Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Pneuma – Mindvégig

 

 

 

 

Pneuma

 

Mindvégig

 

1

A fennköltség kultuszát ünnepli egyszemélyes lelkem, mégis egyre hidegebbek a nappalok. Hajszál-szerű üvegpálcikákkal dobol a hold a befagyott ég jég-cintányérján. Mintha el akarnák függönyözni az éneklő csillagokat, vizes lepedőket teregetnek a kerubok, kifeszített hegedűhúrokra. (Elmélet és szeretet.) Az estély abbamarad. S mi megtekintjük Jeruzsálem hegyeit. Igazság. Az empíria ragad. Más már az éj anyaga, mint álom idején. A felszisszenés, mint makett. Nem minden turista futurista. Konkrét (Koncert). Hiedelem és rítus. Kvarc. Egy éjjeli szótár benyomásait rögzítem. Uff. A Kék Szótövek zenekarának karnagya szólt. A frigyládában ott a mannás korsó, Áron főpap kivirágzott gallyacskája, és a két kőtábla a tízparancsolat szent betűivel. A szemhéjam alatt van a látvány, a fejem rejti el. A szívemben pedig a kegyelem szelleme énekel, valami nagyon jó illatot lehel ez a kellemes jelenlét. Bodza, frézia. Gyöngyvirág. Rózsa, liliom, lila orgona. Vadmeggy-bimbózás. Megyek az üvegtrón felé és leborulok a Messiás előtt.

 

2

A szemantika rózsája feléled. A nyelv, mint mintázat. Atlasz. Tradíciók fésülik át a jelentésrétegeket. A szoba éles képeket archivál. És hozzáad a kenet. A puhán ringó, mátrix- szerű barlang: vízzel és kavicsokkal teli szökőkút. Éjjel tényleg megszökik a céllövölde hercegnőjéhez. Közben azt álmodja, hogy a nyelv bűnbe esik A tipográfia kertjében. Lebámul rá a keletkezés. Ott ül a lépcsőn felöltözve az allegória lepkebábja. El tudja-e fogadni, amire nem mert gondolni? Beengedi-e vajon, magába az örökkévalóságot? Ami a Másik. Tulajdonképpen egy szöveg molekula-rengetege. Emlékezetháló. Egy könyvbe zárt folyó. Gyengédség, puha tenger. A tócsa, mint az indigó: a szél teszi a prelúdium alá. A történések rögtön továbbgombolyítják Ariadné fonalát, ami végül a szigorúan celebrált Újhold-rítust hivatott helyettesíteni. Út közben pedig úgy tűnik, van más lehetőség. Ez benne a különös. Pedig nincs. Isten megáldja a verset. Kézrátétellel viszi át a fejekre a természetfölötti tudást. Ami voltaképp nem ismeret immár, hanem bizalom. (nem szabad kimondani a hit szót.) Tabu.

 

3

Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve. Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged! Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela. (Szünet) Cselekedjék veled szíved szerint az Úr, és teljesítse minden vágyadat.

(20. zsoltár 1-3.)

 

A Pneuma Hagion magányomban talált meg, amikor Jézus Logoszáról elmélkedtem. Aki nem issza a véremet és nem eszi a testemet, nincs abban élet (zoé). S ahogy vettem magamhoz igét (mannát) és bort (Krisztus vérét), Úrvacsora közben megszólított a szellem hangja. Az írás. Az Arkhétüposz (az ősminta) lehelete költözzön beléd és adjon inspirációt, intuíciót! De nem úgy mint Origenésznek, aki allegóriákkal fátyolozta el a jelentéssűrű példabeszédeket. Aki az Énekek éneke-kommentárban minden hívőt galambnak nevezett. Mert megkapták a Szent Szellemet. És új nyelveken szóltak a lehelet borától. Elnyerték Isten karizmáit, olyanokká válnak, mint maga a nyelv, az égi s mennyei régiókból feltoluló karének. Testté lett szó. Akikben bölcsesség tölti ki a beszédet. Ahogy lenyeltem az utolsó korty bort, a boldogmondások megelevenedtek. A borospohár oldalára piros filccel írtam: boldogok a szelídek, mert öröklik a földet. Ebben a pillanatban megszólalt egy gospel. A mobil ébresztett. Íme a Gesamtkunstwerk (Összművészet) erudíciója. Súgta a Szél. És a bukóablak kinyílt. S egy vérvörös gerle jelent meg, csőrében egy fehér gallyal. Rá volt írva: Ex katedra.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-09-06 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.