény irodalomba, melynek használata később igen közkedveltté vált. cf. Hieron. Adv. Ruf. 1.7; Adv. Ioan. Hier. 3; Epist 107.6; Symm. Epist. 1.32.1; Cass. C. Nest. 7.6.2; Isid. Sent. 2.30.5

9 Nosza, vonjuk hát be a poharat a bölcsesség égi mézével, hogy a keserű gyógyszert a járatlanok utálkozás nélkül megihassák, miközben a kellemesség elő csábító aromája a fanyar keserűséget az édes íz felszíne alá rejti.

10 A filozófusok, a szónokok és a költők azzal okoznak kárt, hogy az óvatlan lelkeket könnyedén be tudják hálózni beszédük kellemével, verseik folyamának édes zeneiségével. Ám ez a méz csak leplezett méreg.

11 cf: Venena non dantur nisi melle circumlita et vitia non decipiunt nisi sub specie umbraque virtutum. Hieron.Epist 107.6; Latent saepe uenena circumlita melle uerborum, et tandiu deceptor ueritatem simulat quousque fallendo decipiat. Isid. Sent. 2.3.5

12 cf. Kendeffy 2010

13 cf. Kendeffy 2006

14 Hanem tényeket színeztek át.

15 Diod.Sic.5.41.4ff.

16 Az egyik diadokhosz; Nagy Sándor halálát követően ő volt az első király.

17 cf. Antiquus auctor Euhemerus, qui fuit ex civitate Messene, res gestas Jovis, et caeterorum qui dii putantur, collegit, historiamque contexuit ex titulis, et inscriptionibus sacris, quae in antiquissimis templis habebantur, maximeque in fano Jovis Triphylii; ubi auream columnam positam esse ab ipso Jove titulus indicabat, in qua columna gesta sua perscripsit, ut monumentum esset posteris rerum suarum. Div.Inst. 1.11.33

18 Amikor Saturnus a nővérét, Rheát, latin nevén Opsot feleségül vette, állítólag egy jóslat megtiltotta neki, hogy fiúgyermekeit felnevelje, mivel egyik fia fogja majd elűzni. Ettől tartva fiúgyermekeit nem felfalta, ahogy a mítoszok tartják, hanem megölte. Igaz, a Szent történetben az áll, hogy Saturnus és Ops meg a többi akkori ember emberhússal táplálkozott, Iupiter azonban, aki először adott törvényeket és erkölcsi szabályokat, az embereknek rendelettel tiltotta meg, hogy ilyen táplálékkal éljenek.

19 cf. Seznec 1995; Bosworth 1999, 10–13; Zeus Is Dead: Euhemerus and Crete, S. Spyridakis, The Classical Journal, Vol. 63, No. 8, May, 1968, pp. 337-340; Richard G. A. Buxton, Imaginary Greece: The Contexts of Mythology, Cambridge University Press, 1994, p. 5.

20 A korakeresztény (Cyprianus, Tertullianus, Minucius Felix, Origenes, Arnobius) írók Szent Kelemen óta használták fel az euhémerista tézist.

21 Div.Inst.1.12.3

22 Cic.DeNat. 2.60. Ezzel Lactantius egyetért. vide Div.Inst.1.15.14

23 ibid.2.62

24 ibid.2.60ff.

25 ibid.2.62

26 e.g. Div.Inst.1.11.48ff. Cicero de Natura deorum, cum tres Joves a theologis enumerari diceret, ait tertium fuisse Cretensem, Saturni filium, cujus in illa insula sepulcrum ostenditur. Quomodo igitur potest deus alibi esse vivus alibi mortuus, alibi habere templum, alibi sepulcrum?

27 ibid. 1.15.5ff. Quod Cicero de Natura deorum (2.14) docet, dicens: 'Suscepit autem vita hominum consuetudoque communis, ut beneficiis excellentes viros in coelum fama ac voluntate tollerent. Hinc Hercules, hinc Castor, hinc Pollux, hinc Aesculapius, hinc Liber.' Et alio loco: 'Atque in plerisque civitatibus intelligi potest, acuendae virtutis gratia, aut quo libentius reipublicae causa periculum adiret optimus quisque virorum fortium, memoriam honore deorum immortalium consecratam.

28 cf: ibid. 1.11.36ff.; 1.12.

29 Div Inst. 1.11.23 […] rebus gestis addiderunt quemdam colorem.

30 cf. ibid. 1.11.17 Itaque illa potius ficta sunt, quae tamquam de diis, non illa quae tamquam de hominibus locuti sunt; ibid. 1.19.6 […] cur ergo non credunt poetis, si quando illorum fugas, et vulnera, et mortes, et bella, et adulteria describunt? Quibus de rebus intelligi datur, non potuisse ullo pacto fieri deos: quia ne homines quidem probi fuerunt, eaque in vita sua gesserunt, quae mortem pariunt sempiternam.

