VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bence Erika: Nem támogatott könyvek* – Köves István: Nekünk lefőtt már a kávé
Nem támogatott könyvek* Köves István: Nekünk lefőtt már a kávé. Budapest: Kövpress Kiadó, é. n.
A kötet borítóján Hieronymus Bosch (1450–1516) A gyönyörök kertje című, ismert triptichonjának részlete: egyszerre utal a könyv és a költészet „kert”-ként, élményforrásként való értelmezésére, illetve a világ poétikus, elvont képzeteire – amennyiben abból indulunk ki, hogy a németalföldi festő alkotásai az emberi érzékletek, gyarlóságok, bűnök összetett és szürreális ikonográfiáját jelenítik meg előttünk. A versek és rövidtörténetek – a költő korább köteteinek címei alatt – hét ciklusba rendeződnek: valamennyit Ernst Barlach (1870–1938) német szobrász, grafikus, festőművész, irodalmár egy-egy faszobor-képe nyitja; és a kötetet is ilyen típusú illusztráció vezeti be és zárja le. Miként a Bosch-opus, Barlach életműve is jelentésadó mozzanat Köves verseinek világában: a 20. századi (háborús) történelem által megtévesztett és meghurcolt, majd számkivetett művész alakját jeleníti meg. Barlachot, aki az első világháború kirobbanásának idején még militáns nézeteket vall, a náci párt már háborúellenes alkotásai miatt nyilvánította „degenerált” művésznek. Az utószó Kövest is, mint a 20. század „tanúi”-nak korosztályába tartozó művészt állítja elénk, aki: „Látott felemásan sikerült államszocialista kísérletet (Magyarországon és kicsit Kubában), látott kapitalista restaurációt, lát egy újrahasznosított hazát” (216). Utóbbi megnevezéssel azonos című versében mint „feleslegessé vált kérdező” szólal meg a lírai beszélő: „múltunk és jövőnk közt toporogva”, „félrelökve / ez újrahasznosított honban / akár egy hátafoszlott bőrkabát” (176–177). Történelmi eszmékből (mint: költészet, haza, forradalom) kiábrándultan üldögél a múlt jelképes/emblematikus „sírlap[jának] sarkán”, miközben – mondja feltételes módban – „látná[m], hogy surran el a fák közt fürgén, kacagva – / a forradalom” (177). A vers ritmusa és motívumai, „ülés”, „kuporgás”, s a „néma szemlélődés” nagy dolgokról elmélkedő (és ugyanazokat ellentétükbe állító, bagatellizáló) állapota A Dunánál vers- és léthelyzetére asszociál. Az utószót író Képes Gábor leszögezi, hogy a szerző könyvét „nem »válogatott műveknek« szánja, s nem is összegyűjtött művek kiadásainak teljességre törekvésével született. Egy retrospektív (néha: retro) könyv ez, melyben a ciklusok nem – vagy nem csak – időrendet tükröznek, hanem folyamatosan kibővülő témaköröket” (216). Talán, csak a Zárókő című utolsó fejezetnek nincs kötet- vagy cikluselőzménye, viszont a beszélőnek a kollektív történelmi emlékezetet idéző, illetve a kortársakat megszólító attitűdje a „záróakkord” poétikai megoldásainak is legfőbb szervező elve. Az „egy/szem/tanú” és a „tört/én/elem” szerephelyzete a teljes magyar kultúrkört, a magastól a populáris kultúráig (például: filmkultúra, popzene etc.) átható jelenség, miként a korok és kultúrák közötti „átbeszélés”: a megszólítás, újramondás és -írás eljárása is gyakori. Mindezt Köves István vers- és prózavilágában a határozottan és utánozhatatlanul egyéni, keserűen (ön)ironikus és könnyed versbeszéd, hangvétel emeli ki a „megszokott gyakorlat” szürkeségéből, ahogy saját „kisvilág”-án, történései jelentéktelenségén ironizál: például az Illetéktelen bejegyzés a történelemkönyvekbe című, „Amikor Gergő fiam megszületett / úgy mondják / egy percre megállta a forgalom…” kezdetű versében az (urbánus) legendaalkotás beszédkezdetét érvényesíti (mint: „Mikor az uccán átment a kedves, / galambok ültek a verebekhez.”), hogy aztán szokványos képek sorozatával érvénytelenítse a patetikus hangot: „a Blaha Lujza téri szökőkútnál / mosakodni kezdtek a csövesek…”, vagy: „zuhanyozni indultak a szeretők…” (33). Az iróniának egy másik formája is érvényesül Köves opusában: a megrendítő és megrázó élettartalom banálisba oldása, ahogy például Csak Buki néni palacsintát osztogat a gangon és „tetovált karjára mutogatva egyre csak azt motyogta / németül: Buchenwald, Buchenwald Buchenwald (Fakuló gyermek-fotó egy gangos bérházból). Ilyen eljárás érvényesül azokban a versekben is, amelyekben magasztos és ünnepélyes jelenségek, fogalmak (haza, hazaszeretet, forradalom, költészet etc.) jelentései fordulnak visszájára (Kelet-Közép-Európa, Kisbalaton, Custos, quid de nocte, Hazaszeretet, Haza for Sale etc.). És az elképzelhetetlen rettenetről, a kimondhatatlanról is képes lírai énje hűvös, szenvtelen hangon beszélni: a Sonderkommandóról, az emberi húsról (A-sieben-acht-sieben-fünf-null), kihallgatásokról (Öröm a köröm,. ha van). Jelentős sort alkotnak a kötetben a költőelődök és kortársak groteszk „félreolvasása”, visszájára fordítása nyomán született/alkotott versek, többek között a kötet- és cikluscímet is jelentő Ulickaja szoknyája mögé bújva, a Vidám, játékos, szoborköltöztető vers címet viselő József Attila-palimpszeszt, a Magyar táj magyar nyesttel, vagy a beszédes című W. Sanyika könyökölve szomjazik. De mindeközben a burleszkhőssé válásig nem kíméli önmagát sem a lírai beszélő, legalábbis erre mutatnak az olyan típusú szövegek, mint a Nyolcvan felett a szex:
Nyolcvan felett a szex… Ez jó cím, ez alatt bármi eladható és kötözködő vitáktól sem kell tartani, csak temetésen ne olvasd fel, oda úgy illene, mint röpkeszárnyú szmokinghoz tarka ing.
