Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Bence Erika – Zámbó Illés: Mindenki keze mocskos

 

 

 

 

Mindenki keze mocskos

 

 

  (Forrás: MAFAB)

 

Látszólag nehéz a két filmet, a Gyilkosság az Orient expresszen 2017-es változatát, Kenneth Branagh rendezését és David Leitch thrillerjét, a Gyilkos járatot (2022) összehasonlítani. A vonatról mégis egyből az Agatha Christie-regény filmfeldolgozásai jutnak eszünkbe, minden másról azonban úgy gondolhatjuk, hogy nem lehet a kettőt egymás mellé állítani. Az Orient expressz igazi és komoly krimi, míg a másik film harsány akcióvígjáték.

 

A két főszereplő karaktere is nagyon távol áll egymástól. Poirot (a 2017-es változatban: Kenneth Branagh) belga-francia úriember, magándetektív, aki a brit bűnüldözés szolgálatában áll, míg Ladybug (Brad Pitt) amerikai bérgyilkos. Az előbbiben a zord és havas Balkánon fut az expressz (amíg a hóakadály meg nem állítja), az utóbbiban a japán szupervonat fedélzetén zajlanak az események. A filmcímek azonban valahogy mégis egymásra mutatnak: a gyilkosság- és az expressz egyenlő járat motívuma összefüggést teremt. Mintha visszájára fordult volna a hagyományos értelemben vett bűnügyi film szerveződése: nem a kiváló intellektus, a detektív és a barátja, valamint a Scotland Yard, illetve az FBI ügynöke állnak a középpontban és göngyölítik fel a nem kevésbé rafinált és okos gyilkos által végrehajtott bűntényt, hanem a bűnszövetkezetből épp kiszállni készülő, de váratlanul magát a saját módszereivel szemben találó, ezért az áldozattá válás fenyegette bérgyilkos. Ladybug ilyen szempontból a mai bűnügyi sorozatok detektívkarakteréhez áll közel, akiknek személye és az általuk üldözött bűnözők között igen keskeny az elválasztó vonal, mi több, egyesekről azt is tudni, hogy megtért nehézfiúk, akik korábban bandatagok voltak. 

Mégis Agatha Christie-filmre utaló benyomásunk, feelingünk lehet a Gyilkos járat megtekintése után, annál is inkább, hiszen maga a cselekményépítkezés ugyanazon az eljáráson alapul. A kezdetben kis jelentőségűnek tűnő ügy exponenciálisan növekszik naggyá. Ladybug megbízatása, hogy szerezzen meg egy táskát Maria (Sandra Bullock) számára, váratlanul és hihetetlenül gyorsan hatalmas problémává válik. Kiderül, hogy a vonaton rajta kívül még legalább öt bérgyilkos, maffiózó vagy őrült van jelen, akik nemcsak keresztezik szándékát, de az életére is törnek. Igaz, hogy valamennyivel kimértebb tempóban, de az Orient-expresszen is csakhamar kiderül, hogy mindenki érdekelt a bűntényben, résztvevő a gyilkosságban, s mint Leitch figuráinak, valamennyiüknek mocskos, azaz véres a keze. 

A kritika két dolgot kifogásol leginkább a rendezésben. Az első az egymás után színre lépő szereplők (Katica, a Citrom–Mandarin páros, A Herceg, A Fehér Halál, Darázs etc.) sablonszerűsége, míg a másik a poénok ismétlődése. Azonban, ha úgy értelmezzük a filmet, hogy az akciófilmek változatainak szatírája, visszképe, akkor egyáltalán nem tűnik rossznak, hogy például Brad Pitt alakítása a különböző karaktersablonok variációiból tevődik össze, s hogy a Jacky Chan-filmek verekedésjeleneteit épp úgy görgeti, miként merít a nem mindig hidegvérű bérgyilkosok vagy a rendőrségi nehézfiúk megformálásának eszköztárából. Valójában az ismert bűnügyi filmek is ismétlődő mozzanatokra, szlogenekre, gagekre alapoznak, ezáltal teszik felismerhetővé, szerethetővé vagy ellenszenvessé Callahan, Columbo vagy akár Maigret felügyelőt, mi több, Poirot-nak vagy Sherlock Holmes-nak egyenesen bogaraik, mániáik vannak. Ennek fényében miért ne süthetné el századszor is Citrom (Brian Tyree Henry) a Thomas, a gőzmozdony-viccet, vagy használhatnák fel a(z) (akció)vígjátékok ismert megoldását, az egymásra véletlenül sem hasonlító ikrek szerepeltetését a film készítői.

Az előzetes feltevések és tervek kártyavárként való összeomlása és lelepleződése is reflektál az Agatha Chriesti-féle krimi világára. Itt elsősorban az egymással ellentétes érdekek, a mindenki mindenki ellen van alaphelyzetéből következik a hatalmas keveredés és az átláthatatlan szövevény, amelyen belül mindenki a maga kis titkát rejtegeti, igyekszik megvalósítani (rossz) szándékát. A feszültséget az fokozza rendkívül intenzívvé, hogy kilépni nem lehet, mert megállíthatatlanul robog a szerelvény, a gyilkos járat.

 

Bence Erika – Zámbó Illés

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-12-07 20:00:00

 

Bence Erika (Bezdán, 1967)

egyetemi rendes tanár, kritikus. A Horizont rovat vezetője.

 

Zámbó Illés (Zombor, 2001)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.