Videó

Nagy Zsuka felolvas – Irodalmi Jelen


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt esszéi (Levelek és kövek – Könyv és cipő, Kolorit)

 

 

 

Levelek és kövek

Könyv és cipő

A nyelv nem a világon kívüli valami. Része annak, amiben élünk, mozgunk és vagyunk. A nyelv a beszéd által öltözködik fel. A szó cselekvéssé válik, amikor hanggá lesz az ige. Elhagyja a szájat s a fejet a gondolat. Kirepül a fészkéből a fecskefióka. Vissza ugyanúgy már nem megy. Visszatérésekor már rajta lesz a tapasztalat, az út hímpora, virágpora. S ahogy a Biblia mondja, ahogy leszáll a hó, és belehull az eső a földbe, úgy a beszéd, az ige is megcselekszi, amiért küldetett. Nem tér vissza az égbe. Esetleg páraként száll fel immár. S a földön fekvő levelek, kavicsok között átfolyik az eső. Kap belőle az ablakpárkányon hagyott könyv és cipő. A gondolat, amit a szó kinőtt. A nyelv szakadatlanul létrehozza önmagát. Lesz anyagából kezeslábas, köntös, kabát. Azután vas, topáz. Homokozó lapát. A beszéd bebútorozza a szobát. Behordjuk a lakásba a nyelvünkön a világot. Mint a cipőnk talpán az eltaposott virágok. Rózsaszirom vegyül a szőnyegszösszel. Majd eltünteti a porszívó ősszel.

 

 

Kolorit

 

Hirtelen áttört a tudaton a gondolkodás. És kiment a szobából az utcára. Képek lepték el. Szinte szétválaszthatatlanul nyomult egymásba fény és hang. Forma és szó. A szájára borított pohár vízcseppjei hullámossá tették a papírt az asztalon. Már sétált a korzón, mégis a szobában hagyta a figyelmét és az emlékezetét. Egy arc épült be a memóriájába. A bemondónő feje, aki alt hangszínével elkápráztatta. Becsukódott a jázminpompa. A reklámfilm egy szappant mutatott be. Kipukkant az illat. Egy atom hatolt az álomba. Zenetöredékek, elmosódott színek folytak ki egy tubusból. Megannyi megerőltetés. Arra gondolt, mit is mentene át az ébrenlétből az álomba? Vagy fordítva, az álomból a valóságba. Azt írja, amit gondol, egyáltalán? Kérdezte benne egy tenor. Vagy csak úgy, mindent regisztrál ezen a délután. Mielőtt felébredt, rendet csinált az agyában. Úgy hagyta ott a várost, a főteret, a lakást, hogy mindent lefényképezett. Majd hirtelen az irodaházba, a munkahelyére megérkezett.

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.