VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Csepcsányi Éva: „Rác-magyar” (Vitkovics Mihály egri költő sziluettje)„Rác-magyar” Vitkovics Mihály egri költő sziluettje Eger kedves, kacskaringós utcáit járva eszembe jut Vitkovics Mihály. Egy meredeken felkapaszkodó, a patinás Rác-templom mellett, a Ráckapu térig tartó utcácska viseli Vitkovics nevét. A Rác-templom pedig, ez a különc épület Eger katolikus templomai között az egyetlen olyan istenháza, mely hátat fordít a városnak: szerb templom, mégis Eger nélkülözhetetlen és elvitathatatlan része, akárcsak a szerb származású költő. A Vitkovics utca meredekén felfelé kapaszkodva eszembe jut, hogy a hercegovinai Trebinje mellől származtak a költő ősei, és a törökök elől menekültek Magyarországra. Péter, az apa, szerb ortodox esperes lelkész volt itt, sandítok a Rác-templom felé, a Széchenyi utca 55. szám alatt álló egyházközség egykori plébániaépületén pedig újra elolvasom a Vitkovics Mihálynak állított emléktáblát. Itt született a költő 1778-ban. Eger iránti szeretete át-és áthatja írásait, hiába került el Budapestre, s futott be ott fényes karriert jogászként, költőként, szívének egy darabja mindig ott dobogott a város fölé magasodó Rác-templom, és a mellette lévő idilli kis plébánia falai között, ahol napjainkban emlékszoba mutatja be életét és munkásságát, egy olyan ember alakját, aki szerb származása és anyanyelve ellenére a magyar nyelv ápolásának és terjesztésének hív harcosává vált.
„SZÜLETÉSEM HELYÉHEZ. Csendes Eger, boldog magyarok helye, életet adtál, Hálaadásom ezért mint fizetem le neked? A haza szent nyelvén, anyatejjel melyre tanitál, Font versben buzgón egy nefelejtset adok.”
Rövid ideig tanult csak Budán, 1799-ben már ismét Egerben találjuk, az akkoriban igen nívós joglíceumban. A belváros felé haladva, a líceum épülete előtt azon tűnődöm, talán épp errefelé látta meg az ifjú jogászhallgató Bernáth Lidit, nagy szerelmét, akinek alakját A költő regénye című levélregényében örökítette meg: eleven, fordulatos írás, a szentimentális regényeket jellemző érzelmi áradozás kevés helyet foglal el benne, viszont jól megismerhetjük belőle a korabeli társas életet.
„LIDIHEZ. Mely sokszor jössz el, Lidikém, álmomban előmbe; S ismét álmomban tűnsz ölelésim elől. Elhagytál ébren, s álmomban is engemet elhagysz: Már ha nem ébren, - légy angyalom álmom alatt.”
A befejezése is eltér a korabeli levél-regényektől: a hős eljut a csalódás után az érzelmi gyógyulásig, ez talán önmagának is gyógyírként szolgált, mert hiába epekedett a verseiben Liliként megénekelt lányért, végül máshoz adták feleségül, szerelme plátói maradt. Talán ennek, talán más hatásoknak is köszönhető, hogy epigrammák, főként görög típusú epigrammák adják költészetének jelentős részét. Témái nem csak érzelmi, szerelmi, hanem gondolati jellegűek is. Érdekes benne az, ahogy egyszerre tudott hagyománytisztelő és származására büszke szerb és elkötelezett, hazáját, és különösen a magyar nyelv gondját szívén viselő magyar lenni: Úgy lett lelkes magyar, hogy egyúttal megmaradt tudatos szerbnek is. Mind a két nyelven írt, szerb költeményeket is fordított magyarra, és magyar műveket is szerbre. Kármán József Fanni hagyományainak az ő szerb fordítása a délszláv fordítási irodalom kiemelkedő darabja, míg magyar költői művei, főleg népdalai hatással voltak a romantika népies törekvéseire, például Kisfaludy Károly és Czuczor Gergely népdalaira. Szerb és magyar nyelven egyaránt szerette a