VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Létezésmodell – A valóság feltámadása – Filip Tamás: Nulladik nap
Létezésmodell A valóság feltámadása Filip Tamás: Nulladik nap Magyar Napló, Írott Szó Alapítvány, 2020. 132 oldal
Mi lehet az, amit annyira szeretünk a költészetben, hogy még a legmodernebb világ kíméletlen körülményei között sem hagyjuk el? A zeneisége, a szakrális jellege vagy a nyelvi gazdagsága, váratlan, meglepetés-szerű, sűrített lényeglátása miatt? Mindezek szerepet játszanak együtt, de épp a kimondhatatlanság kimondása az, ami nekünk nagyon kell. Mögé szeretnénk nézni a világban zajló folyamatoknak. Mi van a felszín alatt? Ezt láttatja Filip Tamás világszemlélete, tiszta retorikája. Kezdetben volt az Szó, azaz a beszéd, a teremtő szó és gondolat. Mégis azt mondja az Írás, hogy a betű megöl, a szelem pedig megelevenít. Igen, mert a beszéd nemcsak betű, hanem információ is. Igazi értékként tehát: csak az a szöveg áll meg, amelyben hibátlan szellem működik. Filip Tamás versei tele vannak lélekkel-szellemmel. Intuitív asszociációkkal és vérbő allegóriákkal. Filip Tamás versei gazdag alapanyagok ahhoz, hogy a világban való létünk megértését elősegítsék. S ez által az önmegértés kap még több teret, az identitás új mozzanatai válnak elérhetővé. Kezdjük a kötet egyik legjellemzőbb versével. Az utolsó akkord után Nem minden galamb szentlélek, és a szentlélek se mindig galamb képében jön közénk a földre.
Lehet napkelte, vonatfütty, pillangó, rózsaillat, de akár, a hangverseny utolsó akkordja
után születő csönd is lehet. S mert hallotta Isten, hogy jó, az emberek keze tapsolni kezd. Itt a megtörténtté formált irodalmi valóság, Egyszerre világszerű és szövegszerű. Lírai fenomenológia. Spirituális és profán, elméleti és történeti egyszerre. És mégis: Filip a szinguláris egyszemélyűség példánya/ példája, tiszta egységesség, organikus egyenesség. Megmutatja, hogy két korszak ütközőzónájának határán is lehet íróként-költőként létezni, a beszéd által cselekedni. A poétikai alakítottság itt összefoglal, sűrít. Ahogy abszolválja a tradíciót, egyidejűleg bele is ír rubrikáiba. Érezni lehet a nyelvszemlélet jó illatát. A szerzői én tud valami nagyon fontosat, amit át is tud adni az olvasónak, minden vallásosság nélkül. Természetes képességekkel nem lehet felfogni és felismerni azt, hogy Jézus Krisztus az élő Isten Fia. Ezt csak a Szent Szellem tudja kijelenteni számunkra. (Károli Gáspár fordításában: Szent Lélek.) Ezért a Szentháromság harmadik személye, a Lélek (a Szellem) rendkívül fontos vigasztalója (Paraklétosz) a hívő ember mindennapjainak. Jézus Krisztus istenségéről való látást mindig meg kell újítani. A Szent Szellem meg akarja újítani, ez ne homályosuljon el. Az emberek szívén van egy lepel. „Az érthetetlen és a titokzatos úgy van összevarrva, hogy ne lehessen szétszakítani./ A mámor meg csak jön magától.” (Ha egyszer nagy vihar lesz) „Már nem kell, nélküle is le tudok ásni a magamba temetett dadogásig.” (Arra gondolok, ami már nincs) Van, amikor emberi személyek mondják ki, amit a Szentlélek (Szellem) gondol a világról és a jövendőről. Ilyen ihletett, inspirált költő Filip Tamás. A Szentlélek nehezebben megragadható az ember számára, mert nem lehet úgy megjeleníteni, mint pl. a Fiút. Nagyon kell vigyázni, mert a kenet illékony. Ez utal a galambra. Hatékonnyá nem a bennünk, hanem a rajtunk lévő Szent Szellem tesz. A világ karakterét meghatározó