VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: A dicsőség genealógiája – A glória nem virtuális
A dicsőség genealógiája A glória nem virtuális Ha valaki a dicsőségről akar írni, az tulajdonképpen a megfoghatatlant akarja megragadni. A szavak is csak körülírják, megmutatni, félreérthetetlenül definiálni nem képesek. Ahogy az éjszaka burkát átszakítja egy fényforrás vagy a sötétség hirtelen megvilágosul. Vagy a Nap kezd felkelni a horizonton és eljön az a pillanat, amikor a sugarak összeszövődnek egyetlen felfényléssé. Ragyogássá. Valami ilyesmi és mégsem ez. Mi a dicsőség tulajdonképpen? A bibliai szó héber jelentése, ott tartózkodás, jelenlét. Megtartó erő. Súly. A Biblia szerint Isten megjelenése fényként, tűzként, esetleg füstszerű, fehér köd formájában. (Aráfel). Az Újszövetségben görögül a doxa szó jelöli a dicsőséget, ami nemcsak ragyogást jelent, hanem véleményt és hírnevet is. Másik jelentése a feltűnés. Egy olyan jelenség, ami hirtelen előbukkan a semmiből és megnyugtat. Egy másik dimenzióba léptet. Hétköznapi használatban a siker, az elismerés szinonimája. A glória, ami a festményeken a szentek feje fölött van, jelzi, hogy az illető felkent, kiválasztott és körbeveszi valamiféle sugárzás, erő. Ami jelzi a tekintélyét, hatalmát és morális megkérdőjelezhetetlenségét, rajtakaphatatlanságát. Héberül sekina a dicsőség. A Wikipédia szerint: „Az ószövetségi zsidó hit és kultúra középpontjában a frigyláda fedele fölött, a két kerub között lakó sekina állt. A templom szentélyében a második függönyön túl volt a szent sekina – Isten dicsőségének látható megmutatkozása –, amely elé csak a főpap léphetett be évente egyszer úgy, ha életben maradt. A főpap a nép bűneiért engesztelő áldozati vért mutatott be, hogy a bűnbocsánat és Isten jelenléte a zsidóság között maradjon. Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Amikor leszáll az Úr dicsősége, akkor kijelenti magát Isten és szól a dicsőségéből! (2Móz. 24, 16-18)
A Róma levél szerint Isten dicsősége nélkül szűkölködnek az emberek. (3. 23.)Ez az Ige jelzi, hogy az Úr jelenléte áldás azoknak, akik elfogadják. Amikor Salamon király Isten kérdésére, hogy mit kér Tőle, azt válaszolta, hogy: bölcsességet, értelmes szívet, az Úr (1. Királyok Könyve 3. 13.) örömmel ajándékozta meg azzal, hogy amit nem kért, azt is megadta neki. Dicsőséget és gazdagságot. A dicsőítés hasonló szó, benne van a dicső, fenséges tartalom és maga a szótő is a dicső. A dicsőítés (imádás) kizárólag Istennek szól a kinyilatkoztatás szerint. S ez eredményezhet dicsőséget, Isten látogatását, ha a hívek együtt magasztalják valahol az Urat. Jó dicsőséget kapni Istentől, méltánylást, kegyelmet és jutalmat, de még jobb adni. Ha valami sikert érünk el, felemeltetünk, vagy kitüntetéssel jutalmaznak a feljebbvalóink, rögtön át kell adni a dicsőséget Istennek és Jézusnak. Mert minden erény, nagyság és tehetség a Mennyei Atyától származik. Heródes elmulasztotta ezt és azonnal ítélet sújtotta. (Apostolok cselekedetei 12. 23.) „És azonnal megverte őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adta a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghalt” Az isteni jelenlét mindig kapcsolódik a Szent Lélek (Szellem) megjelenéséhez. A harmadik isteni személy az igazság szelleme, a hatalom és az ítélet abszolút birtokosa, együtt mozog az Atyával és a Fiúval. A János evangéliuma 12. részében, a 28. versben Jézus mondja: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jött azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.” Tehát a Fiú, Isten után az első, mégis rögtön az Atyának adja a dicsőséget, ha csoda történik Ő általa. Jézusnak saját bűne nem volt. Nem tett érte semmit, hogy bűnössé legyen. Mégis a mi vétkeinket, gonoszságainkat ráhelyezte az Atya, hogy meg tudjon halni értünk, mint áldozati bárány. S a mi gyengeségünk, hibánk volt az Ő halálának az oka, nem maga. Ezért neki tulajdoníttatott a mi sorsunk, átkunk, s nekünk meg az Ő tökéletessége, jósága és ártatlansága. Egészsége és jelleme mind ránk került, akikért az áldozat megtörtént. Mi sem tettünk semmit azért, hogy kegyelmet kapjunk. Mégis kegyelmezettek lettünk hit által. Egyszerűen csak el kellett fogadnunk a Messiás tettét és meg kellett vallanunk a szánkkal, hogy hisszük, Ő halt meg a mi halálunkkal, hogy mi életet nyerjünk. Így örököltük a Fiú dicsőségét is. Rajtunk múlik, hogy élünk-e Vele? A Fiú bevállalta a halált, helyettünk állt a vérpadra, hogy elszenvedje a mi bűneink miatt a legszörnyűbb ítéletet. Ezért, mi kedvezményezettek lettünk, akik meg a legdrágább és legkáprázatosabb Lét birtokába, a dicsőségbe kerültünk bele. A dicsőség hordozza a mennyei tüzet, ami megégeti, megtisztítja az embert és csontjainkba rekesztett tűzzé lesz bennünk! Mózes annak idején bement a felhő közepébe, egészen fölment a hegyre, és ott maradt Mózes a hegyen negyven nap és negyven éjjel. Mózes bement és ott is maradt a dicsőségbe. Isten ma is bevezet és ott tart az Ő erőteljes jelenlétében! Mózes ismerte Isten dicsőségét és ez megváltoztatta, a nép nem ismerte csak messziről, de soha nem ment be és nem tartózkodott ott, így a szíve nem változott meg! Az Újszövetségben Jézus Krisztus keresztje megnyitotta az utat Isten dicsőségének, így mindenki számára elérhető lett a mennyei dicsőség megtérés, bemeritkezés (újjászületés) által. Isten elfogadta a Fiú, engesztelő tettét és megengedte, hogy a Fiában hívők gazemberségét egyetlen tollvonással a vér eltüntesse. Ez a dicsőség igazi tartalma. A hit, a remény és a szeretet győzelme. Jézus misztériuma, titka nagyon egyszerű rejtély, ami felnyílik mindazok számára, akik behívják a sorsukba, lelkükbe. A másokért letett élet. (Folyt. Köv. rövidesen)
Megjelent: 2018-03-18 15:06:37
|
