Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Hódi Hajnalka: 3. PécsLIT – Ágoston Zoltán interjú

 

 

 

 

A nyilvánosság előtt az író és a kérdező is szerepbe bújik, nem ugyanúgy diskurálnak, mint ahogy négyszemközt tennék, illetve teszik.”

 

2023. szeptember 11-16. között valósult meg városunkban a PécsLIT Fesztivál, melynek létrejöttét a Csorba Győző Könyvtár és a Jelenkor folyóirat közös szervezésének köszönhetjük. A hat napos irodalmi programsorozatot, melyek két fő helyszíne a Tudásközpont, illetve a Művészetek és Irodalom Háza volt, hatalmas érdeklődés kísérte. Az előkészítés folyamatáról, kérdezői-szervezői tapasztalatairól Ágoston Zoltánt, a Jelenkor főszerkesztőjét kérdeztük.

 

Mit gondol, miért volt igény erre a fesztiválra, mi vezette Önöket oda, hogy megszervezzék?

A Csorba Győző Könyvtár munkatársaival közösen már hosszú évek óta rendeztünk irodalmi rendezvényeket a Jelenkor folyóirat számára fontos szerzők megismertetése, népszerűsítése érdekében. Így találkozhattak az olvasók Závada Pétertől kezdve Darvasi Lászlón, Tompa Andreán át sokakkal, egészen Krasznahorkai Lászlóig, de Bertók László 80. születésnapját is a Tudásközpontban ünnepeltük 2015-ben számos fellépővel. A COVID-időszakban az országosan elmaradt Ünnepi Könyvhetet megszerveztük Pécsett a Művészetek és Irodalom Háza belső udvarában szabadtéren. Ebből az együttműködésből alakult ki a fesztivál ötlete. A szellemi alapját ugyanakkor az képezi, hogy Pécs irodalmi kultúrája az egyik legerősebb Magyarországon. Mind az irodalmi intézmények, a szerzők, illetve az érdeklődő közönség oldaláról is megvannak a feltételei egy ilyen nagyszabású rendezvénynek.

 

Volt-e valamilyen különösebb okuk arra, hogy éppen szeptemberre tervezték a fesztivált?

A szeptember alapvetően a fesztiválok hónapja, amikor az időjárás általában még barátságos, ugyanakkor a városba már visszatérnek az emberek a nyaralás után, és visszaérkeznek az egyetemisták is.

 

Megjelent valamilyen módon az olvasók igénye, érdeklődése a szerzők kiválasztásakor?

Mivel a mostani immár a harmadik PécsLIT volt, érkeztek a közönségtől visszajelzések a korábbiakról. A programot azonban alapvetően szakmai alapon állítjuk össze. Fontos szempont ennek megalkotásakor a hatvanöt éves Jelenkor folyóirat hagyománytörténete, a minőségi irodalom propagálása.

 

Nagyszerű, hogy a kísérőprogramok bevonzották az irodalom mellé a társművészeteket is. A programok tervezésekor milyen fő irányokat jelöltek ki?

Korábban is voltak és a későbbiekben is lesznek társművészeti rendezvények, amelyek színesítik a programot, de nem ezek képezik a fesztivál eseménysorozatának gerincét. A különböző módokon megzenésített irodalom széles körben képes népszerűsíteni az adott irodalmi szövegeket is, de nem szeretnénk leszoktatni az olvasás képességéről a közönséget. Fontos szempont a tervezésben, hogy a meghívott viszonylag friss kötettel rendelkezzen. Bár a hangsúly a kortárs magyar irodalmon van, minden évben szerepeltek külföldi szerzők is, általában az adott ország valamely hivatalos intézményének támogatásával. E vonatkozásban már állandó partnernek mondhatom a budapesti Goethe Intézetet, amelynek segítségével minden évben érkezett a fesztiválra jeles német szerző. Ugyanakkor a magyar irodalom már nem élő nagy alkotói is mindig figyelmet kapnak, mint például korábban 100. évfordulójuk kapcsán Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes. És különösen fontos a pécsi fesztiválnak a saját városa irodalmi hagyománya, az olyan ikonikus költőkkel, mint Csorba Győző vagy Bertók László.

 

Van-e olyan korosztály, melyet különösen szerettek volna megszólítani az eseménnyel?

Igyekeztünk többféle korosztályt is megszólítani. A délelőtti idősávban kisebb-nagyobb gyerekeknek és középiskolásoknak is szóltak programok, hiszen nyilvánvalóan fontos az új és új olvasói generációk kiművelése. De a felnőtt közönség sem egységes, részben korosztályosan, részben pedig irodalmi ízlésében is megoszlik. Az a célunk, hogy a minőségi és ugyanakkor sokszínű kínálattal minél több réteget érjünk el. Valójában a tájékozott, művelt olvasók rétegét célozzuk, és egyben ezt a réteget szeretnénk szélesíteni.

 

Melyik szerepkörben érezte magát jobban: a hallgatóság soraiban ülve vagy kérdezőként?

