Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt esszéi (Hasonlatok kertje, Világlélek, korszellem – Voltaire ideje)

 

 

 

Hasonlatok kertje


Amikor a szubsztancia felfénylik, (kel a Nap), a valóság létrehoz egy új entitást, és nem engedi, hogy a dolog a semmibe hulljon alá. Mi mindannyian a tulajdonságaink alatt állunk. Érzünk és tervezünk. Mindaddig láthatatlan számunkra az „önmagában alapozódó lét”. (Aquinói Tamás kifejezése.) Amíg fel nem fedezzük a saját feladatunkat az időben. Ezért visszaalszunk megint egy kicsit. És álmunkban megjelenik az elsőszülött angyal. Mint az üdvösség szelleme. És átadja a szabadulást. Onnantól minden reggelünk édenné válik. A felkelés, akár a karikacsapás. Az étkezések, akár egy briliáns gondolatmenet. Az esték, mint a tökéletes gyümölcsök. És akkor túl ideálisnak találjuk a kalácsot. És ropogós kenyérhajat viszünk magunkkal az útra. Rádöbbenve a gyakorlati ész alkalmazkodóképességére, megértjük, hogy háztartást vezetünk mi is.

 

Világlélek, korszellem

Voltaire ideje

Minden fölény nélkül érzékeltetni, hogy létezik. Végigszánkázni a leélt éveken. Túléltem az ó-emberem. Nem az én érdemem. Megkaptam a különleges talentumot. Hogy örülni tudok. És a szellem nem hagy múlni. Megtiltja a létnek a lényeget lehúzni. És csoda, hogy ez a hit napról-napra küld egy Hangot. Jobb a kis öröm, mint a nagy rossz. Mert a lelkemben lakik az itthoni táj. A Balaton, Alföld, Csokonai Vitéz Mihály. S meghalt a törvény, a tudás, bár a tradíció piktogramot hímez. Beleég a múlt a szívbe. Tolják az időt a rímek. A kvantumfizika egy új utat talált. Mégis úgy tűnik, nincs haladás.

 

 

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.