VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Apokrif beszéd – Aperitif A Messiásnak
Apokrif beszédAperitifA Messiásnak Milyen találékony a magyar nyelv! A szellem géniusza lakik benne. Isten nélkül ez nem volna ennyire virtuóz. A fiam talált kifejezése: aperitif törzs! Meg az apokrif törzs. Az operatív munka mintájára. S valóban, az ember lakozik a nyelv hajlékában, ahogy Heidegger bácsi aposztrofálta. A nagy grémium összeül ama négyszögletű, kerek erdő közepén, az ovális teremben és isznak egy kis aperitifet. A nyelv a lét háza. S hallgatunk a nyelvre, nem tehetünk mást. Igazi tanácsadónk a nyelv. S a beszélők fölött hatalma van. Tud értük tenni. S tesz is. Hiszen a megteremtődő jelentés ténylegesen egy foganás-alakulás- születés hármasságban érhető tetten. Ami történik, meg kell értenünk. S mindvégig úton vagyunk a megértés felé. Gadamer szép mondata szerint. Mintha a végcél (telosz) volna az a valami, ami megértetné velünk a dolgokat, amibe belekerülünk folyton úgy, hogy nem akarjuk. De hogy miért is? Ezt beszéljük el. E felé vagyunk úton mindvégig, hogy felkutassuk az okát. Elő kell állítania a nyelvnek a velünk történő értelmét, hogy lássuk be: nem esetleges! Van benne spiritusz. Lélek és értelem. Hogy felismerhessük a saját hangunk a másik hangjában. A saját nyelvünket a másik nyelvében. A másik beszédét önnön nyelvhasználatunkban. Hogy fedezzük fel, egy nyelv, egy Logosz teremti, amit gondolni bírunk. S amint megalkotjuk a szöveget, az a fajta jelentés, ami megképződik általunk s általa, csak egyike azoknak, amelyek belőle lehetnek. S hogy van-e nyelven túli tényező, amelynek uralma volna a nyelviség fölött? Passz! Mondaná a Filológus. De én gyanítom, hogy együttműködik a lelkünkkel, beszédünkkel. Az ember annyiban beszél, amennyiben megfelel a nyelvnek. Nem én mondtam. De van benne egy adag túlfolyás. És így szép. S így lesz esztétikai tapasztalat a praxis. Nem egyedül a szerzői szándék jut érvényre, ez bizonyosnak tűnik. Ahogy Paul Valéry írta: „Különös dolog: a hangnem, csakúgy, mint kis mondatunk szerkezete, visszatért és ismétlődik bennem; mintha kedvére volna bennem időzni; és én pedig, én szeretem hallani magamat, amint ismétli ezt a kis mondatot, mely szinte már értelmét vesztette, és mégis élni akar tovább, csakhogy egészen más életet. Értéket nyert, méghozzá befejezett jelentésének elvesztése árán nyerte. Létrehozta annak a szükségét, hogy továbbra is hallani kívánjuk. Íme, itt álluunk a költői állapot küszöbén” (Poésie et pensée abstraite).
Megjelent: 2020-04-13 18:00:00
|
