Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Rimóczi László: Kifacsart sorsok egy történelmi világatlaszon – Gerencsér Anna: Az ajtó másik oldalán

 

 

 

 

Kifacsart sorsok egy történelmi világatlaszon

 

Ha egy kezdő író már a pályája legelején képes több műfajban is hitelesen megnyilvánulni, ígéretes folytatásnak nézhet elébe. Az ajtó másik oldalán című novelláskötet megerősíti ezt az irodalmi „evolúciós” folyamatot. Gerencsér Anna írásai széles spektrumon bontakoznak ki, miközben letisztult eszköztárral és kiforrott, célirányosan funkcionáló ötletkészlettel találkozunk. A formai kötöttségeket tiszteletben tartó, egységes szövegvilág csak növeli a drámai középpontok jelentőségét, akárcsak a prózai dinamizmus, így mindegyik írás önmagán túlmutató jelentéssel gazdagodik. Az időben előrefelé haladó húsz novella hol misztikus, hol tényszerű, de mindegyik elgondolkodtató.

A kötetnyitó, Az áruló című történelmi novella egyszerre mély, kegyetlen és véres. Annak ellenére, hogy férfias témát választott a szerző, precízen, ugyanakkor felkavaró éleslátással ábrázolja a koraközépkori háborús hangulatot. A 800-as években járunk, és egy Gamorra nevű koszfészekből (mely városnak ma sincs túl jó híre) 16 évesen útnak indult kalandor megrázó részletekben bővelkedő visszaemlékezését olvashatjuk. A narrátornak már a születése is viszontagságos volt, és felnőttkora sem ígérkezett másmilyennek, a kis faluban nem volt semmi kihívás számára, így szegődött zsoldosnak:

Azt mondják, a történelmet a győztesek írják, de ez hazugság. A történelmet a kisemberek írják, a senkik, és közben fogalmuk sincs róla. Döntések, suttogások, egy-egy meggondolatlan mondat – ó, nem, ne hidd, hogy császárok vagy hadvezérek kellenek ahhoz, hogy egy meggondolatlan szóval olyan lavinát indítsanak el, mely emberek százait, ezreit söpri el a föld színéről. A történelmet a hétköznapi emberek írják, akik sem győztesek, sem vesztesek, csak sodorja őket az élet.
Az olyanok, mint én.”

A történet brutalitása ellenére megható, pedig egy megbocsátani képtelen, bosszúálló férfi képe bontakozik ki előttünk, akiben kitörölhetetlenül él a múlt minden sérelme. Az örökkévalóság fekete gránitszeme című novellában is marad a történelmi téma és a rusztikus hangulat: az ókori Egyiptomba utazhatunk, egy szfinx kifaragásának idejére. A szobrot folyón szállítják tovább rendeltetési helyére, és a hajó részletgazdag leírása, a Nílus partja, a forró sivatagi szél vagy a zsibongó piac figyelemreméltó ábrázolása az olvasót szinte az említett korba repíti. A szfinx nézőpontjából látunk rá a körülötte zajló eseményekre. Időtlen tekintete szenvtelenséggel figyeli nemesek, koldusok, civakodó némberek, játszó gyermekek, háborúk és békék folytonos körforgását. Ugyanolyan statikus egyhangúsággal szemléli a hétköznapi emberek apró-cseprő mozzanatokkal teli életét, akár az uralkodók trónra kerülését és bukását. Fáraók jönnek-mennek, évszázadok, évezredek libbennek tova, de ő stabil marad, még ha ide-oda szállítják is közben, kérlelhetetlen gránitarca tovább figyel. A párhuzamos dramaturgiával felépített tömör történetet az ókor átfogó ismerete és annak hiteles, korhű ábrázolásmódja teszi kerekké.

A szfinx most Jupiter temploma előtt ül, az elmúlás fejetlen mementójaként. Szigorú arcának, nemes vonásainak az emléke sem maradt meg. Ha azonban valaki letérdel elé, kezét a csonka mancsokra helyezi, s csendben figyel, még mindig megláthatja, ahogy háromezer-ötszáz év távlatából két fekete gránitszem néz vissza rá.”

