Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Isten konzervatív maradt – Döbrentei Kornél: Hosszú versek virradása

 

 

 

 

Isten konzervatív maradt

 

Döbrentei Kornél: Hosszú versek virradása

 

Az újabb szellemi folyamatok állandó felülvizsgálatra késztetik a szövegelemzők legjobbjait. Az interpretációs stratégiák megújítására, megváltoztatására maga a nyelv késztet. Új helyzet van. A világtörténelem eseményei immár igazolni látszanak konkrét bibliai próféciákat. Diktatúrák szorulnak vissza, a népek karaktere egyre inkább kidomborodik, a jellemvonások nyilvánvalóvá válnak, mint a kidagadt erek. Egyre többen ismerik fel, a transzcendencia valóságos. Beleavatkozik a Logosz a politikába? Igen. A hívők javára.

Pomogáts Béla írta Csoóri Sándor kapcsán: „Irodalmunk ma már csak némi megszorítással nevezhető a „nemzet lelkiismeretének”. Nem csupán az írótársadalom vétkes ebben, az országos politika is, amely meglehetősen ravasz eszközökkel igyekszik a közélet sűrűjétől távol tartani az irodalmi életet.”¹

Az ország olyan, amilyen a nyelve. Amilyen állapotban van a beszéd, olyan a test, a föld fizikai világa, kondíciója, ereje. A sokat hangoztatott, elhasznált trópusok megújítása, a kulturális tradíciók megtisztítása pedig az írók munkakori kötelessége. Kazinczy óta köztudott, hogy a szöveg örömére (Barthes) el kell vezetni a befogadókat, hogy érteni tudják a textust, az olvasást. S ezt a navigálást-inspirálást a művek és maga a nyelv végzi. De a szerzői én az indikátor.

Ezt a tevékenységet híven folytatja Döbrentei Kornél. Legújabb könyvei erről tanúskodnak. (A legfrissebb a Hosszú versek virradása)

„A könyv néhány vers kivételével Döbrentei Kornél kötetben még meg nem jelent verseit tartalmazza Petrás Mária rajzaival. – Ki vagy Te, Döbrentei Kornél? – Vállalva Ady sorait: „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces messze fény, / Lidérces messze fény.” S mint ilyen, valahol a tűzvész-magvú napkorong és az örökmécs között. – Ki bátorított versre, és ki beszélt le róla? – Attól a kilencéves kori venisanctei pillanattól tudtam mindentől és mindenkitől függetlenül, elrendeltetett: írnom kell. Azok a szellemi nagyságok, például Illyés, Weöres, Nagy László, Pilinszky, Kormos István, akik látva láttak és akarták, hogy így legyen, erősítettek. – Hol tudnál élni, ha nem élhetnél itt? – Bárhol, ahol szabadon fáradozhatnék annak útján, módján, hogyan élhetnék mégis itt. – Miben hiszel? – Abban, amit nagyapám által megtanított Hitvallás című vers utolsó strófája számomra elévülhetetlen érvénnyel így fogalmaz meg: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!” És abban is, egyszer tán eljő az idő, amikor e föltámadáson munkálkodók „pályabére” nem mindig a keresztre feszítés lesz.”

Bátorság van ebben az írói attitűdben. Spiritusz. Felelősségvállalás. Amiről a recenzió elején elhangzott a megvallás. Patinás, életmentő érzések, ódon, de új tartalommal megtöltött szavak kapják vissza értelmüket ebben a költészetben. A jelentés bővül. A keresztény tradíció gazdagodik. Miért ne lehetne vállalni Jézus Krisztus evangéliumát szabadon, széles körben. Nincs megtiltva még a hit. Nem sért senkit, ha végre nyíltan vállaljuk azt, hogy Akiben bízunk és Akire ráhelyeztük az életünket, a Messiás, Ő a Logosz. A testté lett Ige. Tőle tanultunk beszélni meg a Mennyei Atyánktól. Ez a magyar, ez egy Atya-nyelv.

