Videó

A Petőfi Irodalmi Múzeum videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bene Adrián: A szociogroteszk mint magyar weird – Székelyhidi Zsolt: A kékkőkúti csillag. Kritika

 

 

 

 

A szociogroteszk mint magyar weird

 

(Székelyhidi Zsolt: A kékkőkúti csillag. Spanyolnátha Könyvek 39. Spanyolnátha – Példa Képfőiskola Kortárs Művészeti Alapítvány, Hernádkak, 2020, 214 o.)

 


Székelyhidi Zsolt: Kékkőkúti füstben

 

A kötet két kisregénye már a Lovecrafttól és Stephen Kingtől vett mottóival is jelzi, hogy az elsősorban költőként ismert szerző prózaíróként továbbra is nyitott a populáris műfajokban rejlő lehetőségekre. A fantasztikum, az ehhez kapcsolódó titokzatos és kísérteties a horror műfaját is játékba hozza, bár az UFO-tematika látszólag a sci-fi műfajához kapcsolódik. Valójában a kortárs SF leginkább a kortárs filozófiai, bioetikai problémákat visz színre, eltávolodva a hagyományos műfaji kliséktől. A sci-fi és horror sablonok ironikus felhasználása Székelyhidi kisregényeiben a groteszk hatást szolgálják, a vidéki magyar valóságba helyezve, a földhöz ragadt és a természetfeletti ellentétét használva humorforrásként. Ehhez szervesen illeszkedik a könnyed, tréfás, élőbeszédszerű, humoreszket idéző elbeszélői hang. Mindjárt az első sorokban megjelenik ez a hosszú távon kissé fárasztó alaphang: „Na, merthogy ő bírja a hideget, csak valamiért a szervezete nem, ő ellenne mínusz tízben is, viszont az ujjai lefagynának, ami önmagában nem is lenne zavaró. Attól kezdve ellenben jóval nehezebb lenne például begyújtani, mosakodni, sok minden, szóval akkor inkább a meleg.” A szereplők gondolkodásmódját és nyelvhasználatát visszaadó szabad függő beszédbe hajló narrátorhang ironikusan mutatja be a nagyrészt segélyekből, alkalmi bevételekből vegetáló falusi figurákat. Eltérően azonban a kereskedelmi televíziók bizonyos szórakoztatónak szánt sorozatai giccses és arrogáns, pesties faluábrázolásától, Székelyhidi megoldása – kezdetben legalábbis úgy tűnik – nem ennyire hiteltelen, az irónia talán kevésbé gúnyos, inkább együttérző, az odaértett szerző nézőpontja a résztvevő megfigyelőé. (A narrátor perspektívájának feloldódása miatt nehéz ezt eldönteni, úgyhogy mondjuk úgy, hogy én ilyen odaértett szerzőt képzeltem a narrátor mögé, és ameddig lehetséges volt, próbáltam ehhez a fikcióhoz ragaszkodni a saját olvasatomban.) A szociográfiai érdeklődés ezzel együtt is általánosítások formájában jelenik meg: „A falu szívességekből élt, ha Jóska lebetonozta a bejárót, kapott kétheti pálinkát vagy megcsinálták neki a szélvédőt, amire még nyáron esett egy faág a viharban. A pénz, az eliható, általában a segélyből lett. Meg hozzá épp elég kaja. Így ment.”

Érdemes szót ejtenünk a műfaj és a stílus kérdéseiről, értelmezve a jelen írás címében szereplő kifejezéseket. A tömegkultúra és a „magas” kultúra szembeállításának értelme örök vitás kérdés, az egyik álláspont szerint pusztán konzervatív sznobizmus. (Mert például Edgar Allen Poe vagy Kurt Vonnegut hová tartozik?) Ugyanez vonatkozik a pejoratív értelmű midcult (vagy middle-brow) kategória bevezetésére, amely Dwight Macdonald és követői szerint még veszélyesebb, mert alattomosan igazi, „mély” kultúrának álcázza magát, pedig valójában „felszínes” iparosmunka, a művészet illúziója. A magam részéről a midcult fogalmának pusztán leíró jelleggel látom értelmét, mentesen minden értékítélettől, tekintve, hogy a különböző kulturális regiszterek és mintázatok keverése mindig is létezett, manapság pedig így születnek az intellektuális és érzéki szempontból legérdekesebb alkotások. Ide tartozik az intellektuális, „hard” SF, az összes „agyas”, „weird” sorozat, kultfilm, H. P. Lovecraft írásai vagy Frank Herbert Dűne-sorozata, David Bowie, a szürrealizmus vagy Neil Gaiman. Magyar viszonylatban ide sorolható „zsánervonalon” Veres Attila (lásd: https://randomkult.blog.hu/2017/06/08/a_weird_fiction_eljovetele) vagy „magas” irodalmi csomagolásban Havasréti József Űrérzékeny lelkek című regénye. Székelyhidi két kisregénye az 1990-es évekbeli fiatal prózairodalom egy tárca-hangvételű vonulata (Ficsku és mások humoros szociografikus prózája, azután Cserna-Szabó András szociogroteszk kocsmanovellái és gasztronómiai ihletésű érzéki prózája) mellett elsősorban ehhez a termékeny, inspiratív és szubverzív közeghez kapcsolódik. Ennek a weird kulturális mintázatnak fontos tematikus jellemzője a természetfeletti, a földönkívüli megjelenése otthonos világunkban. Az első kisregényben az UFO, a másodikban a kísértet tehát nem jelenti azt, hogy műfajilag sci-firől vagy gótikus kísértetregényről lenne szó. Nem is zsánerirodalom ez, hanem az annak elemeit használó midcult irodalomról. Nagyjából ez szervezi a narratívát, mind a cselekményelemeket, mind az atmoszférát. („Megszólalt néhány riasztó, villódzni kezdtek az utcalámpák. A kutyák nem ugattak. Félelmetes volt. Félelmetes.”)

