Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


KORTÁRS MAGYAR FOTOGRÁFIA 2024 - Hódi Hajnalka interjúja Hamarits Zsolt fotóművésszel, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökével

 

 

 

 

KORTÁRS MAGYAR FOTOGRÁFIA 2024

 

2024. március 23. és április 25. között városunk ad otthont a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója közös rendezvényének. Ezen a generációkat összekötő kiállításon közel 200 meghívott alkotó adja hozzá az ő egyedi, kreatív látásmódját a világ bonyolult szépségének megmutatásához.

A Pécsi Galéria és a Művészetek Háza Martyn Ferenc Galériája adja e különleges esemény helyszínét.

A kiállítás létrejöttéről, a kortárs fotóművészet szerepéről, hatásáról Hamarits Zsoltot, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökét Hódi Hajnalka kérdezte.

 

 

 

 

 

 

design: Babarczi Di Pol Dalma

 

Kik vállaltak oroszlánrészt ennek a fotókiállításnak a létrehozásában? Mi inspirálta önöket a szervezésben? Mesélne a kiállítás mögött meghúzódó témáról, koncepcióról?

 

Mint a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke, egyik elsődlegesen megvalósítandó feladatomnak tartottam egy nagyszabású, a Szövetség tagjait globálisan bemutató kiállítás létrehozását, amely egyébként, mint ilyen, már nagyon régen került megrendezésre. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a FIATALOK FOTÓMŰVÉSZETI STÚDIÓJA a megalakulása óta még nem állított ki a Szövetséggel együtt, akkor sikerült az általam igen fontos másodlagos célkitűzésemet is elérni, mégpedig azt, hogy a közel 70 éves szervezetünkben egyre inkább megmutatkozó generációs különbségeket sikerült talán egy kicsit simítani.

Amikor az ember egy ilyen nagyszabású feladatba belefog, azaz, egy közel 350 tagot számláló művészeti egyesület átfogó bemutatását, akkor maga a feladat veszi át a koncepció helyét, és maga a szervezés bonyolultsága akkora energiákat igényel, hogy röviden nem is tudnám elmondani. Elég abba belegondolni, hogy egy ilyen kiállítás kurátori feladatai össze sem mérhetők egy egyéni vagy esetleg 3-4 művészt bemutató tárlatéval. Tehát, mint gyűjteményes kiállítás a legszigorúbb kritériumként az szerepelt, hogy minden résztvevő 1, azaz egy darab művét tudtuk csak beválogatni, mivel a rendelkezésre álló hely sajnos véges méretű.

 

Miközben szombat délután összegyűlünk, hogy megünnepeljük ezt a fotóművészeti kiállítást, szánjunk egy pillanatot a múltbeli kiállítások felidézésére! Milyen korábbi, emlékezetes eseményeket említene meg ennek kapcsán?

 

A Kortárs Magyar Fotográfia címet viselő kiállítás-sorozat pécsi története elég régre nyúlik vissza: első kiállítása 1995-ben volt, ennek a fő szervezését a MFSZ mellett a Mecseki Fotóklub bonyolította le, majd biennáléként kétévente került megrendezésre, 2011-ig bezárólag 11 alkalommal összesen. Ezek az események egyszerre több helyen zajlottak, egy nagyobb csoportos és több kisebb tematikus egyéni kiállítás formájában, amelyeket fotó-szakmai vitafórumok színesítettek. Azaz a mostani nagy kiállításunk 13 év kihagyás után kel életre újra, valamint nem titkolt szándékom a biennálé jelleg visszahozása, és ennek hosszútávú folytatása. Több kisebb pécsi galéria is jelezte ezirányú érdeklődését, tehát bizalommal tekintünk a jövőbe.

 

Hogyan választották ki azokat a fotósokat, akiknek munkái szerepelnek a kiállításon?

 

A Kortárs Magyar Fotográfia 2024 kiállításon közel 200 tagunk mutatja be munkáit, ebbe beleértem a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának a kiállításon résztvevő tagjait is. Még egyszer hangsúlyoznám , hogy a globális bemutatkozás volt a célunk, nem válogattunk a személyek között.

 

Mely szervezetek támogatták a kiállítás létrejöttét? Ön mint Pécsről elszármazott művész milyen szellemi/anyagi támogatást kapott a várostól?

