Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt Produkció és recepció – Szöveg és olvasás

 

 

 

 

Produkció és recepció

Szöveg és olvasás

 

Az egymással Lét és a magány köztes tere a beszéd. A beszélgetés. Ha egyedüllétben tartózkodunk, akkor magunkkal folytatunk párbeszédet. Soha nincs olyan, hogy elhallgatna az elme. Kiüresítené magát a tudat. A nyelv csinál mindig valamit a fejben. Ha mást nem is tesz, kérdez. (Ez az intervallum volna a szabad idő? De jó!) Ugyanazt a nyelvet használjuk. Mégis, olykor elmennek egymás mellett a mondatok. Kikerülik egymást a szavak. Elrepül a másik felett a megszületett jelentés. Alvás közben a beszéd a háttérbe vonul, onnan figyeli a nyelv a képeket, miként szövi a szó az elbeszélést. Narratíva. Nincs lét, ami által ne jönne létre történés. S akkor rögtön megjelenik a történet burkában a szó, a keletkezés mondandója. Az értetlenségből letörik egy darab. A befogadás olvas. Kibetűzi a megfejthetetlent. S hogy ez a dekódolás mennyire precíz teljesítmény, ezt nincs, aki megítélje. Titkos, apokrif tevékenység a tanulás. Nem véletlen nevezik szellemi eredetű entitásnak. A beszéd eredetileg hallás. A nyelv meghallása.¹ Nem mi teremtjük a szót, csak előhívjuk. A hit: hallásból van. A hallás Isten Igéje által.² Ne legyünk süketek, ha már egyszer adatott képesség a beszédre s a Hang elhatolt a tudatunkig, válaszolnunk kell. A még nem látott dolgok is beszélnek. Feleletet vár a láthatatlan. Minden tapasztalat nyelv. Mert a dolgok megfogalmazódnak, úgy lesznek emlékké. A hit egy eredendő lehetőség. A nyelv leheli a létbe. Az Ige idiómája. ( Folyt. köv.)

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-02-28 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.