Keresés a honlapon:

Farkas András: Liszt Mazeppa

 

 

 

 

Liszt Mazeppa

 

Hasonlóan a Richard Strauss "Imígyen szóla Zarathustra" című szimfonikus költeményéhez mindig valami misztikus dolognak tűnt a Liszt Ferenc "Mazeppa" című szimfonikus költeménye. Nem tudtam, ki az a Mazeppa. És most a Hangversenykalauz és a Google segítségével utánanézhettem, és találtam egy YouTube-videót a "mazeppa liszt" címszó mellett, amit saját álló képeire Kóta Sára készített Liszt zenéjének részleteivel, és a képeken idézetekkel a Byron-féle Mazeppa-változatból Kosztolányi fordításában. Hát csodálatos, nézzék meg feltétlen.

Mazeppa egy kozák hetman volt, akit elfogtak, és egy megvadított lóhoz kötöztek, és ostorral elindították halálos száguldásra a rákötött emberrel. A ló rohant és rohant, és a Liszt "Mazeppa" zene is rohant, és most kivonatolva, erősen lerövidítve idézek a Byron szövegből, hadd maradjon kétségek között a vége:

 

Az ukrajnai nemes tatár ló

Hátára kötve Mazeppa

Csattant az ostor

Rohant a ló

El, el tovább habzó háttal

És patakzott a fagyos verejték

Iszonyú erdő

Bár ha dél volt, hűs volt az égbolt

Esti csillagok

Úszott a ló

Szörnyű puszta

Felkelt a nap, a köd eltűnt

Nyerítés harsan mögötte

Vadlovak száguldottak

Szélnél vadabban

Lovam neszelt

Még nekibuzdult

Majd kimúlt a pára.

 

És ekkor véget ér a diaporáma-videó. És a történet és a zene "happy end"-del zárul. Mert a kimúlt ló hátán az ember még él. És megtalálják helyi lakosok. És kiszabadítják kötéseiből, és felgyógyítják. Majd vezérüknek megválasztják Mazeppát. Ez egy a romantikában felkapott történet, amelynek első változatát George Byron költeményben dolgozta fel 1819-ben. Victor Hugo 1829-ben jelentett meg egy kötetet, melynek egyik verse a Mazeppa címre hallgatott. Liszt Ferenc 1837-ben irt egy transzcendens etűdöt, amelyet 1847-ben nevezett el a Victor Hugo vers alapján Mazeppává. Majd feldolgozta a 4. transzcendens, akkor már Mazeppa névre hallgató etűdöt szimfonikus költeménnyé. Amelyet 1851-ben mutattak be Weimarban. Készült még egy francia film a témából 1993-ban. A szimfonikus költemény d-mollban kezdődik és D-durban végződik. A rohanó zene átmegy poroszkálásba, majd dicshimnuszba. Közben Liszt olyan naturalisztikus elemeket használ, mint az ostorcsapás, a lónyerítés, majd a ló összerogyása és utolsó lehelete. Természetesen mindezt a zenekar eszközeivel. A videót és a zenét is melegen ajánlom a figyelmükbe.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-12-25 13:52:26

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.