Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Mozgólépcső-lábjegyzetek

 

 

 

Mozgólépcső-lábjegyzetek

 

 

 

A stukkókra kent vér. Ez volt a konferencia címe. Közben újraindították a videót, épp az üvegpalota projekt ment. Építész kinyitotta a laptop fedelét, benyomta gyöngéden a gombot. Bekapott egy konyak meggyet. Üdvözölte a memóriát, moderált és operált.

 

A receptorok meg szalutáltak. Ilyenkor, reggel még friss az elme. Jegyezte meg. A stílus, a terv egyszerre lett áttekinthetetlen. A televízióban épp a plexi mozgólépcső gördült le a buszmegálló mögül, patkányok rohangáltak fel-alá a prezentáció mélyén.

 

A számítógép alól egy bodobács mászott elő. Kintről Debussy hang-szilvamagok zúgása – zengése hallatszott. Hol van már az elítélt (elit) hagyomány és hol a lelemény a kánonon kívül? A heves és disszonáns elvárások még a mátrixot is ledermesztik. Ezt írni és érezni, hogy szabad a gond, a gondolat. Most jó.

 

A kék szótövek kiesnek a lexikonból. Így lepréselve egy lepkét ábrázolnak. Ott nyílik ki a Gaffiot, hogy Európa. Hol van az már? Az égbolt félregombolt mellényét megigazítja a hajnal. S odébb a becsomagolt vízpart aktja. A fellegekből Tandori Dezső verssorai és egyéb szöveghelyek potyognak. Kettőezer tizenhét van. November 7.

 

Hurrá! Élek.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-03-12 17:00:14

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.