Videó

Nagy Zsuka felolvas – Irodalmi Jelen


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Lajtos Nóra: Billegő világ – Bak Rita Csillaganya című kötetéről

 

 

 

Billegő világ  
(Bak Rita: Csillaganya, Parnasszus Könyvek, Budapest, 2018)

.

Bak Rita Csillaganya (2018) című verseskötete a Parnasszus Könyvek sorozatában jelent meg. A negyvenöt költeményt hat különálló ciklusba rendezi a költő; hosszabb-rövidebb fejezetek adják ki azt a kötetegészt, amelyben meg-megcsillan a szerző költői tudása a fájdalomról, a félelemről, a panellétről, a természetről: az életről, a halálról. Néha az egész vers fogalmi síkon lebeg, épp ezért – akár „a Mont Blanc csúcsán a jég” – szépnek látjuk, de számunkra elérhetetlen (Kontraindikált, Délután). A kötetcím is egy olyan jelentéssűrítő szóösszetétel, melyben az égi mezőkre elutazó, csillagarcú anya képe determinálja a kötetet. A címadó vers az azonos című ciklusban szerepel, és népdalszerű voltával teljesen kiválik a kötetből: „Csillaganya, csillaganya / Tejútrendszer nagyasszonya. / Gyere velem holdat fogni, / üstökössel hógolyózni.”

Bak Rita költői nyelve a prózaversek atmoszféráját mutatja, de annak gyakran annak átlírizált változatára is találunk példát a kötetben. Mindjárt a nyitó ciklus (KutyavirágokKávéházban című költeménye a lecsupaszított költői beszéd példaverse is lehet: „Elhúznak az autók, / Parkban maratonfutók. / Bringák lelakatolva, / Tűzfalak levakolva.” Ehhez képest a ciklus poétikailag is legjobb, kötetbe csiszolt darabja a Kutyavirágok a maga rejtett-talányos, félelmet és holtakat idéző versével: „Kutyavirágok nőnek éjjelente / a szobámban. / Nézd a szétnyíló szirmokat. Az ágyam fölött, / ott vannak a halottak […] Az ágyam fölött / lógnak a hangok.”

A lírai alany félelme „átúszik” a ciklus másik versébe is: „de én nem úszom, / mert félek, hogy lyukas a Balaton.”  A Balatonföldvár, nyár című, előbbiekben idézett versében a fájdalom is feltűnik a költői aposztrophéhoz társulva: „miért fáj a kánikula, / nem értem.” Ez a fájdalom-motívum aztán a kötet egyik főszólama lesz. „A fájdalom örökké visszatérő tőrdöféssel / belémhatol.” Egy túlvilági távlatokat nyitó, az öndestruktivitás rész-egész metonimikus képe is kiemelendő a Sebek című versből: „Isten / repülőgépéről / csak apró, / gombostűnyi / pötty / lüktető sebem.” Vagy a kötet második ciklusának címadó versében (Légszomj) is tetten érhető a „fájdalom / a gyomorszájban, / fullasztó nyáreste, / halálfuvallat.”

Ebbe a ciklusába már két kötött versformájú költeményt is felvesz a szerző: az Antik mítosz daktilusokban-t és a Konyha című haikut.  Az én koromban című versben a haláltematika sokszorozódik meg: „Az én koromban már minden eldőlt: / kudarc, győzelem, bukás, halál. / Már rég eltemettük a nagymamát / és az anyát is (egyébként).” A „Leszakadt gombok” látványa is a lételszaggatottság jelképe. Az akusztikus és a vizuális síkok egymásra torlódása adja az Egerek kaparásznak lényegi mondanivalóját. A panelfalakban hallatszódó egérkaparászó hangok mellett a gardróbban húsz éve lapuló sötét árnyak látványa egyszerre erősítik fel a költői alany gyermekkori félelmét, amelynek hatása a felnőttkorra is kihat.

