Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Hajba Gergő: A változás egyéni szinten a tányéron kezdődik, amit magamért meg(t)eszek, aztán amit adott esetben másokért is, pl. viselkedések, fogyasztási preferenciák változtatásával. – Hódi Hajnalka interjúja

 

 

 

 

A változás egyéni szinten a tányéron kezdődik, amit magamért meg(t)eszek, aztán amit adott esetben másokért is, pl. viselkedések, fogyasztási preferenciák változtatásával.”

 

Minden kis-és nagyváros területén ott rejlik a lehetőség, hogy egy közösségi kert létrehozásával az egység, a növekedés és a fenntarthatóság érzését megteremtsük. Egy ilyen izgalmas kaland küszöbén állva az erre vállalkozó emberben megszületik az a gondolat, hogy ne csak növényeket, hanem egy élénk közösséget is „termesszen”. A közösségi kert több, mint egy virágzó növényzettel teli földdarab; élő bizonyítéka az összefogás erejének, az életápolás örömének és a közös erőfeszítések jutalmának. Hajba Gergővel erről, és még sok minden másról Hódi Hajnalka beszélgetett.

 

2018-ban néhány társaddal együtt találtatok egy helyet Pécs belvárosában, amit Zöld Folt-nak neveztetek el, és közösségi kertként működik. Hogyan, mikortájt született meg benned a kert-élmény?

2014 forró nyarán Budapesten, talán a VIII. kerületben korzózva láttam az első ilyen városi kertcsodát. Kulturális antropológiai tanulmányaimból már ismerős volt a közösségi kertészet mozgalma, ugyanakkor etájt még nem sokat tudtam egy-egy ilyen kertközösség mibenlétéről, társadalmi összetételéről, és a tagság motivációjáról sem. Az idő egy távolabbi metszetében nagyapám, illetve nagyanyáim meleg szívvel gondozott veteményes kertjei állnak a Fenyer-dűlőben, Mecsekszentkúton, illetve Szentlőrincen. Rajtuk a fészer, bennük régi szerszámokkal, a ciszterna, a gyümölcsfák, a mérnöki pontossággal tervezett veteményes sorok, az alkatrészekig csupaszított Trabant, a cserepekként használt műanyagdobozok, a rozsdás kapu, amin (kulcs híján) nyáron átmásztunk haverkámmal, és az óriás siklókígyó. A kettő élménykavalkád között meg jó néhány társasházi közegben eltelt év, ahol a hátsó, osztatlan közös udvaron a pázsitot alig centisre nyírják gépileg.

 

A közösségi kertek a pozitív társadalmi változások katalizátorai.” – idézel egy szerzőt a témáról szóló, 2016-ban írt tanulmányodban. Milyen elképzeléseid vannak ennek lehetőségeiről a magyar viszonyok között a közeljövőben?

Kezdeti lelkesedésemet és naivitásomat nem egészen 7 év elteltével megkövetem: nem tisztem definiálni, mit értünk pozitív társadalmi változás alatt egyáltalán, de az egyszer biztos, hogy mostanra a városi kertek közgazdasági, antropológiai, szociológiai és urbanisztikai vizsgálatai és sorra hasonló következtetésekre jutottak: a közösségi tudatot potenciálisan erősítő, a városi létet méltóságteljesebbé alakító mozgalommal van dolgunk, amelynek fontos elemei a városlakók közötti bizalomépítés, az egészséges élelmiszerről teremtett közbeszéd (mit tartunk annak és mit nem), a szabadidő konstruktív eltöltése kültéri levegőn és a használatlan városi területek alkotásra történő hasznosítása. Ekképp végül is pozitívan is hathat – maradjunk talán ennyiben.

 

Néprajz és kulturális antropológia szakos hallgatóként mik voltak a legnagyobb felismeréseid a világ működését tekintve?

Hogy a "kultúra" minden ízében emberileg teremtett, konstruktív mivoltú jelentések, szabályok, cselekvések és szimbólumok elég bonyolult hálózata, de ha jobban górcső alá vesszük egy-egy kiragadott szeletét, akkor egyre többet értünk meg a kerek egész sajátunkból, és a "másban ismerszik meg sajátod" tükrében abból is, ami nem feltétlenül a miénk, nem a mi kultúránk. Ennek sok elemét hozzuk a kapott anyaggal, más elemeit belénk nevelik, megint más részeit ellessük, eltanuljuk.