31 ibid. 1.16.4 Illi ergo, qui poetas finxisse de diis fabulas opinantur, et deas feminas et esse credunt et colunt, revolvuntur imprudentes ad id quod negaverant, coire illos, ac parere. Nec enim fieri potest, quin duo sexus generandi causa sint instituti. Recepta vero sexuum diversitate, non intelligunt consequens esse, ut concipiant: quod in Deum cadere non potest. Sed sit ut isti putant; nam et Iovis esse filios dicunt, et caeterorum deorum.

32 Azt mondják, hazudnak a költők, mégis hisznek nekik, a valóság azonban maga igazolja, hogy nem hazudnak. Úgy formálták meg ugyanis az istenek szobrait, hogy azokon a különböző nemek már világossá teszik a költők állításainak igazát. Mi más célja van Catamitus és a sas szobrának, amelyeket a templomokban Iupiter lába elé helyeznek és vele együtt imádnak, mint az, hogy e kimondhatatlanul bűnös vérfertőzés emléke örökre megmaradjon?

33 Lactantius Uranust legtöbbször a Caelusként említi, s a caelum szó eme masculinummá alakított változatával jelöli.

34 Nyilvánvaló mindebből, hogy mindezek emberek voltak, és az sem titok, miért kezdték őket isteneknek nevezni.Ha ugyans Saturnus, illetve Uranus előtt nem léteztek királyok az emberek csekély száma miatt, akik paraszti életet éltek, és semmiféle vezetőjük nem volt, akkor kétségtelen, hogy e kor emberei a királyt és egész családját a legnagyobb dícsérettel és újfajta tisztelettel kezdték magasztalni, annyira, hogy isteneknek nevezték őket: vagy erényeik miatti csodálatból – az akkor még műveletlen és egyszerű emberek valóban így gondolták –, vagy, amint szokás, a fennálló hatalomnak való hízelgésből, vagy jótéteményeik miatt, melyekkel civilizációt teremtettek. Majd, miután a királyok kedvesek voltak azok szemében, akiknek az életét elrendezték, haláluk után az emberekben nagy hiányérzet támadt. Ezért képmásokat készítettek róluk, hogy ezek szemlélése valamiféle vigaszt nyújtson nekik, és, szeretetükben még tovább menve, elkezdték ápolni az elhunytak emlékezetét, hogy érdemeikért hálásnak mutatkozzanak, és hogy e királyok utódaiban felébresszék a helyes uralkodás vágyát.

35 Lactantius ebben a kérdésben nem foglal állást.

36 Div.Inst. 1.15.2ff.

37 Lactantius a Divinae Institutionesban Enniushoz hasonlóan a görög mitológiai istenek nomenjeit és római megfelelőjüket ugyanazon személyre vezeti vissza.

38 Orac. Sib. 3.545, 547–49.

39 Div.Inst. 1.15.14 Quod malum a Graecis ortum est: quorum levitas, instructa dicendi facultate et copia, incredibile est quantas mendaciorum nebulas excitaverit. Itaque admirati eos, et susceperunt primi sacra illorum, et universis gentibus tradiderunt.

40 Theophilius az időkről szóló Autolycushoz írott könyve szerint Thallus történeti munkájában azt mondja, a babiloniak és az asszírok által tisztelt Belus a trójai háborúnál 322 évvel korábban élt, Saturnus kortársa volt, egy időben nevelkedtek. Ez olyannyira igaz, hogy a logika is igazolhatja. A trójai háborút megvívó Agamemnon Iupiter ükunokája volt, Achilles és Aiax pedig dédunokái; Ulixes is ebbe a generációba tartozott, míg Priamus több nemzedékkel korábbi volt.

41 Ha a megfelelő éveket elkülönítjük, a fent említett rokonsági viszonyok számadatai harmóniába kerülnek. Trója pusztulás óta 1470 év telt el. Ebből a számításból nyilvánvaló, hogy Saturnus, az összes isten atyja csupán 1800 ével ezelőtt született.

42 Diod.Sic.6.1.8

43 Ennius azonban az Euhemerusban nem Saturnust, hanem apját, Uranust mondja az első királynak: Kezdetben Caelusé volt a legfőbb uralom a földön, aki királyságát testvéreivel együtt hozta létre és alapította. Nem nagy a különbség, mégis: ilyesfajta bizonytalanságot találunk a fiú és az apa körül a legjelesebb szerzőknél.

44 Ám mindkettő lehetséges, az, hogy elsőként Uranus kezdett kiemelkednia a többiek közül hatalomban, és nem királyságot, hanem főséget szerzett, majd Saturnus szerezte meg magának a nagyobb hatalmat, és királyi címre tett szert.