Az első kisregény első felében a rendhagyó esemény észleléséről olvashatunk több különböző szereplő nézőpontjából, ezzel bemutatva őket, egyúttal az elnyújtott felvezetéssel fokozva az olvasóban a feszültséget. A filmes utalások (Alien, Predator, stb) és a kommersz műfaji kellékek, cselekményelemek és a beszűkült tudatú szereplők színre vitele egy idő után nehezen vehető komolyan, humorforrásként pedig erőltetetté válik. Egyetlen olyan választható olvasat van, amelyben mindez funkcionális: a műfaji paródiaként való olvasás, amely mögött a kommersz szórakoztatóipari termékekkel szembeni irónia húzódik meg. Máskülönben túltolt jópofáskodás hatását keltené a szereplők sematikus falusiassága, hasonlóan a fent említett igénytelen televíziós szituációs komédiákhoz (A mi kis falunk, stb). Mint látszik, lehetőség szerint esztétikailag és intellektuálisan (pozitívan) értékelhető midcultnak szeretném látni Székelyhidi narratív konstrukcióját, amelyben a stilisztikai kezdetlegesség is szándékolt, parodikus – márpedig a szöveg, szerencsére, lehetővé teszi ezt az olvasatot is, még ha elképzelhető is a túlinterpretálás veszélye. Az űrlénnyel való kapcsolatfelvétel nonszensz elemei megerősítik a parodikus olvasat jogosultságát. Ilyen részlet például a kék űrpolip technikai jellegű kérése: „ ha a házfalra szerelt, száztíz centiméteres, kompakt acél antennát, a hozzá tartozó HD 8260+ combo földi kábeltévé-vevőt, valamint a hotelben található Philips AJ3123 ébresztőórás rádiót néhány percre rendelkezésemre bocsátanátok, akkor ezek segítségével fel tudnám venni a kapcsolatot a jelenleg 3x4,85x10-6 parszek távolságban állomásozó anyarepülőnk legénységével”.

A kötetben szereplő másik kisregényben, A grinnyei gőzgombócban hasonló rusztikus környezetben játszódik a cselekmény. (Az Elcoteq cég hajdani jelenléte óta a finnek körében népszerű csendes falvak, a baranyai sváb Geresdlak és Kisgeresd alig megváltoztatott néven szerepel, a helyi gasztrofesztivál ötletét adó héveknédl knédliként.) A nyugalomnak itt is egy természetfeletti jelenség, egy rocker fiú jelenik meg Erzsók előtt az erdőben, a föld felett lebegve. Falusi vendégházat üzemeltető család, metálos kísértet: a meghökkentő össze nem illés máris megteremti a szociogroteszk alaphelyzetet, jelezve egyúttal, hogy a humoros hatás itt is elsőrendű célja a szerzőnek. A lebegő rocker alkalmasabb is a kísérteties hatás elérésére a realista díszletek között, mint az eleve a fantasztikumot képviselő, hagyományos sci-fi kellék UFO. „Ez a fiú egyszerre volt másvilági és valóságos. A hangja – vele rezgett, hullámzott az erdő – mint valami sziréndal. Félelmetes volt, apa.” Az Erzsók által megfogalmazott liminalitás, az irracionalitás jóval alkalmasabb a világban való otthonosságérzet felforgatására, mint az értelmes idegen életforma racionálisan megmagyarázható léte és felbukkanása. Ezt viszont nem tudja az ember hová tenni, kifog az értelmen, ezért rémisztő. „Borzasztóan túlvilági és egyszerre nevetségesen emberi, és emiatt igazán meghökkentő és érthetetlen. Nyilván rohanni kell, minél messzebb. Gondolkodni felesleges.” A grinnyei gőzgombóc több szempontból is sikerültebb A kékkőkúti csillagnál: változatosabb a narrációja, kevésbé sematikusak a szereplők, plasztikusabb a helyszín és az atmoszféra ábrázolása. Mondhatni szociográfiailag hitelesebb, ami csupán azért szempont esetünkben, mert így a kísérteties hatás is elevenebb. Emellett, nem utolsósorban, a megvadult vaddisznók rohamában van igazi, magával ragadó narratív feszültség is. A párbeszédek viszont itt is mesterkéltek, de legalább kevesebb van belőlük. A szatirikus Omega-ábrázolás időközben a valóságban pusztító pandémia következtében morbid színezetet kapott, ami kísértetiesen illeszkedik a kisregény koncepciójába. A talányos zárófejezetet viszont feleslegesnek érzem: hangulatilag és analógiásan illeszkedik, de a történet íve következetesebben nem vezet sehova az utolsó előtti fejezet szép zárlatával: „Röhögnek és isznak. – Rock and roll!” Legát Tibor örökbecsű Kézi Chopin-dalszövegének soraival kapcsolódva a szöveg könnyűzenei utalásaihoz, mert nem kell ennél őszintébb üzenet: „Tudod, a gondolat elszalad, mégse gond ez / Sokáig éljen a kommersz!”

 

 

 

 

 

 

  
  

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.