Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt kisesszéi (High-tech szimulakrum, A narratíva igénye, Montázsattrakció)

 

 

 

High-tech szimulakrum

Effektív nirvána

 

 

A narratíva és a történetszövés. Bomlik a sorozat-szövet. Ahogy olvasod a ruhákat a szekrényben, a reflektálás felövez. Eseményláncolat tekeredik a derekadra. Mintha a ceremónia szívedbe akadna. Nem kell névelő. Puskázik a laptop. Skype-üsző.  Jössz haza egy vonaton. Mintha kabátgomb lenne minden atom. Játszol s elalszol. Túlmentél Cegléden. Szolnokra haragszol. Tanulság most sincs. Csak nagy por. Majd csak azért is utazol még. Prédikálsz a büfében. Az Ige égkék. A forró lélek lehűl. De marad a pupilla párás. Megtalált debanalizálás. Itt a léptékváltás!  Leírtál hetvenhét szót. A nirvána most végszó.

 

 

A narratíva igénye

A verbalitáson túl

 

Istennél eleve elvégzett dolog, hogy a történet kell! A világ és a lét kizárólag történetekben tárolható. S az már részletkérdés, hogy milyenek a tároló dobozok. Lehet novella vagy film. Balett vagy regény. Akár dráma is. Készülhet bármilyen technikával, akvarellel vagy lézerrel, a lényeg, hogy hasson. De olykor elég egy pillanat, ami egy fénykép látványától lángra kap és elindít egy gondolatsort. És lehet akármilyen általánosság, elvont fogalmi játszadozás. A szavakból egy idő után úgyis kifolyik a történet. A golyóstoll ereszteni kezd és éjszaka kimászik a fiókból, hogy följegyezze a halaszthatatlan tennivalókat, mi előtt elvérezne. S ehhez nem kell téveszme. Se kiáltványok, se pártok. Egyszerűen csak egy emberi agy kell. Meg a kezek. Papír és ceruza. Vagy laptop. És a hajlított fény, ami átsuhan a szobán.  

 

 

Montázsattrakció

Fény és látvány

 

Elég egy expresszionista háló. A kozmosz, mint metafora. Eljött a bombasztikus struktúra napja. S minderre rátesz tavasszal az avantgárd és beporozza a tradíció éhes bibéit. Csak úgy falják a virágport a könyvlapok. Mint a nyomdafestéket. És igen! A kármin adja a betűk színét. Fekete, matt fóliára nyomják a regényt. Mint Boris Vian vízióit. Vagy akár Borges szürreális apokalipszisét. A frézia szereti a topáz társaságát. Az ametiszt a rózsáét. Illat és árny egymásba folynak. A kandalló szaga és a Hold! Parázsló szívószálaival az éj hatol be a szívekbe. „Köpök a sírotokra!” Mondja Boris. S átszáll a vonatról egy helikopterbe. Onnan fényképezi az óceán partján a dűnéket. Ha fent vagy a levegőben, tegyük fel, egy repülőgépen, nem tudsz meghalni. Suttogja mellette Marilyn Monroe. És fejest ugrik álmában egy felhőktől habzó Végtelenbe.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-12-14 17:00:18

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.