Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt: „A zűrzavar rendbontója” ‒ Szubjektumkonstrukció

 

 

 

 „A zűrzavar rendbontója”

Szubjektumkonstrukció[1]

            A "zűrzavar rendbontója" – Széll Zsuzsa utószavának a címe, Karl Kraus: Az emberiség végnapjai (TD műfordításában jelent meg, 1977. Európa) című könyvéhez. Parti Nagy Lajos munkásságát aposztrofálnám most e nemes-míves szókapcsolattal. Hiszen PNL azt a tengődő populációt, mocsarat próbálgatta lecsapolni, amit a Kádár-kor nyelve jelentett. S az volt benne a rokonszenves, hogy nem a legátfogóbb gondolkodás köntösében mutatkozott és nem hitegetett azzal a népet, hogy létezik egy általa gerjesztett, örökkévaló pillantás, ami által ez a jelenségvilág lelepleződne. Csak épp az apokrif (rejtett) nyelvszemléletet felcserélte az apokaliptikussal (a leleplező és feltáró attitűddel), így nagyon hamar az akkori establishment ellenséggé vált. (Jómagam is hibás vagyok ebben, annak idején ügynökként dolgoztam ellene. )

                Igaza van Turi Tímeának, hogy a Létbüfé megjelenésének nem kedvez a mai közeg. A nyelv feltételezett normativitáseszménye ugyan nem lett (merőben) más PNL indulása óta, a normaszegéseket viszont másképp tolerálja, vagy diszkreditálja a jelenkori kánon, attól függően, milyen az erudíciója. Most vegyes minden, elegy és hibrid az irodalmi közvélekedés. A PNL féle nyelvi elgondolás lényege (célja?) nemcsak a jelentésbővítés volt, hanem az irodalmi gondolkodás teoretikus burkának végleges levedlése. S éppen e miatt a jelenvaló korszak sem öleli keblére. (Hiszen PNL még most nem enged magára aggatni semmiféle nyelv-teológiát Az egyetlen autentikus kinyilatkoztatást, aminek a birtoklásáért szüntelenül kánon-harc dúl, ő az elmúlni nem tudó múlt vissza-klasszicizálódó reflexeként tartja számon. Több ízlésvilág, nyelv-felfogás volt képes PNL idiómájában megbújni. Amelyek valamiként mégis összeszövődtek az olvasói tudatban. Mivé?

            A PNL doktrína megjelenése nem kevesebb hozadékkal járt, mint a filozófia nyelvi fordulata. A Logosz újra-szövegesítése (Kulcsár Szabó Ernő nyomán) bizonyította, az alkotói szabadság új ösztönét hívta életre ez a beszédmód. (Esterházy szintén. Tandori is, csak másként.)

            Ha a recepcióesztétikában is tetten érhető volna a kondratyevi ciklikusság, mint perpetuum mobile, itt lenne a nyakunkon már az asztronauta aión[2].  Bár Kondratyev egy kissé elsiette a lézer-, és az informatikai korszak lezárását (2008-ra tette), hiszen az űrkorszak még nem köszöntött be. (Habár jelei jelentkeztek. De még nincs itt.) A korábbi aión, világkorszak, itt ragadt. Ami a posztmodern. S az űrkor lenne az irodalomban az újkomolyság. Tegyük fel.  A búza és a tönköly később érnek.  (2. Mózes 9. 32.) / Szerencsére bizonyos jelenségek később alakultak ki, így azokat már nem lehetett szétrombolni./

            Megmaradt néhány idő-csonk. Tagmondat-fragmentum. S az idő egyébként is katapultált és kilépett önmaga kontextusából. A Fukuyama-féle „prófécia”, mely szerint véget ért a történelem, nem jött be.

            S amíg az idő szabadságon volt, addig a nyelvnek kellett telnie, ő helyettesítette az időt. És a beszéd végezte a takarítást.  Ami a hipokrízis terméke volt, apróra granulálta.  (PNL és Kukorelly áldásos munkája.) Fölvetődik a kérdés rögtön, mondható-e egyáltalán mindenségnek, amiben nincsen benne minden? (Garantálja e a cimcum, hogy az eddigi univerzum hatókörén túl valóságos a jelenlét?)

