Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Janáky Marianna: Szétszórt művészet – könyvinterjú Szegedi-Szabó Béla Homokmű című kötetével.

 

 

 

 

Szétszórt művészet

könyvinterjú1 Szegedi-Szabó Béla Homokmű című kötetével

 

 

Megszólítalak.

Verseid sora számomra

Négyes ikerkérdéseket szült,

Hogy a végén ne tudjam,

Mi történik

 

Kérdéssel vezetem fel kérdéseim

 

1.

Komponált költőd szavakkal, képekkel

A rajongás többéletnyi galériájában

 

Önhitvallás ez, mit higgyek

 

Szavaim fogyatkozóban, mint a hold.

, nincs időm másra.

Hiába álmodsz,

Mindig ugyanazt a fát öntözöd,

Ugyanarról a helyről,

Ugyanabból a vödörből.

A himnuszok is dicső hazugságok.

 

A költő végül saját magát száműzi,

Hogy előkelő idegenként bolyonghasson.

a kocsma,

Felszentelt hely,

Könnyeket iszunk a vízköves pohárból.

Van egy könyv,

Halálos mérgű kígyók őrzik.

Nem akarok már olvasni.

Nem árulom el senkinek,

Hogy mennyire

Unom már a könyveket.

Elillant belőlem az ártatlanság,

A képesség a jajongásra.

Micsoda arculcsapás,

 

2.

A művészetről szerződ sokat tud,

Tudatlan

Gondtalanság ez

 

Minek köszönjük átlényegülésünket

 

A szirakuzai látványosan beléköltözött,

Üldözni kezdte,

Szép lassan megfeledkezett arról a tényről,

Hogy emberek közt él,

A rémes tombolás eufóriája közepette

Hajlamosak vagyunk többre értékelni a történteket,

Távol a történelemtől,

Boldogságtól és boldogtalanságtól,

Aztán fölöttünk

A hétköznapi ég

Nehéz sajtburája kinyílt,

Derengeni kezdett

Valami opálszürke lépcső,

Végső kijárat.

Te soha nem nyugvó,

A nyugtalanság felhői

Gyülekeznek…

A nagymama kivágatta

Az udvar közepéről a

Százéves, óriás akácot,

Túl sok a falevél, mondta.

De hiába, a belső vérzésnek sem a pontos helyét,

Sem okát nem találják.

Azt mondják a vének,

Hogy a könnycsatorna bármikor

Eldugulhat.

Elzárják előled a Zenét,

Annak mennyei következményeit.

Egyszer a szomszédomban

Lakott egy tejhordó lány

Bádogból volt a teste

Együtt zörgött a kannájával

Valódi zene

Hajlítható ezüst

Mennyei hegedűszó

Akárha egy angyal emlékére

Szólna a harsány muzsika

Érkezéseddel beteljesítetted

Az időt és örökre

Megfordítottad a pillanatot

Néha úgy érzem

Nem is jártam sehol

Sehol a világban

Talán a Földön sem

Végezetül a csúcsra járatott formák

Csapszékeiben magába roskadó

Nyúl

Amelyet a művész karjában tart

Halála után is

Ahol egyetlen pontos

Vágással nyúzzák le a bőrét

Előhúzod a kalapból

Vagy ő maga bújik elő

A szív szakadékaiban

Távozunk el

Szagtalanul mozgok az őszben

Áttetszőségét csupán a vegyszerek

És a műtrágya alattomos

Hatása okozza

Miként a költő halálát

Az irodalom

Mi történik

Ha mindenki elhagyja

 

3.

A tudattalan ereje

Az ABSZURD DRAMOLETT-ben

 

Az Olvasódat hová juttatja el

 

Az emeleti komódon egyformán felöltöztetett, kifestett arcú ikerpár ül. Mellettük egy kávéfőző, időnként babrálnak rajta, főznek. Középen egy csigalépcső vezet a földszintre.

Bindorfer szakácskönyvet tanulmányoz, amelynek folyton szétesnek a lapjai.

Liza, a pincérlány engedelmesen ül Mahler előtt, aki egy papírszárnyat készít, tollakat ragaszt.

Szenteleky Kornél (eredeti nevén Sztankovics) egy csellót szorongat a kocsma közepén, ha megunja, átül a szobabiciklijére.

Az ikerpár, akinek már a tekintetétől is összerezzen a társaság, olykor az emeletről papírgalacsinokkal dobálja Bindorfert.

A szereplők öt-hat percig meg se szólalnak, némajáték folyik, helyezkedés, méricskélés, a viszonyok feltérképezése, commedia dell’ arte.

 

BINDORFER

Kávét szeretnék

Értik

Csak egy rohadt feketét

Ami felébresztene ebből az álomból

Idővel gyengül a hallás

A járatok megtelnek sűrű homokkal

A máj szivacsos szövetei összeesnek

Amint látják és hallják

Sztankovics úr is egyre smirglisebben játszik

SZENTELEKY

A libák dülledt szemmel tátognak az ég felé

Észre se vették

Hogy valaki kitépte a tollaikat

Hogy meztelenek

BINDORFER

A kocsmárosság privilegizált mesterség

Apáról fiúra száll

A Bindorfer-család sohasem akarta

megváltani a világot

De nem is hajbókolt

Ne nyekeregjen már annyit

Játsszon inkább egy részletet valamely operettből

Kihangsúlyozva annak minden vidámságát

A mennybemenetelt is így képzelem

Parasztkocsin az ég felé

Mellé habos sör

Öregedő szőke primadonna

 

