Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Fűkő Béla: A MKISZ Szobrász Szakosztály METAMORFÓZIS című formabontó kiállításának megnyitó beszéde

 

 

 

 

A MKISZ Szobrász Szakosztály METAMORFÓZIS című

formabontó kiállításának megnyitó beszéde

 

Minden eszme, minden alkotás csakis mágikus módon tud megvalósulni. A realizálás, pontosabban a formát öltés pszichotechnikai útja: a metamorfózis.

A lélek munkálkodik, és az alap ideából gyakorlati módon, ahogy említettem pszichotechnikai furfanggal, képes sok-sok küzdelmen, vívódáson keresztül megvalósítani mindannyiunk pillangóját.

Meditatív önfelismerés szükségeltetik a csendteremtő művekhez. Sok esetben a legdiszharmonikusabb művek váltják ki az elcsendesülést, a CSODÁLATOS ÁTALAKULÁST bennünk. Több alkotó esetében olvashattam azt a megállapítást, hogy a metamorfózist a befogadóra kell bíznunk. PUNK TUM. Nincs apelláta. Tények közlése átgondolatlanul. Ezzel én csak részben értek egyet, ugyanis az alkotás folyamatában az alkotó maga is átmegy egy csodálatos átalakuláson, még akkor is, ha néha megsérül. Van, hogy én is szétütöm a kezem egy nehezebb alkotásnál, de gondoljunk arra a hihetetlen, sérülékeny küzdelemre, amikor lepkénk elhagyja a bábját. A mű és a befogadó közötti történéseket akkor érthetjük meg a legjobban, ha a találkozásukkor fellépő törvényszerűségeket sikerül némiképp lelepleznünk. A szoborhoz szellemi síkon hozzátapadó meditatív test megszületése nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt gondolnánk. Mikor formálódik át a tudatban a látvány? Miképpen válik látvánnyá a „diapauzában” szunnyadó gondolat? És ha már testet öltött a gondolat, azaz van neki plasztikus megjelenési formája, akkor mi minden miatt képes magához vonzani a tudat mélységeit olyan erővel, hogy a gépezet hirtelen kiesik megszokott kerékvágásából, és pillanatokon belül leírhatatlan vágyat érez valaminek a továbbformálására? Valaminek, aminek eddigi létezéséről mit sem tudott. Tudom jól, hogy a METAMORFÓZIS csodáját nem kell és nem is lehet megfejteni. Hiszen a csoda attól csodálatos, hogy érettünk van, és ha még részünk is van megtörténésében, egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni mikéntjét. Az átalakulás kívülről szemlélve ugyan inaktív, mégis a tudat mélységeiben energiaigényes átalakulás zajlik. A báb látszólagos nyugalmából kifejlett lepke lesz. A lepkéből pedig, korábbi állapotaira még csak nem is emlékeztető, tarka kis rovarcsoda. Ég és Föld között lefelé csüngő, hernyó ívben meghajló teste aktív mozgásnak is tűnhetne, pedig valójában a hernyóbőr alatt már a báb van alakulóban.

A lepkék életciklusa négy fejlődési szakaszból áll, és nem önmagába visszatérő szellemi evolúciós modellem alapállomásai is lehetnének ciklusai. Amiről FŰNEK HAMVA, KŐNEK PORA című könyvemben részletesen is írok. A „lepkeöltő” a peték lerakásától, a hernyó kikelésén és annak bábozódásán keresztül, a bábból kikelő imágó rövid, de annál aktívabb életének utolsó szárnycsapásáig tart. A pete bordázott burka képletesen megfelelhetne a belső tapasztalási világ és a külső tapasztalási világ nászából születő láthatatlan IDEÁNAK.

A hernyó életciklusa méltán megfelelhet a láthatatlan IDEA plasztikus megjelenéssé érésének. A lassan, komótosan dolgozó alkotóelméhez hasonlatosan, a kikelő hernyó körberágja magát, mintegy kiszabadítja törékeny testét a láthatatlanság burkából. A peteburok felnyitása a pislákoló eszmének igencsak nehéz feladat. De a születés már csak ilyen küzdelmes dolog, nem is szólva a kezdeti nehézségekről. Először a fej bukkan elő, és bizony az szájszervestül, mindenestül döbbenetesen nagy. Akárcsak a gondolat magjából kibúvó csíra. A hernyó minél gyorsabban szabadul meg peteburkától, annál nagyobb eséllyel folytathatja evolúciós küldetését. Hasonlóan az életképes gondolathoz, aminek szintén el kell hagynia a láthatatlan IDEA mindentől óvó burkát ahhoz, hogy a külső tapasztalási világban formát ölthessen. Ez aztán a valódi létért való küzdelem! A hernyó egy ugyancsak érdekes és összetett fejlődési szakaszát képviseli a lepkévé válás folyamatának. A hernyók már hordozzák testükben azokat a sejteket, amelyek később a kifejlett imágót létrehozzák.

Most kedvenc káposztalepkéimre gondolok, és tudom, hogy minden, ami lényeges, az lábujjhegyen közeledik felénk. Nem lehet erőltetni a látványt, az igazi belső csodák csendben történnek. A petétől, esetünkben az alap elgondolásunktól, hosszú az út a bábjától megváló lepkénk szárnyalásának örömteli szemléléséig. Azt gondolom, most sok alkotásnál mindezt látványosan tapasztalhatjuk. Adjuk át magunkat ma itt, a kiállítóterünkben a csodálatos átalakulások csendes szemlélésének.

 

Köszönöm a figyelmet!

 

Fűkő Béla DLA

szobrászművész

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-05-08 20:00:00

 

Fűkő Béla (Miskolc, 1969) szobrászművész

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.