45 Div.Inst. 1.15.

46 Miután azonban a saját fia elkergette Saturnust, és az isten Latiumba vetődött, Iupiter fegycereitől menekülve és trónját elveszítve száműzöttként, mivel a nép, vagy az új királytól való félelmében, vagy önként, a rossz útra tért, megszűnt az istenséget tisztelni, s inkább a királyt kezdte istennek tartani;

47 Most pedig elmondom, kicsoda, miképpen és hol tette minndezt. Nem Saturnus volt tehát az illető, hanem Iupiter. Ennius a Szent történetben ezt a hagyományt követi: Azután Pán elvezette Iupitert egy hegyre, amelynek Caelus oszlopa a neve. Leereszkedvén körös körül megszemlélte a földeket, és oltárt épített a hegyen, az oltáron pedig ő mutatott be először áldozatot. Onnan felnézett az égre, ahogy mi nevezzük, fel arra, ami a világ felett van, amit boltozatnak mondunk, és nagyapja caelumnak nevezte el, majd a boltozathoz imát intézve elsőként nevezte így, aztán a hegyen felajánlott áldozatát egészen elégette. Azt találjuk, hogy Iupiter nem csak itt mutatott be áldozatot.

48 Ő szerzett a sötét kígyó-fajnak fene mérget, ő vérszomjat a farkasnak. Azaz elvetette az emberek között a gyűlölet, az irigység és a csalárdság magvait, úgyhogy olyanok lettek, mint a mérges kígyók, olyan ragadozók, mint a farkasok.

49 Elsőként Prometheus formált a lágy és nedves földből emberszobrot, vele született meg a szobrok és képek készítésének művészete, éspedig Iupiter idején, amikor először kezdtek templomokat emelni, és az istenek újfajta kultuszait bevezetni.

50 Div.Inst. 1.15.4

51 Div.Inst 1.11.59 Neque enim cum dicunt poetae de progenie Atlantis, aut Inachi fluminis, id potissimum dicunt, homines ex rebus sensu carentibus potuisse generari; sed eos utique significant, qui nati sunt ex his hominibus, qui vel vivi, vel mortui, nomina montibus aut fluminibus indiderunt. Nam id apud veteres, maximeque Graecos, fuit usitatum.

52 ibid.55 Minucius Felix in eo libro, qui Octavius inscribitur, sic argumentatus est: « Saturnum, cum fugatus esset a filio in Italiamque venisset, Coeli filium dictum, quod soleamus eos quorum virtutem miremur, aut qui repentino advenerint, de coelo cecidisse dicere; terrae autem, quod ignotis parentibus natos, terrae filios nominemus. »

cf. Min.Fel.Oct.12ff.

53 Amikor a költők az Atlas hegység vagy az Inachus folyó szülötteiről beszélnek, egyáltalán nem azt mondják, hogy ezektől az érzékeléssel nem bíró dolgoktól emberek születhettek volna; azokat jelölik így, akik emberektől születtek, majd még életükben vagy halálukban hegyeket és folyókat neveztek el róluk. Ez szokás volt a régieknél, főleg a görögöknél. Úgy halljuk, így vitték át a tengerekre azoknak a nevét, akik bennük lelték halálukat, mint az Égei tenger, az Icariai tenger, a Hellespontus esetében, Latumban pedig Aventinusról nevezték el azt a hegyet, ahol aventinust eltemették, Tiberiusról vagy Thybrisről pedig a folyót, amelybe az illető belefulladt.

54 Div.Inst 1.15.8ff. Privatim vero singuli populi gentis aut urbis suae conditores summa veneratione coluerunt; ut Aegyptii Isidem, Mauri Iubam, Macedones Cabirum, Poeni Uranum, Latini Faunum, Sabini Sancum, Romani Quirinum. Eodem utique modo Athenae Minervam, Samos Iunonem, Paphos Venerem, Lemnos Vulcanum, Naxos Liberum, Apollinem Delphi. Sic per populos atque regiones varia sacra suscepta sunt, dum grati homines esse in suos principes cupiunt, et quod alios honores, quos vita carentibus deferant, invenire non possunt. Praeterea pietas eorum, qui successerant, plurimum contulit ad errorem; qui (ut divina stirpe nati viderentur) divinos honores parentibus detulerunt, deferrique iusserunt

55 Div.Inst.1.22.19 Didymus Exegészisz Pindariké c. opuszára hivatkozik, eszerint Melisius Jupiternél idősebb nemzedék tagja, leányai, Amalthea és Melissa táplálják mézzel a gyermek Jupitert.

56 Div.Inst.1.22.9

57 Proust-analógia

58 Div.Inst. 1.15. 13 Accesserunt etiam poetae, et compositis ad voluptatem carminibus, in coelum eos sustulerunt.

 

 

  
  
 

Domokos Gyöngyi,irodalomtörténész, klasszika-filológus, műfordító

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.