 

Mit gondolsz, milyen módszerekkel lassíthatja a hétköznapi ember a klímaváltozás folyamatát?

Először is, ha él azzal a felismeréssel, hogy noha a klímaváltozásért döntő többségében nagyvállalatok a felelősek, még nem jelenti azt, hogy ne lenne ott az egyének kezében is a lehetőség azt mérsékelni. A változás egyéni szinten a tányéron kezdődik, amit magamért meg(t)eszek, aztán amit adott esetben másokért is, pl. viselkedések, fogyasztási preferenciák változtatásával. Ez egy bőséges, szerteágazó téma, amelynek mindenféle feltételezés része: minden elköltött forint egy szavazat valami mellett, lokális cselekvés – globális gondolkodás stb.

 

RADNØTI néven zenészként is találkozhatunk veled. A névhasználatban van valamilyen szándékoltság, hogy irodalmunk híres költőjére utalj?

Névválasztáskor a Hetedik ecloga első négy sora ugrott be, amikor felnéztem az íróasztalomtól, és megláttam az egyik válogatott verseskötet kopottas könyvgerincét.

"
Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerités, barak oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését."


Nekem ez a szöveg sok minden más mellett az elszakítottságaink illúzióját önti aranyba. Hogy mit értek pontosan ez alatt, és miért olyan fontos nekem ez a téma, arról könyvet lehetne írni, de itt hajóznánk át a dolgok intim természetű, viharos óceánjára. Talán máskor.

 

Milyen zenei műfajban utazol, mit jelent számodra a zene (- hallgatás, - csinálás)?

Elsősorban számomra kedves kortárs verseket, slamszövegeket, rapszövegeket zenésítek meg, ennél fogva talk music, spoken word az elsődleges műfaji meghatározó. Egyaránt domináns, térben és időben variálódik az elektronikus zene, a puritán hangszeres zene és a kettő hol bizarr, hol barátságosabb egyvelege. Amikor Mészáros Petivel és Kemény Zsófival megalkottuk a Monódia c. dalt, arról azt írták valahol egy blogban, hogy art-pop. Találó.

A zene számomra egyéb iránt tanulás, összpontosítás, szórakozás és szórakoztatás, egyfajta állandó kommunikáció a transzcendenssel – minden spiri hagymázas bohóckodást a küszöbnél hagyva mondom ezt.

 

Volt már olyan élményed, mikor a két kedvenc területed, a kertészkedés és a zenélés egyszerre jelent meg életedben?

Természetesen. A legújabb albumom (A Dzsungel Könyve EP) DJ setként tálalt lemezbemutató ízelítőjét a Zöld Folt közösségi kertben rögzítettünk. Slow motion zenés videó, ahol hol a potmétereket, hol a júliusi kert flóráját abajgatom menet közben.

Előfordulnak alkalomadtán elektronikus zenei, szűk körű összejövetelek a kertben, ahol jellemzően én vagyok a hoszt és a rezidens személye is. Ilyenkor gyakorlatilag összekapcsolódik a két kedvenc területem.

 

Dr. Daydreamer PHD – mesélnél erről az önmeghatározásról?

Ez volt éveken át, még süldő koromban az alkotói nevem, amely már igencsak a feledés homályába vész. Egy fióknak írt verses kislemez írható ezen időszak egyenlegére.
Szerettem, szeretek ébren álmodozni, és majdnem rendelkezem is a PhD antropológiai stúdiumom kapcsán PhD fokozattal, bár a doktori értekezésem megírása/befejezése jó ideje nincs terítéken. Ezek kombinációjából fakadt a név.

 

Mit tartasz a legbizarrabb és a legmegnyugtatóbb dolognak a világban?

Akár a pocsék instant kávék, azaz 2 in 1: a Teremtés morbid humorérzékét.
(...)
Illetve a sóskalevest. A sóskalevesnek rettentő bizarr aurája van.

 

Van még valamilyen titkos terved a világ megszépítésére, amiről még nem tud a külvilág?

Van, de majd mindent annak idejében, amikor. :)

 

 

 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2023-09-25 14:00:00

 

Hódi Hajnalka (Pécs, 1974)

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Galéria és az Önarckép tájjal rovat vezetője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.