 

Igen, Pécsen születtem, itt jártam középiskolába és még a budapesti egyetemi tanulmányaim alatt is sokat jártam haza a szüleimhez. Itt készítettem az első fényképeimet egy kis uránvárosi lakás még kisebb fürdőszobájában, majd később több alkalmat is kaptam arra, hogy kiállíthassak különböző galériákban. Több alkalommal szerepeltem a fent említett pécsi biennálékon is. Baráti kapcsolatban állok a pécsi fotóművészekkel, a Mecseki Fotóklub tagjaival, akik közül nagyon sokan és effektíven segítettek is ennek a mostani kiállításnak a megvalósulásában. A kiállítás fő támogatói a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Művészeti Akadémia pécsi munkacsoportja, és a Pécsi Önkormányzat Kulturális Bizottsága. Külön öröm, hogy kisebb pécsi és környékbeli vállalkozások is örömmel támogatták elképzelésünket, köszönet érte.

 

Melyek azok a különleges események, programok a kiállítás mellett, például művészbeszélgetések vagy workshopok, melyek hozzásegítik az érdeklődő közönséget a műalkotások értőbb befogadásához?

 

A KMF ’24 kiállításhoz tervbe van véve például kurátori tárlatvezetés, valamint pl. a jelentős számú pécsi kiállítóval történő kerekasztal-beszélgetés is, egyéni tárlatvezetések stb.

 

A kiállítás létrehozásának érdekes mozzanataiból, kulisszák mögötti anekdotáiból megosztana néhány, szervezői feladatokkal kapcsolatos élményt?

 

Másik fő célom a Magyar Fotóművészek Szövetsége teljes új arculatának a létrehozása volt, amit természetesen a kiállításon is megpróbáltunk maximálisan érvényesíteni. Például készítettünk egy az arculathoz illeszkedő, nagyméretű, lila blendeformájú kültéri fotós szelfipontot, amelyet a Széchenyi tér különböző pontjaira helyeznénk el, és ami mögött, nézőponttól függően meg fognak jelenni a tér látványos, történelmi nevezetességei is.

 

Milyen szempontok alapján választották ki a kiállítás helyszíneit? Ezek a terek hogyan egészítik ki a bemutatott alkotásokat?

 

Alapvetően a régi biennálék hagyományait követve, a fő kiállítóhely értelemszerűen a Pécsi Galéria lett, kiegészülve a Művészetek Házában található Martyn Ferenc Galériával, ahol szintén zajlottak fotográfiai események anno. Utóbbiban most főként fénnyel kapcsolatos installációkat, valamint videóvetítéseket fogunk tartani. Az egymáshoz fizikailag egyébként is közel levő két helyszínt a kiállítás teljes időtartama (1 hónap) alatt, az arculathoz illeszkedő kordonszalag fog összekötni.

 

A fotótechnikai eszközök ilyen brutális fejlettsége, a digitalizálás, az internet térhódítása sokakban azt a kételyt veti fel, hogy mindez fékezi, akadályozza, sőt torzítja a következő generációk vizuális-intellektuális fejlődését -, míg vannak, akik optimisták ebben a kérdésben, és nem látják veszélyeztető tényezőnek a globalizációt, sőt!

Ön hogyan látja a technológia szerepét (pl. mesterséges intelligencia) a fotózásban?

 

A kérdést erősen leegyszerűsítve, valamint a kiállításhoz kapcsolódó válaszra törekedve: jelen gyűjteményes kiállítás érdekességét pont az adja, hogy a falon lévő műalkotások technikailag a fotográfia minden szegmensét érintik, ideértve a technikai megvalósításuk sokszínűségét, az archaikus technológiáktól a legmodernebb digitális képmódosító eljárások széles spektrumán keresztül az Ön által említett AI rendszerekig. És megjegyezném, hogy elegendő idő elteltével a jelenlegi legfejlettebb AI eljárásokról is archaikus technikaként fognak beszélni a szakírók.

 

Melyik volt a legemlékezetesebb fotó, mellyel egy korábbi kiállításon találkozott, s maradandó nyomot hagyott önben?

 

Yousuf Karsh 1948-as Albert Einstein portréja, amit 1989-ben láttam a Nemzeti Galériában.

 

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-03-23 06:00:00

 

Hódi Hajnalka (Pécs, 1974)

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Galéria és az Önarckép tájjal rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.