Az Eltűntek a szörnyek ciklusában a természet képei dominálnak: „Fák üveggömbje” (Az autópályán); „Nem látom a földre hulló madarakat, a tölgyfa alatti fonnyadt füvet”; „A sötét madarak éjfélre elsereglenek, s reggelre az ibolyák már nyakukat nyújtogatják az ég felé” (Tavaszváró). A szépség és a rút mint esztétikai minőségek külön-külön és egyben is megtalálhatóak ezekben a versekben: „Hófehér szeretnék lenni puha liliomágyban” (Tavaszváró); „Hiába hasad a faág, / Mindennek szépnek kell lennie. / Ezt kívánja tőlünk a rend, / A csúnya is csodálatos” (Eltűntek a szörnyek). A ciklus egyedisége még az alliterációkban bővelkedő szószerkezetek, tagmondatok: „villogó virágkarók” (Az autópályán); „fekete füvön” (Tavaszváró); „A szörnyeket már a szigetre szállították” (Eltűntek a szörnyek).

Csillaganya az életképek (Ma döglött halat ebédelek, Japán életkép) és a keretesség ciklusa: A kertben és a Virágzó fák alatt már címükkel is utalnak a tematikus természetközeli keretre, a ciklus záró verse (Virágzó fák alatt) pedig önmagában is keretes szerkezetű. A mindenhol fészkelő halál jelenléte kimondva („Apád ma délelőtt / meghalt.” – A kertben) és kimondatlanul is felkavaró érzéseket, szorongást válthat ki az olvasóból. A már korábban is felbukkanó köd motívuma most a halál ölelésében jelentkezik A vándor útja című költeményben.  Háromszor jelenik meg benne a halál lexéma. A Ma döglött halat ebédelek paradoxona, hogy habár kiemeli a költői én, hogy „A szagokat hagyjuk ki belőle”, a döglött hal, a citrom és a bazsalikom erőteljes, olfaktorális ingereket implikálnak a befogadóban („rettentő büdös van a konyhában”). A Virágzó fák alatt a lírai alany betegségdokumentuma is egyben: „Vénám nem patak, / nem buzgó folyam.”

A kötet ötödik ciklusa – a Lakótelepi Jancsi és Juliska – már igen izgalmas címével magával sodorja az olvasót. A címadó szöveg szemantikailag habár mutat némi hasonlóságot a mesével („A mese elején, / a mesében, / a mese végén, / mézeskalácsházban, / de inkább panelben / majdnem-végtelen / tengődésük”), de főképp a panel-lét képe lepleződik le a szövegben, ahogyan a „betonkertben / búgnak a galambok” (Kilőtték a putnikokat); vagy ahogyan a történelem terhétől instabillá váló világképzete a költői énnek megreked – „a világ billeg” – megszemélyesítésben. A ciklus utolsó verse (Évek múltán) astrofikussága ellenére is két részre osztható: a születés „misztériumára”: „színpadról / érkezem / a szülőszobára” (öntanúsító versként utalás történik a költő színésznő édesanyjára); a költemény második fele pedig a nagymama halálát tematizáló, fájdalommal dacoló unoka segélykiáltása a miértekért: „Ordításom / elfedi / a rekedt / angyalok / énekét.”

Bak Rita kötetének utolsó fejezete (Ezeregy éjjel) a legterjedelmesebb: könyvének közel egyharmadát teszi ki. Valójában az előző öt ciklus esszenciája az életképeivel (Soroksári depók, Balatonfüred), a történelmi múlt (Ezeregy éjjel), a panelvilág (Látkép), a betegségleírás (Elgyógyulás, Tüskés csöndben) pillanatainak rögzítésével. A kötetcímadó versben a nagyapa szólama erősödik fel a szibériai fogságról való beszédmód által: „Lapátoltuk / az éjszakát, / hogy végre / nappal legyen…”. Az Adventi biztató kétszeresen is kiválik a kötetből: egyrészt az ünnepkörre fókuszáló témaválasztásával, másrészt gazdagabb képi világával: „Díszítsd föl lélekkarácsonyfád…”; „Várunk rád, kis Jézus, / a hópihék születésnapodon / angyalok örömkönnyei.” A Fecskefiak, fecskelányok versszakokra tördelt – négysoros plusz egy kétszótagú fattyúsorokból álló költemény – szerkesztésmódjával vonja magára a figyelmet.

Bak Rita igyekezett Csillaganya című kötetében egzisztenciális iránytűt választani mondanivalójához. Poézisében egy több húron játszó költő személye köszön vissza, akinek létérzékenysége megkérdőjelezhetetlen ebben a billegő világban.

 

Pannon Tükör 2018/5

  
  
 

Lajtos Nóra (Püspökladány, 1977) költő, író, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, középiskolai tanár

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.