Abba adta ajándékba, hogy a Fiában meg lehessen találni az új létezést. S szívvel hiszünk az Igazságra, szájjal valljuk meg. Hogy Jézus Krisztus az Úr a Mennyei Atya dicsőségére. A feltámadás újra szóba kerül. Az, hogy egy országot nem a gazdaság tartja meg, nem is az illúziók és az ideák, hanem maga Isten.

Platónt is Jézus fogja feltámasztani az idők végén. Nietzsche, aki meghalt, azzal szemben, Akiről ő állította ezt, őt is a krisztusi kegyelem fogja elszámoltatni az eszkatológia ás az apokalipszis napjaiban. (Az Isten igájában című versről jutott eszembe.)

Jó, hogy erről minőségi emberek beszélnek, jó, hogy hiteles karakterek veszik újra elő az evangéliumot. Ébredezik a morál, újratöltve. Ahogy az ateisták definiálják a szellemi élet jobbra fordulását. Igen, ez a Biblia lírája. Értékrend, ami újfent lábra kapott, mert erősebb minden más vallásnál, szemléletmódnál. Ez nekem is az ars poeticám. (Jézus engem az Ő Szavával érintett meg. Az Evangéliummal.)

Tehát az ószövetségi törvény helyett itt van újra a kegyelem ideje. Ábrahám hitből igazult meg. Mint mi. Mózes vérré változtatta a tíz csapás első stációjában a vizet. Halált hozott az egyiptomiak számára a törvény. Jézus az újszövetség első csodája során pedig borrá változtatta a vizet. Életet hozva be a világba. Erős paradigma ez. Az irgalmasság és az üdvösség útmutatása. A krisztusi vér megváltotta a beszédet. A lelket, a szellemet is. Ez a megtartó szellemiség járja át Döbrentei Kornél líráját.

Papp Endre, monográfusa, rja Róla: „Ady, József Attila, Illyés Gyula, Nagy László, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor mintáját követve –korunkban nála él a leghangsúlyosabban tovább. Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály témakezelését mint mértékadó hagyatékot követve, a haza helyzete, a nemzet erkölcsi- lelki-szellemi állapota magától értetődő közügy, amellyel való foglalatoskodás „köteles jog”, no és „gyötrető muszáj”.²

Szép tisztelgés ez a kötet Püski Sándor és felesége, Ilus Néni emlékének. Nekik ajánlja a szerző a teljes tomust. S a 90 éves Püski születésnapjára írt szöveg a könyv elején, az ars poetica után rögtön, kiemelt helyen található. S a Püski szobrának a felavatására is készült egy textus. A mi szabadságszobrunk. Ez a vers olyan, mint a Zsoltárok könyve a Bibliában. S a Zsoltárok után, mint a Bibliában, jön a Példabeszédek könyve, itt a Nullponton.

Az első ciklus, A kinyújtott kard hegyén. A teremtés könyve. A második réz, a Legyőzhetetlen a lant. A krónikák könyve. Követve a biblikus szerkezetet. Itt találhatók többek között a Csurka István, Nyírő József emlékversek. A harmadik ciklus a Magyarok kenyere. Ez volna az Apokalipszis könyve. Jelenések. Tudósítás a nemzeti eklézsia állapotáról. A Bámésznépnek megtérül a panoráma prelúdium és fúga.

A Csoóri vers kiemelkedik az egész könyvből. A jövő nomád szökevénye. De minden opus érett, súlyos szövetből van. Kedvencem a Szerelmetes versezet. „Ne vesszünk el, óvhelyünkön tarts, éltünkből, porunkból a habarcs,egymásba tapasztott a létünk, a végső lényegig felérünk, a fúgákat kibéleli a harmónia.”

Isten, az Örökkévaló Jah, konzervatív Úr. Őt képtelenség leszavazni – ez még a legnyitottabb társadalomban sem lehetséges. A hit a láthatatlant teszi valósággá. Ez a teremtőerő az, amit fentről kapunk. Döbrentei ezzel a lelkülettel, reménnyel dolgozik. Ez egy áldás, ami egyben talentum. De trauma is. Kitűnően összefér Döbrentei Kornél esetében. Mert legtöbb verse telitalálat. ³

Döbrentei Kornél: Hosszú versek virradása Püski Kiadó, 2019

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-01-14 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.