VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Ajtó a szövegbe
Ajtó a szövegbe Praxis, nyelvhús
A szóhoz jutás és a szót értés egybeforrt. Amíg beszélgettem valakivel, eltűnt a tűnődés. Vagy mondás van vagy reflektálás. Ülsz a pázsiton, két cseresznyefa között és ráfújsz a pitypang frizurájára. A magok elszállnak, a csupasz szár sértődötten nézi az eget. Nem annak mutatja magát az anyag, amilyen igazából lehet. Vajon mit néz a repülő mag, zuhanás közben? Ő a konklúzió dekonstrukciója. Már elavult művelet, de a csecsemőknek minden vicc új. Kell egy kijárat a SZÖVEGBŐL, ahol kisurran a felfoghatatlan. Pihe és ezüst. Szemerkélni kezd. Az eső ágyaz meg a szomjúságnak. A teraszra heverednénk, egy pokrócra, amit az iskolából hoztál a kocsidban, hogy összebújjunk a természet lágy ölén. Majd elhalasztottuk a performance végrehajtását a váratlanul (véletlen nincs) konstituálódó miliő miatt. Azután gyufa, kávé. Majd jönnek a magyarázatok szájharmonikára és cintányérra. Hazamegyünk a hűvös szobába. És következik a forgatókönyv szerint a vihar, amikor a tó elnyeli az égboltot. Mondod. Fejest ugrik a tér az időbe. Az elbeszélés körvonalai rajzolódnak ki az allűrök öbleiben. Játszmák. Itt a meggondolás vége. A tojásdad burok szétbontja a hideg egyeneseket. Csembalók között csempekályha. A félreértés, mint narratíva. Extrudált emlékeket fagyasztunk le. Az ajkak zárójelei között ott a megfejtetlenség. Megint a szubsztancia csinál kiutat. S a szellem meg lapozgatja az átírt forgatókönyvet. Átfogó, tendenciák: a helyreállítás és az elpilledés. Mintha szférák szállítanák az értékeszményt. Plasztikus bölcselet. Hemzsegnek benne a kurzív karakterek. És szerkeszti az életművét a lelet. A talált tárgy. Az alkotó fantázia az Úr kebelén nyugszik. Mintha egy szilárd jellem lakna a bekötött papírtömegben. A könyv szeme éjjel is nyitva van. Álomi szerviz, ami a meghalást tartóztatja fel. Íme: látomás és hatás. Mindig ki van téve az újraértelmezésnek. Az üzenet, ami a műben hozzáférhető. A remény széttrancsírozott anatómiája. az a szerencse, hogy meg vagyok szólítva. Válaszom: igen. A létezésen kívülről érkezik a megoldó élőlény. S az égből remek gondolatok hullnak. Egy összefüggés áll össze: a pillanat. Átléptem egy határt. Elnyelt az azonosulás, mint egy nagy száj. Meglepődtem: a fantáziám dobozában fekszel. Így lehet az enyém a lét: még egyszer? Se gondolat, se érzés nem tud estté lenni. Amíg egy másik szív meg nem repeszti. Akkor a kagyló belső sebéből kiforr a gyöngy, mint a Hold, amit az Úr egy felhőben felold. A megértés egy útvonal. A Másik keresztezi. Mérsékelt, enyhített, csillapított ambivalencia. Az elmélkedés búcsúestje. Attraktív „nézés”. A kudarcot akarja kizárni. Ezért nem szabadkozik, felszámolja a mentegetőzést, lebontja a megbánást. A halaszthatatlant akarja késleltetni azzal, hogy ír. Ez az önreflexió és az alkotókedv összegyúrása. Régi sebek szakadnak fel, hogy átadják helyüket a színtiszta ihletnek. Iróniával és szatírával borogatja a szív a sértődést. Egyetemes magány. Kinéz a szoba ablakán a tegnapi vers, ahol befordul egy autóbusz. A sofőr kiszáll. A tejivóba tart. Ő meg elhúzza a függönyt és iszik a kávéjából. Kihűlt. Majd egy másik járat dudál. Minden rögtönzés: kérkedés. Elég aggasztó ez az utca. Visszabújik a dekonstrukcióba. Magára húzza a paplant. Nem ő hallja meg a dolgot, hanem a dolog hívja be őt. Hagy a gondolkodásból holnapra is. Tovább ketyeg az agya. Reflektál a bejövő zajokra. A parkoló tűzoltó kocsi a tölgyfákat bámulja. A jó és a finoman elrendezett kerteket. Elemeli a tárgytól a látványt. Csak szöveg a gondolkodás. Imitálja, hogy töri a fejét. Mit keres a könyvben a teste? Most is a fürdőszobában lenne a helye. Az energia, amivel emlékeket klasszifikál, mint öntapadós matricákat, egyre erősebben hat. Ontja a morált. Alatta ott a múlt. Ujjlenyomatok a betűkészleten. Megint egy kis antropológia. A Róma levél szerint (4:6) Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít, cselekedetek nélkül. Ez én vagyok. Csak hinni tudok. A tapasztalat megszűnt. Ennyit a fenomenológiáról.
Megjelent: 2017-07-30 18:00:39
|
