VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: A közlés eseménye – Szepes Erika: „Hol győztes bárdok énekelnek”
A közlés eseménye Szepes Erika: „Hol győztes bárdok énekelnek”Olvassuk együtt IX. Napkút Kiadó, 2021, 378 oldal, 2790 forint
Kosztolányi Dezső írja: „Az író, aki igazán teremt, elénk tárja a dolgokat s eltűnik mögöttük. Semmit se magyaráz. Azzal hat, hogy amit művel, az érzékletes. Hasonlít az alkotó természethez. Az sem okoskodik és fecseg. Csak van. A patakhoz nem járul széljegyzet. Az erdőnek sincs díszítőjelzője. Aki igazi elbeszélő, a felületeket mutatja s alatta az élet mélységét. Mindent tud, de erről hallgat. A legokosabb ember is úgy beszél el, mint egy tudatlan gyermek. Elbeszélésének varázsa éppen ebben lakozik: az ellentétben, a ravasz önmegtartóztatásban.” (Káté az írásról.) Szepes Erika önmegtartóztatása több lépcsős distancia. Úgy tart távolságot, hogy alaposan körbejárja a témát. Kitűnő elemző, a tényekre koncentrál, utána reflektál. Nála első az íráspraxis. Végül a történeti kontextus. Jól tudja közvetíteni az élményt, például az Ady- remekművek kapcsán, amit olvasóként átél. Köztudott a szerzőről, hogy nem híve a nyelv fetisizálásának, mégis, maga is, használat által magasztalja fel. Bele tud bújni a szerző bőrébe, lelkébe. Valami efféle történés létesül ilyenkor, konfiguráció zajlik. Nem szemantika. nem hermeneutika Nem is okoskodás. Nem észelv. Hanem a szív kezd látni. Szemek nőnek a szépérzékre. Új ösvények nyílnak a lélekben és látják, amit gondol. A gondolat belemegy a kézbe, a szájba. S így könnyű helyesen cselekedni. Boldogulni. Ritka jó képességekkel áldotta meg Szepes Erikát az Örökkévaló. A Vitairat Ady szimbolizmusáról, a mai, kortárs költészetet is képes közelebb hozni hozzánk, azzal, hogy analizálja a szimbolikát. A Kenyeres Zoltántól vett idézet a magja a gondolatkörnek: „„Ezek szerint a személyiség nem akkor nyilvánul meg, amikor leveti a szerepek öltözékét, a személyiség, éppen a szerepekben és a szerepek betöltése által bontakozik ki.” Ady frenetikus zsenialitását. sokatmondóan érzékelteti, újraértelmezi és kedvet csinál az olvasáshoz Csönd legyen akkor az Ég alatt,
„A tavasz-emlékek – még a szomorító ősz intésekor is –mindig segítenek felkelteni az élet- és szerelemkedvet. Számvetésre is késztetnek, amelyben ősz és tavasz úgy küzd egymással, mint Ady és Léda.” (Szepes Erika) A Gyimesi László nosztalgia-világa szintén izgalmas opus. A Visszatérés Na’Conxipánba a kulcs. Az örökkévalóság és az időtlenség más-más minőség. Világos beszéd. A Nyomok a homokban (Zonda Tamás: Kisvizit) elemzése több mint esszé. Formák és világszemléletek csillagkupolája. A foszló időt nem az óra méri, hanem a pulzus. Szemnyitogató a megállapítás: „Hogy az érvényre juttatott történelem kikiabál-e a műből, plakátszerűen harsog, vagy a szerző tudatának formáló ereje révén alakítja át a költői anyagot, szintén számtalan variációban létezik.” Igen. Másképpen fogalmazva, ahogy Kulcsár Szabó Ernő (a Történetiség- megértés-irodalom című könyvében) definiálja az időbeliség - történetiség folyamatát. „Egyszerűbben szólva: az új gondolkodásmód sorsa éppúgy a hatástörténet kezébe van letéve, mint a pozícióit őrző hatalmi diskurzusé. Némi túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hatástörténeti nézetből alighanem azért merő időpazarlás az uralmi helyzetű paradigmákkal való viaskodás, mert maga a hatástörténet az, ami - bár nem a közreműködésünk nélkül, de - bizonyosan eldönti helyettünk ezeket a dilemmákat. De nem valamiféle episztemológiai instanciaként, hanem mint a lét történésének, mint a