A kötet legterjedelmesebb fejezete a 2004-től 2017-ig keletkezett rövidtörténeteket és novellákat magában foglaló Tört/én/elem, amely szövegeket azonban tévedés lenne a szabályos epika fogalma alá sorolni. A lírikus szerepe ezekben is érvényesül, s csak abban módosul a 20. századi tanú helyzetéhez képest, hogy most az élményeket (a múlt képeit: emlékeit, retteneteit, félelmeit, döbbenetét, kilátástalanságát, jövőtlenségét etc.) nem csupán megjeleníti és kifejezi, hanem meséli, elbeszéli, narratív eszközök révén teszi látható előttünk őket: a történelmet, amelynek pillanatai a személyes és a kollektív határmezsgyéjén létező „én” („tört” és „elem”) emlékeiben élnek. Fontos és jelentéshordozó mozzanat, amire az utószó hívja fel a figyelmet. Köves István kötete olyan retrospektív összeállítás, amely ugyanakkor állandó mozgásban és történésben van, bővül az újabb évek újabb szövegeivel: mint egy folyamatosan alakuló verslexikon vagy könyvtár. Akik valamilyen módon követik és számontartják Köves folyóiratpublikációit, már most tudják, melyik kötetben szereplő versnek van új szövegvonzata az opuson belül. A Holdkatlan és a Szövet felületén is megjelent Könnyedén című vers például az Illetéktelen bejegyzés a történelemkönyvekbe soraira reflektál: „ Ezerkilencszázharmincnyolc deres márciusa végén, /innen nézve ugyancsak régen, születtem, oly korban, / amikor a hírek még csak lomha érdektelenséggel / pulzáltak a pancsikáló földrészek között…”.
* * Írásom címe az ismertetett kötet jellegére, megjelenési körülményeire utal. Hátsó borítólapján a támogatói logók és megnevezések helyén a következő felirat áll: „Ennek a kötetnek a megjelenését senki semmivel NEM támogatta. Ez a könyv kereskedésekben, áruházakban nem kapható.” Jól kivehető jelenségről van szó. A legtöbb ismert és nagyobb kapacitású magyarországi kiadó elérhetetlenné vált a kezdő, kevésbé ismert, kívülálló vagy kapcsolati tőkével nem rendelkező alkotók számára, ezért könyveiket kis példányszámú magánkiadásban, vagy magánszemélyek működtette kiadók gondozásában jelentetik meg, s magánküldemények, illetve -adományok révén igyekeznek megoldani a terjesztését. Rövid időn belül legalább 10-15 (fél)szamizdat kiadványt hozott számomra a posta. Van közöttük jól szerkesztett, igényes gondozású és színvonalas irodalmi teljesítményt felmutató kötet, van gyakorlatlan szerkesztői munkáról tanúskodó, igénytelen kivitelezésű, de remek szövegeket tartalmazó, van olyan (első)kötet, amelyet szakmai potenciállal rendelkező kiadó visszautasított, vagy átdolgozásra javasolt volna, s van közöttük pazar küllemű, de bűnrossz szövegeket tartalmazó, dilettáns irodalmi vállalkozás is. Ezekről a megjelenési körülményeik ellenére mégis remek kiadványokról tervezek írni egy recenziósorozatot: Köves István verseskötetén kívül Bartha György, Debreczeny György, Kalász István, Kiss Tamás, Lencsés Károly, Ocsovai Ferenc és mások könyveiről.
Megjelent: 2021-06-09 20:00:00
|