népdalokat. Csokonai népi hangvitelű költeményei hatására kezdett el ő is hasonló műveket írni. De otthonosan mozgott a deákos formavilágban is. Episztoláit, ódáit és epigrammáit a kortársak elismeréssel fogadták. Népszerűségéhez nagymértékben hozzájárult szeretetre méltó egyénisége: kedves, szellemes, segítőkész emberként jellemezték ismerősei. Jogászként 1805-ben tette le az ügyvédi vizsgát, ekkor már két éve Pesten lakott, de szíve gyakran visszahúzta szülővárosába, annak ellenére, hogy a budai görögkeleti parókia, a Marcibányi, majd a Zichy grófok jogtanácsosaként tevékenykedett. Pesten alkalma nyílt más költőkkel is megismerkedni: Virág Benedek, Horvát István, Szemere Pál, Révai Miklós. Ez idő tájt fordítással és színdarabok írásával is foglalkozott, Toldy Ferenc feljegyzései szerint jelentős, jól sikerült alkotások születtek tőle: Az egyik A II. Rákóczi Ferencz Rodostóban, Mikes Kelemen leveleiből írta, a másik, a Mars Vénussal Murány alatt. Pesten egyre inkább szívügyévé vált a magyar nyelv művelése, ápolása, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Kazinczy nagy rajongójának vallotta magát, 1808-ban ismerkedett meg vele. Ezután megalapította Horvát Istvánnal és Szemerével Kazinczy Ferenc „pesti triászát” , és a fővárosban terjesztették a nagy nyelvújító szellemiségét, akivel folyamatosan leveleztek. Érdekes, hogy csak egy verseskötete jelent meg, Vitkovics Mihály meséji és versei címmel, 1817-ben. Talán ebben közrejátszhatott az is, hogy keresett és híres ügyvéddé vált a fővárosban. Emellett népszerűségnek örvendett a társasági életben, Szerb utcai házában gyakran jártak írók, költők, modorát, személyiségét és munkásságát egyaránt szerették. 1829-ben, nem sokkal azelőtt, hogy felvették volna a Magyar Tudományos Akadémia tagja közé, Pesten elhunyt. A magyar romantika egyik úttörője, lelkes támogatója és képviselője volt Vitkovics Mihály, s még ha a kánonban el is halványult némiképp alakja, Egerben mindenképp hűségesen őrzik emlékét, a város fölé magasodó Rác-templom pedig, szülőházának szomszédságában mintegy felkiáltójelként emlékezteti az arra járókat a szerb-magyar költőre.
Forrás:
Vitkovics Mihály magyar és szerb írásai Vujicsics D. Sztoján gondozásában. Budapest/Novi Sad, 1978.
http://www.dobo-eger.sulinet.hu/konyvtar/csemegek/vitkovics.pdf
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914
Vitkovics Mihály műveiből
A SZEMÉRMES PÁSZTOR DALA.
Túl ama kék bércz határán, Hol egy tér-mező virít, Lakik egy szép pásztorleány, Kiért érzek, nem tom mit. Sokszor egy tölgy zöld aljában Énekelget ő magában, S éneklés közt nyögdegél.
Miért nyögdelsz, szép leányka, - Magamban őt kérdezem; S távulról búját vizsgálva Könybe lábbadoz szemem. Én neki ah megmondanám, Kiért sirok? - Nem merem ám... Miért? azt én nem tudom.
A SZERELEM.
Ne fuss jó ifju a szerelemtől, Attól a kis meztelen gyermektől. Nem állhatsz te, hidd el, ellene. Hogyha szaladsz, elér szárnyaival; Ha szembeszállasz, sok nyilaival Meggyőz, mert ő szivek istene.
AZ ELVÁLÓ LEÁNY. - Szerb után. -
Nesze vedd el jegygyürűdet, Amit adtál jegykendődet; Visszaadom derék legény, Véled sohasem élek én.
Utál téged a testvérem, Atyám, anyám, nemzetségem S hogy a balsors igy ránk mérte, Hej, ne szólj meg engem érte.
Mást akartam, mást kell tennem, Ne keress hát hibát bennem; Könyörülj egy gyenge lyányon, Boldogtalant ki ne szánjon.
Az én voltom boldogtalan: Bármit tegyek haszontalan; A tavasz sem kedvez nékem, Gyászszal tölti kis vidékem.
