Videó

Egy perc VERS – Hétvári Andrea: KICSINNYÉ LESZ




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt: Akié a fiú, azé az élet 2. – A memória egy kabátzseb

 

 

 

 

Akié a fiú, azé az élet1

2. A memória egy kabátzseb

 

A modern regényt az ismeretelméleti túlsúly, a posztmodern románcot viszont az ontológiai túlsúly jellemzi. (valóságillúzió, felfüggesztése). De a két pillangó egymásba szerethet.

Mennyire vágyunk arra, hogy ne vonja el semmi a figyelmünket a számunkra oly fontos gondolkodástól. S amikor már semmi nem vonja el figyelmünket attól, amiről egész életünkben azt hittük, ez lényeges, (a szél is eláll), akkor mi magunk vesszük el a koncentrációt attól a valamitől, amit eddig a legnélkülözhetetlenebb (vágyott) tevékenységnek tartottunk. Kikerüljük azt, amit szeretünk. Megunjuk.

A cselekvés micsoda? Igyekvés. Az igyekezet ingyenes. (Egyenes vonal.) A halogatás kivesz a világból, duplán használja el az időt. Az optimális hatásosság az, amikor az érték zsákmányul ejti az embert. A jelentés előre-gyártott. (Vaclav Belohradsky) ( Kék komp) Algáit hajamba fonja, szememre forrasztja kagylóhéjait.(Tomay Mari) Mégis, az előre gyártott öröm is vitamít készít. Majd átmegy a vérbe.

Vegyük úgy, hogy eddig az időpillanatig a világban nem történt semmi. Megvan? Mindent úgy tesz koherenssé, hogy történetté teszi, de a maga számára nem konzisztens mindig a koherencia. Egyszerre több szövegváltozat él a fejünkben mindenről, nincs szerkesztőség, ahova a legvégső változatot elvigyük, leadjuk. (Danett) Ezért álmunkban is házalunk vele és közben a villamoson is bele-belejavítunk. S ott, a lehajtható kicsi, ülésen fogjuk fel az egész lényegét. Ami nevetséges.

Tegnap érkeztünk vissza Debrecenből. A gyerekek az udvaron. Rádió szól. Könnyű zene. Mohó nekibuzdulás az olvasásnak. Kertész Imréről (Sorstalanság) Molnár Gábor Tamás írt tanulmányt. Rimbaud-parafrázis a szövegben: Nem helyes azt mondani: én gondolom. Úgy kellene mondani: engem gondolnak. (A látnok levelei) Hans Robert Jauss írja: A köznyelv nem értelemfeltáró és a nem írott világ írásbeli” felfedezése révén az embe megérti a küldetését. Kántor Zsolt a beszéden keresztül látja a nyelvet? Vagy az íráson át? Az irodalom hidalja át a nyelv, mint világ és a nyelv nélküli világ ellentétét. A nyelvjátékok intertextualitásában létezünk, mint szöveg. (Lyotard) Ahol az író folytonosan eltűnik (Foucault), ott teret nyit az írás (ecriture) és nem a köznapi írás dicsőül meg. Hanem a szubjektum-másolat, ami belehelyezi magát a nyelvbe. A szubjektum nem beszélhet, csak beszélteti a dolog, mint szellem.

A számtalan villódzó naprendszerbe szétporciózott Világmindenség egyik félreeső szegletében volt egyszer egy égitest, amelyen bizonyos okos állatok kitalálták a megismerést. Ez volt a legelbizakodottabb és leghazugabb pillanata a »világtörténelemnek«, de éppenséggel nem volt több egy pillanatnál. A ténynél fontosabb a megtévesztés (Mc. Luhan) Ha sikerül átverni a tudományt, ami nem tud gondolkodni, de reflektál, akkor a hátsó ajtón besurran a hit. És megdönti a monarchiát. És eredményeket tud elérni.

Maga a termék csupán ürügy a fogyasztónak arra, hogy megvásárolja a reklámot.(Mc. Luhan) Nincs minden a fejünkben vagy a kezünkben. Sok mindenünk van és mégis kevésre van szükségünk. (Hannes Böhringer) Én hadd tegyem hozzá, hogy Istenre, az Úrra. És Jézus Krisztusra.

 

1 János levél 5. 12.

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.