Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó: A kitűnhetőség újabb írói ösvényei

 

 

 

A kitűnhetőség újabb írói ösvényei

 

Igaz, már évek óta gond van a szakszerű irodalomkritika területén. Kevés az erre specializálódott alkalmas, érdemes befutott író és költő, illetve az ilyen irányú tevékenység eddigi munkáikban.

Az, hogy közülük valaki egy másik tollforgató gondolatai felett elidőzve véleményt alakíthasson ki, gondos és körültekintő elemzés szükséges, de elsősorban bizonyos szimpátia, s az, hogy magához közelállónak érezze a művet, annak egy része, vagy egésze megragadja a figyelmét, azonosulni tudjon a kiemelkedően jó, vagy esetleg nem oda illő, de említésre méltó megállapításaival, gondolatmenetével, metaforáival.

Tartalmilag ez vonatkozhat magára a személyre, könyvre, műre.

Ma tehát, ilyen szakemberen kívül bárki gond nélkül – ahogy most én – kifejheti véleményét, csupán néhány keresetlen szóval, s esetleg az ezt alátámasztó idézetekkel megtűzdelve értékelheti mások munkáját, rövid összefoglaló keretében, máris kész egy közölhető anyag, ami általában pozitív jellegű, alig tartalmaz valódi kritikai elemeket. Na, és ki ne örülne az ilyen írásoknak, ha személyét, műveit érintik.

Végül is, kevés erőbefektetést igénylő tevékenység, de nagyon látványos. Ezért érzem úgy, hogy készítőik ilyen írásokkal a kitűnhetőség újabb ösvényeit találták meg. (ha már a saját műveikkel nem tudnak nagyobb figyelmet magukra irányítani)

A bulvár sajtó pletyka rovatához hasonlíthatnám, ahogy elénk tálalják, melyik milyen gondolatokkal, szavakkal, érzelmekkel terhes, meddig terjedhet benne a más művek „képletes” felhasználhatósága, a megengedhető lemeztelenedettség, kitárulkozás, obszcén, vagy trágár szóhasználat, amit még elbír a nyomtatott média, mert hisz ritka a felemelő, érzelmekre ható, (na, nem a giccses) verstani, vagy életelméleti gondolatmenetek kiemelése.

Persze, elfogadom a hosszabb szakmai, írói múlttal, széles látókörrel, nagy tárgyi tudással rendelkezők önbizalmát ahhoz, hogy recenziókat prezentáljanak nap – nap után, még, ha újabb divatos, jövevény-. idegen- vagy összetett szavakat használnak is fogalmazványuk színesebbé, tudományosabbá, mutatósabbá tételéhez, s jártasságukat bizonyítva néhány hasonló témában nyilatkozó írótárs gondolatait saját igazuk (helyes értékelő meglátásaik) bizonyítéka képen idecitálják. Tisztelet a kevés kivételnek, ezek az írások inkább elnagyolt ajánlások, figyelemfelkeltések, adathiányos laza ismertetők, igazi, ügyes reklámfogásokat alig- alig vesznek igénybe. Ebből kaphat aztán az érdeklődő impulzust, rászánja – e magát (áldozzon e időt) kíváncsiságának kielégítésére, vagy legyintsen inkább: na, ebből is tizenkettő egy tucat...

A művek mértékadó kritikai értékelése, hitelt érdemlő recenziója – véleményem szerint – úgy látszik, továbbra is várat magára.

 

2023. június 15

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-24 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.