            És hadd szúrjak be egy messianisztikus szempontot. (Mert az időtlenség is múlik, csak lassan.) Szerintem a PNL-féle fordulathoz hasonló jelentőségű változás nem toporog a küszöbön. (Még az Új Komolyság sem mutatkozik ennyire mérvadónak!)  PNL köpönyegéből bújt elő a Legeslegújabb Érzékenység. A bábeli torony globális építési terve előtt még homogén volt a beszéd világa.„Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt.” Írja az 1. Mózes 11. 1. Ezért nem árt felidézni, legalább egy lábjegyzet erejéig, amit a Bibliaiskolában tanultunk a nyelvek szétválasztásának újszövetségi következményeiről. (Lásd alant.)[3] Hiszen ez a szellemi „fordulat” okozta azt az előremutató mozzanatot, hogy legyen sokféle nyelv. Egyfajta plurális irodalmi mátrix. Mondhatni az örökkévaló az akaratával ellenkező, nimródi tervet, az emberiség javára fordította az Úr. (Most valami hasonló készül?)

            Hol áll ebben a konstellációban a kortárs irodalom?   Talán PNL volt az utolsó mohikán? És mi van, ha a recepció memóriazavarral küzd? Akkor a valóság megy ki alóla. Akkor hogyan kell kibírni, és együttműködni, mondjuk, egy másik tradícióval? Amiben nincsenek a másik fél számára is használható válaszok A Példabeszédek könyve 18, 20-21. szerint: A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.

            Akár hiszi a kánonokba beleszületett ember, akár nem, ő is egy mások által már bejáratott hálózat láncszemeként emészti olvasnivalóit. Energiák, régebben elhangzott, megtörtént „elbeszélések” zavarják az adást, amit épp”fog”. Minden beszéd, ami kijön az emberből, tartalmaz láthatatlan, általunk befolyásolhatatlan erőt, és bizonyos szellemiséget manifesztál és nyilvánít meg a hallgatósága vagy a saját maga, mint közönség számára. PNL számomra a boldogság hormont jelentette a Kádár-korban. Élni segített.

            Szavaink körülvesznek bennünket, vagy korlátoznak, rontanak, esetenként negatív nyomást gyakorolnak ránk, vagy felszabadítanak még nagyobb igazságok megismerésére, még jelentés-telibb Létbüfére, még jobb „cselekedetek” elvégzésére (Vagy ennek illúzióját felkeltjük legalább? Az is valami.) A hit is lehet egyfajta kísértete a Dasein turbóztatásának.

            A Máté evangéliuma 12. 34.- ben Jézus mond egy súlyos szentenciát, mely szerint a szív bőségéből szól a száj. Tehát, amit sokat fontolgatunk, forgatunk „napokig akár”, a bensőnkben, az ki fog szakadni a szánkon. Hát én is így voltam vele.

            S a Biblia másik helyén, a Jakab levélben (3. 3.) van, hogy ezért (a Valamin túli) segítség nélkül nem vagyunk képesek „uralkodni” a nyelvünkön. Nem bírunk zablát tenni rá. Lesz-e isteni kegy, ami belátható időn belül változást hozhat? Az Új Komolyság, mint intő Ujj?



[1] Kritikus tanulságok „n”. Hozzászólás lett volna a Mohácsi–Lapis-vitához. A Műút inspirálta tehát, de közben lezárult a vita.

 

[2] Korszak

[3] „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” (Ézsaiás 53. 9)

Azt vallja a bibliai hermeneutika, hogy azért nem nyitotta meg Jézus a száját a kereszten, mert hordozta nyelvünk bűneit. Amikor vádolnak valakit, szinte automatikusan megszólal, és cáfolja a vádakat, azonnal elutasítja magától azokat, és nem hordozza magán a vád terhét. Ha Jézus megnyitotta volna a száját, akkor ő is cáfolta volna azokat a rágalmakat, szidalmakat és gúnyolódásokat, könnyedén meg tudott volna felelni a beszédekre, amelyeket igazságtalanul megfogalmaztak ellene. De Ő nem szólt vissza, mert fölvette magára a szidalmakat, rágalmakat, hazugságokat, s ezeket fölvitte a golgotai keresztre, mert le kellett, hogy vegye rólunk a nyelv bűneit, azért, hogy megváltsa a nyelvünket. Jézus a földi szolgálatában a keresztáldozatig minden kritikára és szidalomra válaszolt, de amikor elfogták, elnémult.  ( Ezt a lábjegyzetet a Szent Pál Akadémia Antropológia jegyzete alapján írtam .) A foglyul ejtett nyelv is elnémult. (S ez talán a jelenkori magyar valóság, a leuralt beszéd bűne. Újra meg akarják feszíteni maguknak a Logoszt? Másik ide: Valóban a néma igazságot szólaltatjátok meg? Embernek fiai. 58. zsoltár. 2. Károli Gáspár fordítása /Ez a mai felelőssége az írástudóknak./)

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.