Ha rózsákat ültetek is, Nem nő más, mint űröm, tövis. Űröm, űröm, keserű szál, Belőled még bokréta vál...
Menyekzői ékességem Te leszesz, ha jön násznépem; Téged kalap mellé tesznek, Engem pedig sirba visznek.
SZENT TERMÉSZET.
Szent természet, aki mindent Bölcs kezekkel alkottál, Mely temérdek jókkal minket E világon áldottál: Ah mért adtál csak egy szivet, Mi miatt igy epedünk; Ez az oka, hogy egy hívet Elveszítvén, szenvedünk.
Minden jó szív szívet kiván, Melyet híven szeressen; Egy se akar élni árván, És párt hogy ne keressen. Én szívem is azért eped, Hogy páratlan, nem kettő; Minden kínom innen ered, Ezért sír sok szerető.
ÉLETPHILOSOPHIA.
Mint forog a világ, Mint sürög sok ország, Fognak-e bomlani, Vagy egybe állani? Nincs gondom ilyekkel, Maradok békével. Kedvemre élek, Kényre henyélek, Kancsót ürítek, Kedvet merítek.
Felőlem mit cseveg, Más reám mit fecseg, Nem tartom eszembe, Nem öntöm szivembe; Bízom egy Istenbe És becsületembe. Kedvemre élek stb.
Úgy töltöm éltemet, Ne bánjam létemet; Igazság szerelme, Jóvoltom védelme; Egyenest beszélek, Senkitől sem félek. Kedvemre élek stb.
Dolgaim folytatom, Megkerűl falatom; Nem vágyok magasra, Csak takarékosra; Van annyi, mennyi kell, Nem halok meg éhel. Kedvemre élek stb.
Ha pajtás látogat, A ki nem válogat. Szelek egy karajkát, Kapom a kulacskát, Egymásra köszöntjük, Kortyait hörpentjük. Kedvemre élek stb.
Ha fejem felhevül És hölgyem mellém ül, Megölel kezével, Ingerel szemével: Igy leli kedvemet, S boldogit engemet. Kedvemre élek stb.
A vidám lelkeket, Vig énekeseket Keresem és velek Versenyt énekelek; Jó kedvre tüzelem, Csókolom, ölelem. Kedvemre élek stb.
Mért törjem fejemet, Kínozzam eszemet, Úgy se tart az élet, Ezer vagy száz évet! Kisebb mindúntalan, Egyet fújsz s oda van. Kedvemre élek, Kényre henyélek; Kancsót ürítek, Kedvet merítek.
A MAI VILÁG.
Senki ne mondja nekem, hogy lágy e mai világunk, S hogy puhasága miatt nagyra nem érdemesül. Nézd, mi kemény eledelt adogál a házi szegénynek, S másnak bús esetén megjegesíti szemét. A bölcsnek, míg él, ád csontokat enni; ha meghal, Tesz sirjára követ: nemde kemények ezek.
AZ UJSÁGIRÓKHOZ.
Titeket a maradék foghat csak tartani becsben; Majd ha hazugságtok régi igaznak avúl.
ISTENI FÉLELEM.
Féljed, imádd élted minden szakaszában az Istent: E félés mindég bátorodásra hevít.
SZERELEM ÉS BARÁTSÁG.
A szerelem Lidikém, olyan mint reggel az árnyék; Mindég kissebb lesz, s végre enyészni szokott. Ámde barátságunk olyan, mint estveli árnyék; Nőttön nő, éltünk mig le nem alkonyodik.
A RÁGALMAZÓHOZ.
Jót ha beszélnek rám, nem hallod, Bendi; ha rosszat, Hallod: mert szíved tűköre rosszra mutat.
BÉCS ÉS MOSZKVA.
Mostani században ki nem ösmér két anyavárost Híriben? Egyik Bécs, másika Moszkva nevű. Számos magzatait mindketteje, mily anyaszivvel Kedveli, megmutatá nagy Bonaparte előtt. Bécs önnön fiait, csakhogy maga élne veszíti; Moszkva, hogy élnének gyermeki, veszti magát.
(Irodalmi Jelen 2013. június 21.)
Megjelent: 2014-07-30 14:06:31
|
