VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
yoyo: Csak semmi pánik!
Csak semmi pánik!
Március tizenhatodikán, hétfőn hajnalban azt álmodtam, hogy én vagyok a tisztifőorvos. Ez persze nem lepett meg túlságosan, ezért máris diktáltam a titkárnőnek a 2020. számú figyelmeztetést a veszélyhelyzetről. Kettőspont, új bekezdés: Kezet a szívre, emberek, ilyen még nem volt! Mindenki maradjon otthon! Aztán úgy hozta a sors, hogy felébredtem. Annyi írás jelent meg a Covid-19-ről, hogy így meg úgy. Sokat beszélünk róla, félve, aggódón. Most gyakoribb, mint a peronoszpóra. Aláírásgyűjtéssel nem lehet tiltakozni ellene. Sütkéreznek a szobába szorult idős emberek. Olvasom Majakovszkij vígjátékát – Poloska –, az asszony halat vásárol az állami boltban, majd összeméri a maszek árus portékájával. A maszeké egy faroknyival nagyobb. Jajdul Rozália Pavlova: „Hát ezért harcoltunk, Szkripkin polgártárs? Ezért kellett megölnünk a felséges cárt?” Ezek a rajzok Böjtmás havában készültek. Rólunk szólnak, az életről, a minket körülvevő világról. Pártokon és üres dumákon megvénült generáció tagja vagyok, edzett lélek, azért még mindig meglepődöm azon, mennyi mindent megváltoztatott a járvány. A vírusháború nagyon drága. Az egészségügy sem olcsó. Hja, mindennek megkérik az árát. Manapság minden nyugdíjasnak három ká-ja van: kisbolt, körzeti orvos, k.vírus. Utóbbi nagy veszély a gazdaságra, a társadalomra. Hiszem, a válság után minden más lesz: világos, magától értetődő, nyilvánvaló. A fontosat mondjuk, a lényegest, az érdemlegest. A náthát majd akkor sem tekintjük betegségnek. Remélem, nem lesz mosolytalan a világ. Mert akkor megdermednénk.
Joó József
Mosonvármegye Könyvkiadó, Feketeerdő, 2020
Megjelent: 2020-12-02 06:00:00
|