Keresés a honlapon:

Várnagy Márta: A szavak ritmikus lüktetése – Interjú Frideczky Katalin zongoraművész íróval

 

 

 

 

A szavak ritmikus lüktetése

Interjú Frideczky Katalin zongoraművész íróval

 

V. M.: Aki Zeneakadémiát végzett zongorista, koncertező kamaraművész, zenetanár, az miként válik íróvá?

F. K.: Egyszerűen úgy, hogy elkezd írni. Először persze az íróasztalfióknak, aztán nekibátorodik, hogy publikáljon. Majd vérszemet kap, és köteteket jelentet meg, végül 2014-ben kiköt egy rangos társaságban, a Szépírók Társaságában.

V. M.: Hogyan mutatod be magadat egy idegennek: író, aki zongorista, vagy inkább író, költő, aki zongorista, és néha tanít.

F. K.: A nevemet mondom, mindenféle titulus nélkül. A névjegykártyámon angolul szerepelt, hogy pianist/writer. Idegen nyelven nem olyan szemérmes az ember.

V. M.: Miért nem vers és miért inkább próza?

F. K.: Verset csak apámmal fabrikáltam gyerekkoromban. Írtunk egy sort egy papírra, majd behajtottuk és ráírtuk a rím hívószavát. A másik folytatta, aztán cseréltünk és így tovább. Nagyon vicces dolgok jöttek ki, mikor kigöngyölítettük. Bármikor rögtönzök bökverset, de a költészet ennél sokkal komolyabb dolog. Prózában gondolkozom, de a szövegeimben nyomokban lírai jegyek is találhatók.

V. M.: Íróként hol tartasz? Megtaláltad a helyed?

F. K.: Elég sok novellát, kisprózát írtam, több kötetre valót, írásaimat szívesen fogadják a rangos folyóiratok. Egy Próza-díjjal is rendelkezem, amit az Irodalmi Jelentől kaptam 2017-ben. Hogy hogyan tartanak számon – író zongoristaként, vagy zongorázó íróként, esetleg sehogy – nem tudom. A helyemmel tisztában vagyok, sem alul sem felül nem értékelem magam. Az a lényeg, hogy amit kiadok a kezemből, az minőségi legyen.

V. M.: A zene mit adott az írónak? Mit adott az írás a zongoristának?

F. K.: Mondják a szövegeimre, hogy szinte zeneként szólalnak meg, a vissza-visszatérő motívumok, refrének, ostinatok, a szavak ritmikus lüktetése révén. Zongorázás közben gyakran jutnak szövegek eszembe, fordítva kevésbé.

V. M.: Szíved szerint mivel foglalkoznál kizárólagosan vagy mivel kötnéd össze legszívesebben).

F. K.: Ahogy egyre kevesebb a zenei szereplés, úgy tolódik át a hangsúly az írásra. Könyvbemutatókon, író-olvasó találkozókon szoktam zongorázni is, hogy mindkét oldalamról megmutatkozzam.

V. M.: Van-e benned elégedettség, ha az írásaidat olvasod?

F. K.: Addig csiszolgatom a szövegeket, amíg el nem nyerik végső formájukat. Innentől kezdve a művet késznek tekintem. Minden szót okkal és céllal írok le. Nem szeretem, ha beleszerkesztenek.

V. M.: Mit dolgozol mostanában? Kötettervek?

F.K: Mostanában kevesebb új mű születik, inkább a régieket veszem elő és ha kell, átdolgozom. De általában, amit egyszer leírtam, az érvényes most is. Sőt, némely írásom egyenesen ma is aktuális, bármily régen keletkezett is. Van egy kötet-tervem, mely megkomponált álmok füzéréből áll. Kiadó kéne hozzá.

V. M.: Mit tanácsolnál a kezdő íróknak?

Hogy jövök én ahhoz, hogy bárkinek is tanácsot adjak? A legtöbb, amit mondhatok, hogy legyenek őszinték és bátrak. Magam is ezt igyekszem követni.

V. M.: A pályatársak közül kit olvasol legszívesebben? Szerinted ismerik a mai írók műveit az olvasók? Jut elég figyelem az irodalomra manapság?

F. K.: A kortárs írók, költők műveivel igyekszem lépést tartani. Sok kedves szerzőm van, hosszú lenne a felsorolás. A jó minőségre mindig vevő vagyok. Ha a kedvenc zeneszerzőmet kérdezik, inkább azt mondom, kit szeretek kevésbé, mert ezek vannak kevesebben. Kortárs íróink közül még annyi keveset se tudnék megnevezni.

Nem tudom, mit csinálnak az olvasók, ritkán találkozom velük, az ilyesmi valósággal élményszámba megy.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-27 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.