VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Boldogh Dezső: Élet, mű, köd, és – Kántás Balázs Összefutás című verseskötetéről
Mit keres Kántás Balázs legújabb kötete a sínek között? Hogyan szivárog át Celan a huszonéves költő verseibe? Mennyire merészek és mennyire sablonosak a frissen közölt alkotások? – Boldogh Dezső írása Élet, mű, köd, és – Kántás Balázs Összefutás című verseskötetéről Lehet, hogy tisztára véletlen, de Kántás Balázs könyvének borítóján mintha egy szabályos, kissé elnyújtott dollár-jelkép bontakoznia ki az egyenesen és az S-alakú sínpár találkozásából. A hangulatos fotó természetesen az Összefutást, a létezés megannyi csomópontjának efemer időlegességét és hasonló dolgokat igyekszik megjeleníteni, mivel a könyv kevés kivétellel a szerelem avagy az egymásrautaltság verseinek gyűjteménye. Szóval, nem tudom, van-e a kép mögött valami plusz üzenet, mármint a pénz és a költészet, a párkapcsolatok és az élet realitását szimbolizáló disznófejű akárkik hatalma közötti összefüggés, de ez igazából talán nem is lényeges. Sokkal fontosabbak a költői szerepjátékok egyre sikerültebb próbálkozásai, amelyeknek a tanúsítványa ez az új kötet, valóban irigylésre méltó intenzitással. A szerep pedig gyakran egyenlő a műfaji kísérletezés gesztusaival is, miközben, vélhetően életkori zsengeség okán, költőnkön-tudósunkon néha még kicsit lötyög az irodalmi zakó. Noha az Összefutás újabb bizonyítéka annak, hogy a korábban gyakorta más szerző-idolok hangjait imitáló költő mindinkább érettebb művekkel lép elénk – nagyjából három-négyhavonta. Kántás ugyanis elképesztő jelenség azzal, hogy még igencsak ifjú emberként, húszas éveinek legelején már négy verseskönyvet (!), és több mint tíz(!!), jobbára fordítás- és tanulmánykötetet tudhat a háta mögött. Angolra ültette két kitűnő kortársunk, Payer Imre és Rónai-Balázs Zoltán válogatott verseit, franciából Baudelaire-t, németből Celant fordít. Az utóbbi költő, úgy tűnik, Kántás szívügye, az említett tanulmányok jó része az ő életművét járja körül, jobban mondva, veti bele magát ezerrel Celan lírájának értelmezésébe. Természetesen poétánk esetében a tudósi, tanulmányírói munka cseppet sem független lírai vegykonyha-kísérleteitől, a kötelező szakbogarászások nem hagyják érintetlenül Kántás költő-énjét, így a jövendő doktorandusz önmagáival való diskurálásai reményteljes pályaív képét vetítik előre. Az Összefutás versei egyrészt mintha gondosabb válogatás eredményei lennének, mint a korábbi kötetek (ebben nyilván Rónai-Balázs Zoltánnak, a szerkesztőnek is szerepe lehet), másrészt ugyanúgy jellemző rájuk valami borzas, ideges érzékenység és laboratóriumi kísérletező hűvösség. A celan-i, talányosan zárt poétikai struktúra hatása Kántás verseiben látszólag háttérbe szorul, de hangulataiban nagyon is jelen van, így a fordításkísérletek műhelygyakorlatai át meg átszövik a világirodalmban húszas évei dacára otthonossággal mozgó szerző műveit. Ennél a pontnál azonban nem árt valamelyest kritikusan szemlélni Kántás néhány fordítását, hiszen hallatlan bátorság kell ahhoz, hogy Szabó Lőrincék után valaki csak úgy belevágjon egy terjedelmes Baudelaire-átültetésbe. Igaz, mindez szerzőnket akár szimpatikusabbá is teheti, még akkor is, ha a végeredmény a legtöbb esetben bevallottan nem éri el nyugatos nagyjaink színvonalát. A Celan-életműhöz pedig Lator Lászlón vagy Marno Jánoson kívül mások nem igazán merészeltek eddig hozzányúlni. Ettől függetlenül Kántás Balázs egyre több remek fordítás- és tanulmánykötettel gazdagítja e költő értelmezésének nem éppen problémamentes terepét. Az Összefutás című kötet három ciklusa (Térkép, Szájzár, Összefutás) némileg más-más hangütéssel, de többségében színvonalas költeményeket tartalmaz. Rövid, vibráló szakaszok váltakoznak elnagyolt képfuttatással és ötvösművészi remeklésekkel, sokszor már a címekben, vagy az azt helyettesítő első sorokban („…törzsbe vésődő mozdulat…” … „sziromszélben” … „ahol a sarlókéz…”). Néha talán szükségtelen túlzás – „Ne engedd hogy ma is megöljem magunk!” – elegyedik egészen kiváló és már az „igazi Kántásra” jellemző megállapításokkal: „A homlokomon körberohanó / csontszürke mutató / a mostba merülve megáll.” Máshol: „szem-halál tölt ki két hullámteret”, vagy: „A szavainkat / fecskére fordítom – / átrepülnek / röntgenkép-testeinken.” A könyv egyszerre enigmatikus és látszólag hűvös líraisággal pácolt darabjai összességükben egy beérkezett, de eszközeit tekintve talán még nem minden szempontból kész költőt mutatnak, aki megérdemli a figyelmet, mert tehetsége alapján szép jövő előtt áll. Kántás Balázs: Összefutás, Napkút Kiadó, Budapest, 2010
Megjelent: 2014-05-29 12:28:15
![]() |