Mahler egy papírt helyez Liza hátára,

LIZA

Önnek fogalma sincs Bindorfer a vidámságról

BINDORFER

Azt akarja mondani

Hogy már rég meghaltunk

MAHLER

Első gyerekkori művem egy polka volt

Szó mi szó

Már az is gyászindulóval ért véget

Valódi vérzene

BINDORFER

Beleértve a történelmet is

LIZA

(átöleli Mahlert)

A valódi művészet rejtélyes

Titkos és okkult

BINDORFER

Már megint Gustav

Ki ez a Gustav

LIZA

(Mahlerhez)

Mutassa meg

Milyen tökös legény

MAHLER

én mindig is tudtam

Hogy van örök visszatérés

Ezért át sem öltöztem

Amikor a ravatalozóba szállítottak

Annak idején a pesti operából is elüldöztek

Sie sind der grösste dirigent súgták

Én ostoba meg hittem nekik

Már az első szimfóniámmal megbuktam

BINDORFER

Szó mi szó

Nem csodálkozom

Furcsa egy hely ez

Immáron nem olvashatjuk többé az újságot

Amelyben megemlékeznek rólunk

SZENTELEKY

Észre sem veszik

Hogy egy nagy pusztaság közepén

Költő létemre zenélni tanulok

BINDORFER

Kérem hagyja már abba ezt a sznobkodást

Ez az én kocsmám

Bindorfer sváb kocsmája Szabadkán

Itt az történik

(az ikrekre les, elbizonytalanodik)

Amit én akarok

Liza felemeli a karját, a szárnyát próbálgatja.

LIZA

Bindorfer

Ezennel felmondok

A pincérlányok élete amúgy is kész tragédia

Hisz előbb vagy utóbb mindegyiket

Leteperik és megerőszakolják

Erőszakoljon meg Gustav

BINDORFER

Én csak a kávémat szeretném

Mahlernek tetszik a magát kifulladásig hajtó Szenteleky.

 

MAHLER

Hová teker Sztankovics

SZENTELEKY

Tekerek egyet a láthatatlan belső órámon

Mahler kezébe veszi a csellót, Szenteleky mellé ül.

SZENTELEKY

Ha meg nem sértem

Egyszerre csak egyetlen húrt használjon

Egyetlen hangot

Próbálja meg egyetlen hanggal

Elérni ugyanazt a nagyzenekari hatást

A rajtvonal csíkja éppolyan makulátlan

Akár a célba érés babérkoszorúja

BINDORFER

Az ikrek

Hova tűntek

Az ikrek

MAHLER

Nézzék

Uraim

Liza egyre magasabbra tör

 

Liza feláll az asztalra.

BINDORFER

Már megint a nők rontják el a világot

MAHLER

Még utoljára látnom kell

Közben Mahler Lizát hátul egy székre ülteti, letakarja egy fátyollal.

BINDORFER

Végig gyanús volt nekem ez a Mahler

MAHLER

Akárha egy angyal emlékére

Szólna a harsány muzsika

BINDORFER

Önnek nem számítunk

Megalázza az odalenn haladókat

Mondván

Hogy a művészet mindig magasabb rendű

A kocsma sem más

Mint egy óriási hangversenyterem

Kir érdekelnek az ön regényei

Sztankovits

SZENTELEKY

Büszke vagyok magamra

Időnként a letakart Liza, aki a széken ül, megremeg, megrázkódik, de ezt senki sem veszi észre. Egy lassan közeledő vonat hangja valahonnan.

MAHLER

A vonat nem felénk jön

Hanem mi ülünk benne

Alagút következik

BINDORFER

És az ikrek

Hol vannak az ikrek

MAHLER

Kicsit homályos a kép

 

+ 1. Mit gondolsz,

Maradjon a dramolett vége

Is homályban

 

Vagy

 

Sikerült

Még időben

 

Olvasónk hadd sejtse csak,

Hogy miniatűr arcképcsarnokod

Itt a Homokműben van

 

Köszönöm az Élményalkotást Veled, hogy elolvashattalak, és megfesthettem magamban a benned szereplő Művészek képét: Andre Salmon, Anton Webern, Emil Cioran, Farkas István, GUSTAV MAHLER, Kurtág György, Maurice Utrillo, Richard Schumann. A piramis bennük és bennünk lesz, Homok-Mű!

 

A könyvinterjú műfajpoétikája Egy új „interjúformát” álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) "beszélgetek". Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem esszé, se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege. Esterházy Péter lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon című regényét kézírással, és könyvként is megjelent, tudjuk. Ez adhatta hajnalban tudatalattimnak az ötletet. Vagyis direkt antropomorfizálom, személyesítem meg a könyvtárgyat = az interjúalanyt. Több szépíró alkalmazott hasonló megoldást. Talán a megelevenedett tárgyak prózapoétikáját Mándy és Nabokov ültette el a tudatalattimban. Szinte azonosulok a könyvvel, kérdéseim kifejezésmódjával igyekszem visszatükrözni az épp „interjúra felkért könyv” stílusát is. A válaszok mindig szó szerinti idézetek a könyvből = másolás csak nem kézzel, ahogy EP tette, hanem a mobil mikrofonjának a segítségével. Kezdetben! De később már inkább a számítógépes begépelés jobb út/kevesebb munka volt a könyvinterjúk elkészítéséhez. A lényeg: csak a könyv idézeteivel válaszolok a feltett kérdéseimre, de nem mindig a könyvfolyamnak megfelelően, hanem ahogy jónak látom a kérdésre adható válasz kapcsán. A három pont mindig jelzi, hogy nem folyamatos a másolás, hanem a kötet másik részében olvasható épp a pármondatos idézetrészlet. Ráadásul a kérdések számához passzoló extravagáns leütést is igyekszem mindig kitalálni.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-09-02 20:00:00

 

 Janáky Marianna (Hódmezővásárhely, 1955) író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.