Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt kisesszéi (Tükör által, homályosan, A tenger egy szép özvegy)

 

 

 

Tükör által, homályosan

Ingmar Bergman emlékére

Amit az újkor embere mond, azt mind fenntartással közli. (Mihail Bahtyin tudta ezt.) Túl finom irónia. A néven nevezés mágikus ereje azonban megmaradt. Pars pro toto – (rész az egész helyett), „sok enni kívánó személy” helyett „sok száj” várja Isten beszédét. Az ámuldozás lélegző tájként beszippantja a gondolkodás. Az éj gyökerei között futnak a sínek. Szeráfok és faunok bámulnak a mozgólépcsőn. Hörcsögök. A pillanat folyóban széttépett nyakék. Egyetlen élet: gyöngy az ég. Egy kerub csönget, kozmikus robot. Tarsolyában hormonok. Hallgatom a mikrokozmoszt. Mintha valaki összeroppantaná a táskarádiót.

 

A tenger egy szép özvegy

Időjárásjelentés-hangulatok

 

Itt a Historizmus Fantomja. Cizellált szógyöngyök a cd barázdáiban. Ha lenyúzod a felszíni szavak összefüggő hámszövetét, beragad a könnybe (a könyvbe) a jelentéssűrűség, vele együtt kijön a reflektálás. A tenger a tükrökig fröccsen. Egy varrónő vetkőzik a teraszon. Az önmagát definiáló trend. Mélyen figyelek rá és fogyok közben. Nem sajnálom a mozdulataim megosztani másokkal. Valaki gazdálkodik az eszemmel és önti belém a derűt. Most csak úgy élhetem át, ha figyelem. Ami bennem torkig ér, abból él, aki bennem él. A létező szövögeti őt. Belülről valami megmondja, hova menj. Gyere, merengés, leveszlek a polcról, mint könnyű nippet. Egyre nehezebb leszel. És megfogod a szemeddel, amit a kezeddel nem látsz.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-07-25 06:08:09

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.