Az asszonyok és a háború című írásnál szintén megmarad a történelmi hangvétel: az 1800-as évekbe ugrunk, ahol egy katonaviselt, megcsalt férj a nála fiatalabb és jóképűbb festő katonatársával kerül szerelmi háromszögbe. A férj először árulásnak fogja fel a félrelépést, és majdnem párbajra hívja ki ellenlábasát, de ráébred, hogy azzal is csak felesége kedvére tenne, akinek tetszene, hogy két férfi üzekedik kegyeiért. Mivel katonatársa ígéretes tehetség, nem teszi szóvá, hogy tud a viszonyukról, magában tartja, és nem töri derékba a bajtárs karrierjét, mert egy jó katona a nehéz, háborús időkben minden érzelemnél előre valóbb. Ebben az írásban – az örök szerelmi dilemma mellett – a fegyelmezett hadszíntéri hangulat az uralkodó, melyet hiteles karakterábrázolás és korabeli nyelvezet színesít, kiegészítve a háttérben zajló háborús események leírásával:   

A háború persze lehetetlenné tette, hogy folytassa a viszonyát Marie-val, s nem tagadom, ez meglehetős elégedettséggel töltött el. Úgy vélem, Marie tanult az esetből: csendben, lehajtott fejjel hallgatja végig, ahányszor ismerőseink körében Grosjean hadnagy sebes előmeneteléről beszélek. Egyszer ugyan rányitottam, mikor a hálószoba ablakában kuporgott, az esőáztatta hársfa lombjai közé meredt, és halkan zokogott, de azonnal visszavonultam, s onnantól mindketten úgy tettünk, mintha az eset meg sem történt volna, hogy elkerüljük a kínos pillanatokat.”

Windischgrätz-variációk ciklus három írást foglal magában, ahol szintén egyéni sorsok bontakoznak ki egy nyugtalan korban: a gyors férfivá válás, a harcoktól nyerssé, érzéketlenné vált lélek zord kegyetlensége és a gyermekkor nélküli gyermekek motívuma. Hercegnéktől és komornáktól értesülünk arról, hogy milyen nőnek lenni a háború alatt. A címadó novella eklektikus, kísérteties lakásban játszódik: egy kamaszfiú szemszögéből látunk rá a fiatalkori szerelemre, mely egy zárt ajtó mögött vár rá. A titokzatos ajtó nem mindig nyílik, csak a megfelelő időben és a megfelelő személynek adja meg magát:

Az ajtó mögött újabb ajtó következett, olyan szorosan, hogy csukott állapotban a kilincsek el sem fértek volna, ha nem hajszálnyival egymás fölött, illetve alatt helyezkedtek volna el. Így is csak csodálni tudtam, hogy ajtónyitáskor nem akadtak össze. Végigfutott a fejemen az összes mese, kísértethistória és fantasztikus teória, amit az ajtóról költöttem az évek folyamán, ennek ellenére egy pillanatig sem haboztam. A második ajtó épp olyan nesztelenül nyílt, mint az első.”

A szerző ebben a műben is mesterien játszik az előítéletek, a mendemondák és az elzárkózás motívumaival, ugyanis a szerelem csak villanásnyi ideig bontakozhat ki, mert a nagymama túlságosan félti unokáját az idegenektől, így az ajtó újra bezárul. A többi írás is messzemenően profi alkotás. Bár egyik sem ígér mámort, sem katarzist, mégis erőteljesek, az életre reflektálnak, az emberi valóságot adják vissza, és határozott céllal születtek. A szerző nem zsigeri igényeket kíván kielégíteni, nem könnyed lektűrrel házal: saját, eredeti hangvételű műveket alkot, mindenféle szemfényvesztést mellőzve. Gerencsér megalkuvás nélkül szeretne magas szintű szépirodalmat művelni, miközben nagyvonalúan forgatja a történelmi világatlaszt. Írásai elmélyült olvasást igényelnek rétegzettségük és egyedi mintázatuk miatt, plasztikus képei pedig érzelmi rezdülésekben gazdagok. Írásainak mintha saját éghajlata lenne, mely alatt a markáns hidegfrontokon és viharokon túl egy kis reményteli napsütés is felcsillan. Pályakezdő íróhoz képest határozott képi világgal dolgozik, a történetek szisztematikus építése során a csend és a fény egyidejű robbanását idézve elő. A történelmi allúziók mellé koherens igazságtartalmak társulnak. Nem ígéretes, fogyasztói igényeket kielégítő szóbűvésszel állunk szemben, hanem megfontolt, tudatos alkotóval, aki még hisz a gyarló ember erőteljes lényként való felemelkedésében és a szavak megváltó erejében. Kifejezőeszközeinek és tágas jelentéstereinek köszönhető a novellák egyenletesen magas színvonala, egyedi atmoszférája.

 

Gerencsér Anna: Az ajtó másik oldalán. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-02-15 20:00:00

 

Rimóczi László (1979) újságíró,  a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.