A hallgatóság soraiban ülve természetesen nyugodtabban élvezem az elhangzottakat, míg a pódiumon ülve ez jóval komplexebb, hiszen az munka: sokat kell rá készülni, és természetesen koncentrációval, feszültséggel jár. A nyilvánosság előtt az író és a kérdező is szerepbe bújik, nem ugyanúgy diskurálnak, mint ahogy négyszemközt tennék, illetve teszik. Ráadásul a kitalált kérdéssortól gyakran elkanyarodik a beszélgetés, mivel nem rendőrségi kihallgatásról van szó, amikor csak arra szabad válaszolni, amit kérdeztek. Így tehát a beszélgetésben a spontaneitásnak is teret kell adni, ettől olykor csapongó lesz a diskurzus. Ám ha nem ilyen, akkor viszont felmerül a veszély, hogy merev vagy kimódolt vagy unalmas lesz. Nem könnyű megtalálni, megközelíteni a helyes arányokat.

 

Bizonyára a program ideje alatt is már számtalan visszajelzés érkezett Önhöz arról, hogy mekkora örömmel vesz részt a közönség a meghívott írókkal-költőkkel való beszélgetéseken. Elmesélne egyet ezek közül, melynek a legjobban örült?

A legjobban annak örültem, hogy ilyen nagy volt az érdeklődés. És az is fantasztikus volt, ahogy hosszan kígyóztak a sorok például Tompa Andrea, Nádasdy Ádám, Grecsó Krisztián vagy Nádas Péter dedikációjára várva.

 

A Litera-túra, azaz a tematikus pécsi belvárosi séta már az előző években is nagy közkedveltségnek örvendett. Idén milyen élmény volt közel harminc résztvevőt kalauzolni?

Ezt a programot általában felhőtlenül élvezem, nyilván nem függetlenül attól, hogy ott helyben látom és hallom a pozitív visszajelzéseket, az érdeklődő kérdéseket, a poénoknál a felcsattanó nevetést. Előtte minden alkalommal felújítom az ismereteimet a város irodalomtörténetének jeles alakjairól, intézményeiről, eseményeiről, újraaktiválom a fejemben a vonatkozó anekdotakincset is, illetve újraolvasom azokat az irodalmi szövegeket, szövegrészleteket, amelyeket menet közben felolvasok. Janus Pannoniustól kezdve Evlia Cselebi törökkori vagy Surányi Miklós tizenkilencedik század végi Pécs-leírásain, a huszadik századon, Babitson, Weöres Sándoron, Csorba Győzőn, Bertók Lászlón át egészen a Jelenkorig és a máig sok mindenről próbálok egyszerre tényszerűt és érdekeset mondani. A legnagyobb feladat itt az számomra, hogy 2,5 óra után valahol kitegyem a pontot.

 

A programokat ingyenesen lehetett látogatni. Kik voltak a támogatók, akik ilyen nagyszerű lehetőséget biztosítottak az olvasóközönség számára?

A fesztivál költségvetésének döntő hányadát minden évben Pécs város közgyűlése biztosítja. Emellett tavaly a Nemzeti Kulturális Alap nyújtott némi hozzájárulást, idén viszont a Webstar vállalat felajánlása segítette a munkánkat. A külföldi hozzájárulásoknál, ahogy már mondtam, a Goethe Intézet minden évben támogatta a fesztivál német vendégeinek részvételét.

 

Készültek-e felvételek, hanganyagok, hogy visszanézhetők, meghallgathatók legyenek a beszélgetések azok számára is, akik egy-egy programról lemaradnak?

Néhány hangfelvétel készült, ám ebből a szempontból még van hová előrelépni. A fesztivál további fejlődésével ezeket az igényeket is meg kell válaszolnunk, ráadásul nem kevesen tették már fel azóta is ezt a kérdést.

 

Ha lehetséges volna utólag változtatni valamit az események alakulásán, mit tenne másképp?

Ha lenne arca, megkérném azt, aki a Facebook-hirdetéseink közül letiltotta a Pécs és Eszék testvérvárosi kapcsolatainak 50. évfordulójára a Pécsi Horvát Színházba szervezett irodalmi estünket, hogy ne tegye. Teljesen abszurd módon politikával, választással kapcsolatos eseményként sorolták be, és ezért nem futhatott hirdetésként. Így is jó volt a horvát kollégákkal, régi barátainkkal találkozni, de nagyobb lett volna a közönség, ha többen tudnak róla.

 

Szeretnének –e hagyományt teremteni, és minden évben megszervezni a fesztivált?

Mivel ez a harmadik alkalom volt, valójában van már némi hagyománya a fesztiválnak. Természetesen szeretnénk jövőre és következő években is folytatni ezt a munkát, hogy néhány év múlva ne legyen az országban olyan, az irodalom iránt érdeklődő ember, aki ne tudna a PécsLIT-ről.

 

 

  
  

Megjelent: 2023-09-27 14:00:00

 

Hódi Hajnalka (Pécs, 1974)

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Galéria és az Önarckép tájjal rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.