Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kántor Zsolt esszéi (Kuratórium, Tatár Györgynek, Arcra esett filológia)

 

Kuratórium

A homokszemek között fölbukkannak a hangyatojások. Felborzolja a levegőt a szél, összegyűri a hullámzást, beleír a pórusokba. A föld bőrébe hatol. Mint a plüss szőrzet és a hipermangán szemcsék. Találkoznak. Egy kis ciklon pörög a hegy szájában, egy levegőből kinőtt öböl, mintha az ékszerek közé dugott karkötő lenne, apró gyémántokkal. A tűnődés bebalzsamozza a lelket! Ugyan, a hiúság zománca lepereg „A hatalom hallgat, a múmia néma.” Hallani fentről a besebesedő felhők közül. A pók bőbeszédű reggel, egy tündérhajszállal csalogatja fel hálójába a legyet. Kis ólomkatona dől el a márványmintázatú pódiumon, a csend felbomlik. A lárvákból kikelnek a mentségek és a hírek. S a fundamentumok recsegve-ropogva jajveszékelnek. A homokóra megáll, egy képernyőre merednek a kuratórium szemei. Most veszik észre, hogy ők maguk üldögélnek a forgatókönyv lapjai között.

 

Tatár Györgynek

Aki kiment az országból

A nyelv, mint a tudás pupillája, éles képeket archivál. És hozzáad az ész. A puhán ringó, mátrix- szerű barlang: vízzel és kavicsokkal telt, áttetsző terepasztal. Pixel huszár fürdik benne. Közben azt álmodja, hogy felébredt. Mert minden pozícionálás a visszájára fordulhat, ha a sztereotípiák szétrágják a műgondot, a találékonyság lefagy. Egy zsilettpenge az emberi szem felé közelít. Minden nyugvópont időszakos. Ami pillanatnyi kapaszkodót jelent, a másodperc törtrésze alatt el is tűnik. De a felkorbácsolt víztükör nem felesel. A tócsa, mint az indigó: szél firkálja össze. A történések rögtön továbbgombolyítják Ariadné fonalát, ami végül a szigorúan celebrált rítushoz vezet vissza. Út közben pedig úgy tűnhet, volt más lehetőség. Ez benne a különös. Pedig nincs.

 

Arcra esett filológia

Vajda Mihálynak, köszönettel, a Sisakrostély-hatásért

Mintha egy szilárd jellem lakna a bekötött papírtömegben. A könyv lehel olyan tiszta illatot most, mint a debreceni fedett uszoda szaga? Egy vers néz ki a borítója alól, ami a meghalást tartóztatja fel. Egyes egyedül, maga. Íme, a tágasság: látomás és hatás. Havazás hava. Mindig ki van téve a lélek az újraértelmezésnek. A határpozíció az, ami a műben hozzáférhető. Mégis minden pillanatban cseppenként hal el. A tenyerén nyújtja át a neki a nyomdai szedő. Engem, aki olvas, előre belekalkulál. AZ A SZERENCSE, HOGY MEG VAN SZÓLÍTVA. A létezőkön kívüli is van valóság. Nem merül ki a gondolat a szóban. Az elcsöndesült idő hol van? A barázdált papírra alvad a holnap. Az égből remek koreográfiák lógnak. Egy mondat áll össze: a pillanat. Lapozható, bőrbe kötött virradat.

  
  
 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.