VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: A naplemente bontja le az ébrenlétet (Báger Gusztáv: Találgatom, mit üzensz)
A naplemente bontja le az ébrenlétet
Báger Gusztáv: Találgatom, mit üzensz Széphalom Könyvműhely, 96 oldal, 2016.
Itt él közöttünk egy költő, aki néhány éve olyan „frissítést” telepített a saját költészetére, ami valódi fordulat volt. (A Mondtam-e? (2013) kötet óta zajlik ez a fantasztikus-elképesztő gazdagodás-átalakulás.) Egyszerűen levetkőzte azt a szövegkészítési hagyományt, amit évtizedekig ápolt, dédelgetett és „alkalmazott” a saját világára. S egyszer csak sutba dobta. (Nem az eddig bevált „megszűntetve-megőrizve” módszerrel operál, hanem gyökeresen szakítva a leheletfinom és elegáns nyugatos panelekkel egy költőien költőietlen morfológiát tud „kikeverni” és alkalmazni. Elkezdett abszolút szabaddá válni 75 évesen, kibújt a kötelező gyakorlatok megszokás-köntöséből és ráfordult egy kitaposatlan – járatlan útra, ahol ugyan eleinte kísérletezve indult, több beszédmódot elegyítve próbálgatva a nyelvet és a formát, de végül annyira belerázódott, hogy csodájára jártak mind urbánusok, mind népiek. És most szárnyalni tud az új beszédmód segítségével, és ha nem téved a recenzens, akkor megtalált valamit Báger, amit nemzedéke még nem. Ami üdítően ellenkezik régi önmaga beidegződéseivel ( s a magyar hagyományos lírai magatartásformákkal) és megdöbbentően módon kompatibilis a legfiatalabb „új-érzékeny” nemzedékek kísérleteivel. Sőt, egy posztmodern utáni, szürmodern szél is friss levegőt pumpál vers-regiszterei közé. Ha Térey Jánosra, Marno Jánosra, Kukorelly Endrére és Parti Nagy Lajosra vagy Simon Balázsra és Kabai Lórántra gondolunk, akkor ezeknek az ikonikus karaktereknek és az ő általuk képviselt stílusoknak a tudatában lép be egy spirituális-filozofikus nyelvi közegbe, ahol otthonosan mozog és építkezik. Azt már untig hangoztatták róla, hogy bankár, közgazdász, ráadásul most a monetáris tanács megbecsült tagja, hogy bár a szocializmus kegyeltje volt, de becsülettel távol tartotta magát a kétes ügyektől. De ennek semmi köze a hangnemváltáshoz. Egyszerűen élte a világát, úgy, ahogy egy pénzügyi szakember szokta. De magát az irodalmat, az írásművészetet elkezdte új nézőpontból szemlélni. Nem mindenkivel történt meg ez eddig hazánkban. (Talán Kálnoky Lászlót vagy Tőzsér Árpádot lehetne előképnek tekinteni. A folytonos megújulni tudás képessége miatt. De ők mégis teljesen más utak.) Tehát: a jól átgondolt cselekvés mögött egyfajta új „tájékozottság” tapintható ki. De még az is kevés lenne egy ilyen változáshoz. Az intuíció valami radikális erudícióval párosult nála. A Felébred című versből való a recenzió címe, melyben a költői én tudósít egy házról, ami kizárólag „sötétedésig üzemel”, utána elemeire bomlik. Persze másnapra a reggel által felépített ház ajtaja már nem ott van, mint előző nap. Akár az óramutató vagy az árnyékok, a szerint változtatják a helyüket, ahogy az idő múlik s ugyanakkor telik, telítődik. Mert minden történéssel, cselekedettel egyre csak nő és gazdagodik az elmúlt dolgok tárháza. Báger az elnehezedett, kiégett fogalmakból is új „anyagokat” gyárt. „A mikro sütők csengőhangja tánclépésre késztet.” (A mama okuláréja) A leleményes metafora arra utal, hogy kétszer nem láthatjuk ugyanúgy a pillanatot. Minden egyes élet-részlet összetéveszthetetlenül egyedi, s a többitől midig különböző keretbe teszi a memóriánk. Hiába vagyunk ugyanott, ahol már voltunk valamikor, ha vissza is megyünk oda, már teljesen más képet tapasztal meg a szemünk. Meg a napszakok színe is befolyásolja a látványt. Az eltelt idő szintén egy „réteget” képez s a visszaidézett élményre rárakódik, mint a por. „Az utca hallgatott az éjszakában./ A Hold akkorára puffadt, mint egy vekni kenyér./ Csikkek és csekkek hevertek a kukák mellett. Leszakadt lábú Barbie, olcsó bizsuk és egy gázrezsó.” (Regényrészlet) Báger nem hagyja, hogy a mindennapok kishitűsége legyőzze, messzebb lát, mint azt a látható dolgok megengedik. A kitapintható mögött rejlő mozgatók működése és az okok láncolata érdekli. Mitől ilyen a világ? Miként lehet legalább