Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bene Adrián: Kis könyv a szorongásról – Bak Rita: Csillaganya

 

 

 

Kis könyv a szorongásról

(Bak Rita: Csillaganya, Parnasszus Könyvek, Budapest, 2018)

 

Bak Rita verseinek alapja egy-egy asszociációs lánc, amelyben a képzelet, az érzések összetettsége egyfajta narratív logikává szerveződik a maga nehezen megragadható módján. Ennek nyelvileg a legelemibb, a szabad asszociációt és a pszichoanalízis módszerét idéző formája a nyitó versben alkalmazott megoldás: a Kontraindikáltban szavak és szintagmák sorakoznak egymás után, minimális figurativitás mellett, leginkább szürrealista metaforákat alkalmazva, időnként állva csak össze versmondattá. A versek zömében, akár szabadversről, akár rímes darabokról van szó, teljes mondatok rejtik az asszociációs logikát, amelyben a halál, a csend, a magány, a szorongás képei egyesülnek. A személyes élmények verssé formálásához szükség van egyfajta távolságtartásra, művészi távlatra, amit megnehezít az érzelmi bevonódás, a traumatikus élmények elevensége. Ilyen esetben a vers a szerző szempontjából terapeutikus haszonnal jár, az olvasó azonban az érzelmi felfokozottságot kívülről, közhelyként fogja szemlélni, a művészi hatás, a megérintődés elmarad. „A fájdalom / örökké visszatérő / tőrdöféssel / belémhatol.” (Sebek) Ebben a transzformációs folyamatban kétségkívül nagy segítség az a reflexív viszony, amit a szerző pszichológiai képzettsége nyújt, és aminek jelzései időnként a versekben is megjelennek (Az én koromban). Ennek ellenére a prózai konstatálás és a kimondás nyíltsága nem hagy teret sem a lélek homályos és logusan nem magyarázható mélységeinek, sem pedig az olvasó fantáziájának: „Valahogy soha nem volt barátom / az álommanó, / mindig csak az árnyak leselkedtek / a hálószobában / a szekrényekben, / a folyósón, és nem / tudtam, hogyan bújhatnék el előlük. / Ők bújtak el előlem / és bármikor rám támadhatnak még ma is.” (Egerek kaparásznak) Az élményszerűséget, az átélhetőséget és a költői megformáltságot egyaránt erősítené, ha a sorokba tördelt ténymegállapítások hagynának üres helyeket, felvetnének kérdéseket, költői eszközökkel, erősebb poétikai tudatossággal közelítenének a kifejezendő tartalomhoz, nem csupán a visszaemlékezés és a jelen önboncolgatásának szomorúságát közvetítve.

Nem támasztanak ilyen jellegű esztétikai kihívásokat a nem személyes tartalmú, az eddig prezentált élménykörbe nem sorolható versek, mint a Münchhausen báró Oroszországba lovagol, viszont nem is világos a mögöttes alkotói motiváció, illetve a kötetben elfoglalt pozíciójuk. Az életképnek szánt Ma döglött halat ebédelek az idill fogalmát tematizálja, de a hétköznapi nyelvi regiszter nem segíti elő a helyzettől való gondolati elemelkedést.

A múltból örökölt szorongások, lelki betegség témája mellett a krónikus szomatikus betegség is fontos szerepet kap a kötetben. A Virágzó fák alatt… a saját betegségről képes nagyobb látószögre váltani, és a mások gyógyíthatatlan bajában látni meg a tragikumot. Ezt az irányt követi a történelmi, nemzeti traumákra utalás az olyan versekben, mint a Kilőtték a putnikokat, az Évek múltán, az Ezeregy éjjel. Az 1945-ös asszonysorsok, a Szibériábába hurcolt férfiak személyes élményszilánkjai azonban nem teszik lehetővé a téma elmélyítését, a reflexiót, a megrendülést a rövid terjedelmű szövegek korlátai miatt.

Bak Rita versei az önanalízis jegyében ábrázolják nem csak a saját lelki tájakat, hanem a kötet hat ciklusában ez a tragikus hangoltság uralja az életképszerű és a látszólag könnyed, játékos ritmuskísérleteket is. Az egyéni traumák, valamint – ritkábban – a kollektív nemzeti, esetenként általános emberi, egzisztenciális fájdalmak egy ilyen ívre támaszkodó kötetkompozícióban valószínűleg erősebb kontrasztot kaptak volna. Összességében az arányokkal kapcsolatban merül fel legerősebben, hogy ezt másként is lehetett volna: az utalásosság helyenként hiányérzetet hagy, a defigurativizált nyelv nehezen éri el a szándékolt költői hatást, a ciklusok nem kellően karakteresen különülnek el egymástól, ahogyan a szerző sem a versekben konstituálódó lírai éntől. Az alaptéma érvényessége és a szerző érzékenysége azonban az említett alternatív lehetőségektől függetlenül is lehetőséget nyújtanak a befogadói azonosulásra.

 

  
  
 

Bene Adrián (Pécs, 1977) irodalomtörténész, narratológus, filozófus, pedagógus

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, az Acta Romanica rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.