rajtunk túlhaladó folyamatoknak a struktúramozzanata, mely nem az ész ítélőszékeként, hanem inkább a temporalitás, ítélő erejeként, viselkedik." Ez a helyzet. Az innen-létből sohasem elég (Lászlóffy Csaba iker-köteteiről) Nietzsche gondolatvilágából indul el, a hatalom és a hazugság, az önámítás és a manipulálás összeforrt világ-hamisítását helyezi mikroszkóp alá. Bábel abszurd bohózata. Tiszta kép. Frappáns líra. A Bella István: Szeretkezéseink (Ars amatoria – Magyarország 1969) című tanulmány egy méltatlanul háttérbe szorított, jelentős költőnek állít emléket. Tíz szablya szánt tüzet a hátamon. „A mindenkori fiatalságnak ki kell fejeznie önmagát. És van egy olyan törvényszerűség is, hogy minden ifjúság szűknek érzi azt a mozgásteret, amiben él. A mi megkésettségünk egyik oka, hogy változtatási szándékainkat rendszerint félreértették.” – Nyilatkozta Bella István a vers megjelenése után. Mit sem változott a helyzet. A mozgástér behatárolt volta nemcsak a megkésettségek egyik oka, hanem a lírai felhozatal színvonalának egy helyben topogásáé is. Ez manapság is így működik, ha nem a politika szorítja margókon kívülre a művészetet, akkor jön egyfajta kulturális elvárás, ami keményebb kereteket tud kreálni, mint bármiféle izmus. Szerdahelyi István: Chantefable című kötetéről íródott az Egy kötetcím metamorfózisa. Kerek érintés vagy, szerelmesem, (Gyöngyszonett) Jó vers, valóban opálos fényű, barokk ritornel? Nem, inkább gondolat-dekonstrukció. Megelőzve a korát az esztéta-költő, úgy építkezik a szavak és jelentések pergőtüzében, mint Zalán vagy Térey. Sok költészet el van dugva, rejtve a kánon aktuális spirál-naptárja mögé. Ideje továbblapozni. Ezt Szepes Erika tudja. Az Ádám Tamás: Szomjas víztorony című írás megint csak az eltűnt nevek virtuális listájáról való, Voltaképp felfedezés. Újraértés. Kanonizálás. A szabad akarat genealógiája. A Trubadúr a vízi városban Képes Gábor: Írás a kézfejeden című tomusát idézi. Megint egy ismeretlen név. Legalább is számomra, de örömmel dekódolom ezt a világszemléletet. Szívemet a kalapjába teszem. Kísértet és kelmeminta. Jó cím. Egy konferencia motiválta. Ez a kötet legsokatmondóbb tanulmánya. Sőt, egy kicsit több. Kuczka Péter idézése és egyben világima, világnyelv és világ-lehelet. S milyen jó cím a Seregek Ura! Egy külön jegyzettömböt szült ez a gyász-hermeneutika, az íróasztalomon. Kell vele foglalkozni, ízlelgetni muszáj. Aki szóval teremt. Németh András: Élethit című kötetéről íródott. S valóban, ahogy az esszé aposztrofálja, a szó ebben a térben képes valamit létrehívni, ami nincs, és mégis van. Lélekszigeteket épít a kétségbeesés vizén. Csipkeszerűen fodrozódó részecskéket. Szép oeuvre. A rejtőzködő című írás Dobos Éva: Szellemmacska című kötetéről szól. Talált költő. Megint. Mondhatni, ismét ékkő. Most ágaik fosztottan Kántás Balázs az utolsó írás tárgya. Hová tartasz Orpheusz? Mélyelemzés, széles spektrumú, szerteágazó szövegvilág. Maga a tárgy is hasonló léptékű figura, mint Szepes Erika. Ebben az írásban is a nyelv írja a gondolatot. A nyelv észbe kap itt. (Ez az én egyik esszém címe, Alföld, 2020. 4. Kántor Zsolt) S a bölcsek beszéde vonzóvá teszi a tudást, ahogyan a Példabeszédek könyve 15. 2. írja a Bibliában. Nahát! Önmagukban a világ és a valóság dolgai értelem nélküliek, a Kántás-féle, reflexív-performatív beszéd ad értelmet a néma jelentésnek. És Szepes Erika felfedezi, újraírja. A szöveg nyelvet ölt, a kontextus ránk kacsint. Az olvasást nem tudja helyettünk elvégezni senki. Az Orpheus bibliográfia külön ajándék az olvasónak. Köszönjük.
Megjelent: 2022-05-03 20:00:00
|
