Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Vitéz Ferenc angyalai – Vitéz Ferenc: Angyalok a Hajdúságban

 

 

 

 

 

Vitéz Ferenc angyalai

Vitéz Ferenc: Angyalok a Hajdúságban

Néző. Pont, Debrecen, 2019

 

 

 

A műértés logosza, akár a történelem-teológia nyelve, kilép önnön folyammedréből, az intuíció erejének engedelmeskedve, s mint a patakok, óceánná duzzad hóolvadás idején. Az ihlet túlfolyik, a kifejezés ellepi a tényeket, meg a képeket, s belép a figura etimologica a kontextusba, mint világ világossága. A fény ereje. A tiszta beszéd.

Vitéz Ferenc új kötete a hajdúböszörményi és a debreceni képzőművészet mértékadó alakjait veszi sorra, akként, ahogyan hatottak rá. Ahogy átélte a kép-élményt, amiképp a lelkébe belegravírozódtak a hangulatok, üzenetek Úgy tesz róla bizonyságot. Abban a hitben, hogy a vizuális élmény jelentéstartalma áthatotta és megváltoztatta, mint gondolkodó embert. Azt a pillanatot ragadja meg, amikor a mű belépett a személyiségébe. Erről ír verset. Ekphraszisz. (Vitéz Ferenc ennek nagymestere. Hiszen Ő írta a Kosztolányi Dezső: A csúf lány című novellájáról a remekbe szabott elemzést. „Lehet-e egy képpel hazudni?” – dilemma profi analízise még ma is az eszembe jut.)

A görög ekphraszisz jelentése magyarul: kimondás. Mint alakzat úgy határozható meg: a valós kép elbeszélése. Az ekphraszisz kép és szó: közös alakzata. S egyébiránt jót tesz a képzőművészetnek, ha az alkotások versbe foglaltatnak. Így beíródnak a verbális emlékezetbe a formák és a színek. S a szerzők maguk is újjászületnek egy új közegben. A szó-ecset, a szó-grafit Vitéz Ferenc eszközkészlete. Jól bánik velük. Már Wittgenstein megmondta, hogy a nyelv az szerszám. Amivel megfogjuk a csavart, a lemezt és összeszereljük a mondat-karosszériát. Majd megyünk vele egy kört.

A „művészet dolga” egyfajta higiéniai beavatkozás, mely a fizikai test, a műtárgy és a téma átszellemítését, vagyis az eddigiek kulturális átírását, jelenti. A ma embere átír mindent, hogy jobban megértse. Vitéz Ferenc az által dekódol, hogy egy új kóddal toldja meg a dolgot. Dolog és szellem. Egymás nélkül nem teljesek. S ez a „másik” kód maga a gyakorlati megoldás. A műnek, mint feladványnak a kibontása, megfejtése. Feltárás. Anatómia és antropológia. A szöveg öröme. Ahogy Barthes álmodott róla.

Ahogy az Emberek a tanyán című nyitóversben olvashatjuk: „Nem szólnak, csak a szemedbe néznek. Tudják, hogy honnan jössz, ki vagy. A feketét mondják feketének. Hitet még soha nem cseréltek, s torkukban reszel valami vad, sanyarú, ősi sors fenéje.” Tűpontos Ars Poetica. (Kurucz D. Istvánra emlékezve)

A Helyek is kitűnő darab. (Maghy Zoltán képéhez) „Amott a messzi végtelen: a nyári táj az éggel összeér. Emitt a kert: a rózsa bokrán Jézus-vörös és Mária-fehér.” Nekem különösen kedves ez az attitűd. Ez a karizma. Hogy valaki vállalja a hitét a nyilvánosság előtt is. Kiejti a Messiás Nevét. Máris nagyobb kedvem lett olvasni a külsőre is exkluzív könyvecskét.

A Gyergyói ember a másik kedvencem. (Égerházi Imre festményéhez) „Felhőbú villan férfi bajszán, múlt időt fonnak mokány szálai. A föld s fenyők árnya szűkül össze benne, templomtoronyból száll alá a kedve.”

A kertek színei kompakt, remek szöveg. (Pálnagy Balázs akvarellje előtt) Pálnagy tanár úr engem is tanított a Péterfia utcai általánosban, 50 éve épp. „A természet az Isten másik arca. Megtanít meghajolni, és gerincedet egyenesen tartja. Ő adja a legszebb harmóniákat. Szerelmes tulipánt, félszeg orgonát és harcos dáliákat.” S innen kezdve emelkedik az opus a lehető legmagasabbra. „Ha néha-néha szomorú a szíved, kanca szemű lugasodon átszakadnak az egek – és színek.” Erről van szó. Így kell szemlélődni értékképző érvénnyel.

De nagyon erős hatást tett rám a Hajnalra az ég. (Ilku Marion József emlékére). A festő és az angyal (B. Mikli Ferenc festményéhez). S a Hortobágyi nimfa-érzés szonettje is megérintett (Madarász Gyula akvarelljéhez). A Grádicsok pedig olyan, mintha Pilinszky ihlette volna. Pedig az inspiráció Baráth Pál grafikái felől érkezett. Az Aknay János intuíciói nyomán született darab,a Szindbád találkozása az angyallal, szintén eleven, emlékezetes vízjel, amely beleég az olvasói szívbe.

A Haiku-félék közül is eltettem a fiókomba, amibe a később felhasználandó értékeket rejtem el, egy későbbi, átfogó antológiához. „Hallgat a rózsa. Pilleszárny-szirmai közt elalszik a fény.” A másik ékkő: „Hervadásodban az öröm búg. S eltáncolsz bimbófakadást.” Benne van a Hajdúság elevensége, életteli dinamikája. (Madarassy György képeihez)

A recenzens hadd vallja be, hogy a legeslegjobban az Asszonyfészek (Gajdán Zsuzsa inspirálta) szövege nyerte meg a tetszését. Milyen szép szó ez is! Tetszés. A „Pillangó szárnyú alkonyat” és az ölelkező farkas-gerle kép. Meg az atmoszféra. Eredeti. Erős.

Lehetne még írni külön a Mondatok és formák (Pálfy Julianna képeihez) filozofikusságáról. A Töredékek, Kurucz Imre szobraihoz írt, zafírjairól sem feledkezem meg. De olvassa el őket minden befogadó, aki szereti az önmagát permanensen újjászülő nyelv unikális beszédét.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-06-04 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.