VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: A szövegeknek Ura – Történetteológia
A szövegeknek Ura Történetteológia
Isten a zenében jelenik meg leginkább. A hangok legtetején ül, mint trónszéken. Hallgatja Mozart zenéjét és Tórát olvas. Mi meg, ha tetszeni akarunk Neki, legnemesebb gondolatainkat, a legkövérebb allegóriákat füstölögtetjük el a dicsőítés (szeretet) tüzén. Miként is? Ahogy Rilke és Pessoa fogalmazási géniusza lángolt, mi közben a papír fölé hajolt a zseniális ész, a szív diktálta az elégiákat. S közben a tudatra ráfolyt, mit folyt? Ömlött a szerotonin. „Mi megismerők, ismeretlenek vagyunk önmagunk számára [...]. Sohasem kerestük önmagunkat – hogyan is történhetne hát meg, hogy egy szép napon megtalálnánk?” (Nietzsche: A morál genealógiája) S ha önmagunkat nem kutatjuk, hogyan is találhatnánk meg az örökkévaló Urat? A kitalálónk személyét, azt, aki a kezével formálta a testünk, aki a leheletével élesztett minket. Aki apokrif természetét, jelenlétét és gondolkodásmódját sok esetben az emberbe rejtve nyilvánítja ki. S ez a színrevitel mindig ihletett, kivételes pillanat és időtlen alkalom. „Az ide-odabeszélés ellenére a tudás nem halad előre, anélkül, hogy tudná, mi történik vele. A szubjektum és objektum, Isten, természet, az értelem, az érzékiség stb. Látatlanul, mint ismertek, és mint ami érvényes, szolgálnak alapul a kiindulásnak, a visszatérésnek ugyancsak.” (Hegel: A szellem fenomenológiája) Talán ott van a kulcsmozzanat arkhimédészi pontja, hogy túlzottan elmerültünk a látható világ hullámaiban s már nehezen vergődünk ki a partra, ahol vár bennünket a megoldás, a láthatatlan.
Széplaky Gerda írja az Élet és Irodalomban (2022-07-22). Méhes Károly kiállítása kapcsán. Vala hol. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium Galériáján. „Az elkapott pillanat arról tanúskodik, hogy ez a múltból itt maradt veranda akként az anakronisztikus időalagútként működik, amelybe belépve lehetővé válik a felgyorsult jelenből való kiszakadás, a lelassulás, a merengés.” Nahát! Én is ezt keresem. Jelentésalkotás. Jeltelen felhők zümmögése, zúgása. (Heidegger szavai.) Álló másodperc. A lefagyástól egy hajszál választja el a memóriát, de egyszer csak előlép a kép. Amit a tudat szeretett volna, de eleinte nem sikeredett az illesztés, a jelölő visszahúzódott. A jelölt viszont megfogant. Készülődik egy szöveg, de nem szavakból, hanem emlékekből, ízekből, illatokból. Érzésből és kagylóból, tengervízből és etűdökből. Az Ige átformál egy tapasztalatot. Isten nemcsak a Seregeknek az Ura, ahogy a Biblia aposztrofálja az értünk harcoló Istent, aki, ha kérjük, elhárítja az akadályokat csúcsra járatásunk elől, hanem Ő a Szövegeknek is az Ura, Aki szellemi lényként jobban tudja, mire van szükségünk a sikerhez, mint mi. Olyan textusokat tár fel, rak elénk, amelyek oda vezetnek minket, ahová jutnunk kell. Közlekedésünk szövegek irányítják. Működési szabályzatok, használati utasítások. törvények, Igék. Versek és imák. tehát, Aki segíthet, az a Szövegeknek az Ura. Lehet, hogy ezt a legfelsőbb arcot mások nem Istennek nevezik, hanem Aperionnak, Arkhénak. Causa Omniának. De én hadd hívjam Annak, Ami. Istennek, Jézusnak. Tehát a keresés nem haszontalan. Az elnevezés a keresés mikéntjéből adódik. S számomra legkézenfekvőbb módja az olvasás. A filozófia nem közterület. A hit nem látnivaló. Szív kell mind a kettőhöz. Akiben benne van az a membrán, rezgőfű és hangoltság, ami voltaképp egy picike műszer a lélek földjén, az tudja, az egyedüllét egy jó illat, amit hallani kell és akkor vezet. A bárányok megismerik ezer közül is a pásztoruk hangját, mennek a hang után. Nem értik szó szerint, mit mond a beszéd. Nem tudnak emberi nyelven, mégis mennek a hang után, mert tudják, az a helyes út. Nem tudják elsőre, mit mond a gazda, de más hangot mégsem követnek, semmiképp. Tudatában vannak annak, hogy az ő lelkipásztoruk a tulajdonos, aki ellátja őket élelemmel és védelmezi az ellenségtől a nyájat. Nem tudják, mi a pásztori szó tartalma, csak érzik a hang illatát, ami nyugalmat áraszt, ezért ragaszkodnak ehhez a hanghoz. Tudják, hogy járás, menet közben rá fognak jönni, mit akar tőlük a beszéd. Rábízzák magukat a jótevő atyára, maradnak az úton, amin vezeti őket a szó. Ezt is tanulni kell. A hűséget. A feltétel nélküli odatartozás eltökélt rendjét. A jelentés megszülethet anélkül, hogy meghatározott mentális struktúrákkal rendelkező ágensek bábáskodnának körülötte. Ez nem azt jelenti, hogy az a megközelítés, hogy az arisztokratikus kultúra elveszi tőlünk mindennapi kenyerünket: a novellák, regények, filmek, filmsorozatok, vagy akár csak a hétköznapi beszélgetés legnagyobb részét kitevő pletykálkodás fölött érzett kielégülés éltető nedűjét és forrását, a felelőtlen, könnyed fecsegést, a tudat-fölötti beszédet. A filozófusok sem kell, hogy lemondjanak a költői nyelvről, amiről azt hiszik, hogy Arisztotelész vagy Nietzsche találták föl. Ha van Isten, Ő a világgal együtt alkotta meg a művészetet is. Az örökké élő. Legfelsőbb Tudat kifinomult okossága hiánytalan univerzumban gondolkodott, amit tudvalevőleg a bűn torzított ilyen hibriddé. Isten, ha van, nem hibás. A szabad akarat mellé még Messiást is küldött, hogy a menekülési útvonal a hit láthatatlan világából fakadjon fel. Mint tiszta forrás. Ha van az emberi lélekben, szívben hit, azt egyedül a mindenható láthatja, meg a Fiú.
Tehát a szellemi érték legyen a győztes, ne az anyagi érdek. Az Atya- Isten jósága így kétségbevonhatatlan. A fián keresztül mutatta be önnön engesztelését. Ami látszólag halálként (a törvény erejeként) csapódott be a világmindenségbe, mint egy bomba, de a repeszek harmadnapra összeálltak és megszületett a feltámadás nevű bolygó. Jézus, mint vers. (Folyt. köv.)
Megjelent: 2022-08-17 20:00:00
|