egy icipici változást előidézni a megszokott történetek lejátszásánál. Azzal, hogy mostantól nemcsak ösztnösen írkál a költő, hanem gondolkodik. Báger úgy oldja meg a körültekintést, (Lásd Rorty prudenciája), hogy szinte minden pillanatra külön reflektál. S ezek a poétikai lábjegyzetek teszik különösen izgalmassá hagyományosnak tűnő szövegeit is. „Mintha egy múzeumi tárlójában feküdnék, úgy heverek a szobámban. Kiállítási tárgy. Még él. Mégis archivált ereklye. Elhatároztam, hogy nem csinálok semmit, annak okáért nem megyek sehová.” ( Archívum) Tudja a profán és a szakrális közötti mezsgyét, szinte mindig ott egyensúlyozgat, mint egy virtuális kötéltáncos. Az idő és az örökkévalóság penge vékony senki földjén. Szinte folyamatosan határhelyzeteket kreál, köztes szituációkba keveredik. Talán egy kicsit szándékosan is akar a művel való lényegi találkozásból olyan mások által megragadhatatlan titkokat kibontani, hogy fájjon s megértés, azért, mert mindenképp hatni akar a befogadóra. Nem elég neki a szürke állomány átlagos stimulálása, megrázó élményt „teremt”. A szerzői én Bágernél akkor is az esztétikai tapasztalat gazdagodik, ha önmagával találkozik a szövegben. Attól is gazdagodik olvasó, szerző egyaránt. A privát világszemlélet magával ragadja a „nézőt”, mert benne van a globális „tekintet” halszem-optikája, amely abszolút mai nézőpont. „Hány százaléka lehet a szép nőknek okos s az okos nők között egyáltalán van-e szép? Innen származott a vita, melynek során az osztályterem megtelt feszültséggel és a jóképű fiúk a védelmükbe vették a szép és csinos, de általában kevésbé intellektuális lányokat.” (Volt egy matekfeladat) A kötet öt számozott ciklusból áll. Az elsőben a partikuláris szféra stilizált jelenetei sorjáznak. Olyan témák jelennek meg, mint a közjó vagy a portás, a hím soviniszta lelkész és a biztonsági őr magatartás zavarai. S ezek mind olyan magától értetődő természetességgel becsomagolva egy kis elvékonyított, finom, áttetsző emelkedettségbe. Hogy meglepődünk, így is lehet? A vagyonnyilatkozatok és a Köztisztelet világából hirtelen váltással átlépünk a Könyvespolc gazdagon árnyalt csendjébe. A második rész Szép Ernő és Kálnoky László emlékének felidézésével indul. Majd a kávézás, a regényírás jó ízű ecsetelgetése után a Kiállítás jön. „Nem babaszappan-éjszaka.” hanem ”Mosószappan-komolyság.” Tehát a hétköznapok pillanatképei után a kulturális övezet, iróniával, szarkazmussal. A harmadik ciklus Borges, Szindbád. Relativitás és Archívum. A filozofikus, a kozmikus és globális kérdésekkel birkózó gondolatok otthona. A minimalista szemléletet és a mikroprocesszorok milliméternyi grandiózusságát képekbe tördelő elme leíró munkáját felváltja a felfele tekintés. A dolgokon való túl-látás. „ A Hold című könyvvel a fejem alatt ébredek. S egy lilás-fekete pillangót látok a fotel karfáján pihenni. Találgatom, mit üzensz.” (Bizalom) A negyedik faktor a legköltőibb textusok sűrű, tömény gyűjteménye. A Szférák, a Restaurátor és a Talán eljön az az éjszaka a Báger-életmű legmagasabb ormait idézik, amelyeket a Tűnő ajtók, a Hidegfront és a Mindent begombolsz kötetek versei alapoztak meg. Az ötödik rész a létösszegző impressziók ciklusa. A jelentés árnyalatai, a Pávatolltartó és a Volt egy matekfeladat a zárótételek különböző hangfekvésű variációi. Tud Oravecz Imréhez hasonlóan nagyon pontos lenni és ugyanakkor szellemileg izgalmas. (Ahogy vezetem az autóm) De tud fáradást tettetni is. (Villanyoltás) Persze az se csoda, ha tényleg az. A világszemlélet és a beszédmód összhangja erős kötés ebben az attitűdben. A verstárgy, mint gestalt, a lélek materializálásává tud válni. Fából vaskarika? Igen. Ahogy annak idején Sziveri és Tolnai Ottó elkezdte, most Báger újra fölveszi a szálat. Emelkedetten tiszta, sallangmentesen rezignált. Néhol nagyon fájdalmas igazságokat, mélyenszántó módon világít meg. Megdöbbentően modern és mellbevágóan egyenes. Talán egy hetvennyolc éves költőnél sem magától értetődő, hogy képes még ebben a korban is „fejlődni”. De ennél több történik vele. A szövegével, a nyelvével együtt születik újra.
Megjelent: 2016-08-11 16:00:00
|