erő, ami bennünk lakik. van, ha hittel rendelkezünk a Fiúban és az Atyában. Jézus is azt mondta: az Úrnak Szelleme van én rajtam. Ha szolgálni akarunk a Szent Szellem által emberek felé, akkor rajtunk kell lennie a Szent Szellem erejének. De a Szent Szellem nem félénk szellem, mert általa űzte ki Jézus a démonokat. Az emberen lévő kenet kezdeményező. Szent indulatok vannak benne, vállalja a küzdelmet, a gonosz szellemek ellen győzelmet ad. Filip Tamás tudatában van ennek, s ezért ír Róla ilyen pontosan. Hisz a teremtett lét mindent át-, és átjáró fenoménje itt a vers tárgya. A speciális kelet-európai lét, a múltban átélt szabadsághiány íze-emléke ott van a világlátásban és a hanghordozásban. Aki sok próbán ment át, annak sok is bocsáttatott meg fentről, és nagyon szereti az Örökkévalót, az Istent s a transzcendenciát. S nemcsak vertikálisan érzékeli (a szívével) Istent, hanem embertársaiban is felfedezi a különleges, semmivel össze nem téveszthető egyediség teremtett minőségét, értékét. „A magzat is anyát növeszt” (Ha egyszer nagy vihar lesz), „Hideglelésünk sápadt ereklyéi közt tapogatva/ készülünk egy zsűri/ nélküli tárlatra.” (Zsűri nélküli tárlat). A hét ciklusba csomagolt verstár az előfeltevés-mentes létérzékelés eklatáns példája. Amit a költő énjeként mutogat, az valóban Ő. Autentikus lírai én. Autonóm és intuitív lélek. Nézzük a 7 fejezetcímet, összeolvasva szintén egy lírai textus karcsú léniákkal átszőtt tervrajzaként teremt tematikai architektúrát. 1. Saját kötél. 2. Szellemhíd a ködben. 3. Zápor hangjára 4. A leghosszabb óra 5. Félbevágott léggömb 6. Nyelvemlékek 7. Haza a fantomvárosba. Benne van ebben a szerkezetben az irodalom mozgásban lévő emlékezete, a hagyományok és az új összetettsége, szerteágazó kontextusa. Filip tudatában van, hogy verseinek olvasója nem a tetszőleges jelentésalkotások vizére evez, amikor költészetét élvezi, hanem megrajzolja önmaga számára a műnek feltehető kérdések mintázatát. „A látás belsejében a festő lányai. Napóleont keresik,/ de csak egy ifjút találnak, kit megzavart egy/ lepkegyűjtemény nem-euklideszi képe.” (A látás belsejében) „A lesz visszanéz, mielőtt elszalad.” (Hirtelen összeáll) A pipacsok vércseppek, a jázminok sikoltanak. (Föld és vadon között) Az ítélet itt nem kataklizma, hanem az igazság pillanata. Igazságtétel, kegyelem és hit által. „A színek még házaikban alszanak” (Föl, a hajnalig) Valami merőben új korszak előtt állunk, de egyikünk se tudja, milyen lesz? Álpróféciák helyett a költő hangulatokat fest. Képes beszéddel kommunikál. Ez a módszer tudja éreztetni a természetfelettit, a metafizikai világot. Az önazonosság nem egy mozdulatlan szobor, hanem hús-vér sors, ami mindig válik valamivé, ami bele van szerkesztve (fentről) egy nagyobb egészbe. „A város alattunk, mögöttünk, messze,/ velünk csak egy kölyök-patak: szalad,/ csilingel, vén kövek hátán ugrándozik.” (Megint búcsú) A dolgok csak a beszéd által jutnak szóhoz. A világ önmagára nyelvként emlékezik. Szó nélkül a jelenségek kevesebbek lennének. Sőt, nyelv nélkül észre se venné a lélek, hogy van rezonanciája. Filip Tamás beülteti a létezőket az örökkévaló memória anyagába, hogy teremjenek jó gyümölcsöket. Ebben a könyvben pedig minden „hirtelen összeáll”, ahogy az egyik vers címe aposztrofálja a pillanatot, ami bekövetkezik. Eddigi köteteihez képest is sok új elemet tartalmazó, erős könyv a Nulladik nap.
Megjelent: 2021-04-12 20:00:00
|
