Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Jézus és a tapasztalat megszövegezése1 – Mindvégig úton vagyunk a megértés felé

 

 

 

 

Jézus és a tapasztalat megszövegezése¹

Mindvégig úton vagyunk a megértés felé

 

Maradjunk abban, hogy amit a fogalmazás-írás órán tanítottunk, jó pár éve az általános iskolásoknak, át kell értelmezni. „A szöveg pusztán egy köztes termék, a megértetés történésének egy szakasza”.² Kulcsár- Szabó Zoltán idézi ezt a citátumot, a megértéselmélet hipotézisének kapcsán. Tehát az írásmű csupán átmeneti állapotban van, amikor épp olvassuk. Végleges formájában soha nem pillanthatjuk meg, minden befogadó fejében másképp néz ki. Egyetlen olvasó sem ugyanúgy gondol rá, mint a másik.

 

Tegyük fel, hogy éppen ez a Gadamer-citátum az a szöveg, amit analizálnunk kell. Akkor mit kezdünk a „köztes” kifejezéssel? A szöveg fogantatása, vagy a szöveg megszületése, világra jötte a zéró pont, ahonnan elindul a jelentés létesülése? S mihez képest jelöljük ki a jelentés „teljes” elhangzását? Amikor befejeződik az összes jelentés-lehetőség kibomlása-megtekintése? Vagy olyan számegyenesről, útról, „járásról” van szó, amely egy véget nem érő prímszám-sorozat? A végtelenségig építhető, göngyölíthető fraktálokhoz hasonló egymásba bújtatással? Lehetséges-e megtalálni a „köztes” formátum egyedüli, igaz legjobbját? Vagy elég néhány variáns, és léphetünk tovább? Most tegyünk így. Hiszen ebben az esetben a szöveg sohasem végtermék, hanem csak mutációk együttlélegzése, felfutása. A megértetés, ami a mondatok és textusok célja, valóban egy folyamat, ami a fejben folyik, folytatódik, mindaddig, amíg be nem esteledik. (Ezt már a költő mondja.) Történet és történés.

Mint az eső, a zápor. Megesik a világgal, amiben élünk. Megesik az emberrel, példának okáért, hogy vizes lesz, elázik, ha a szabad ég alatt éri a zivatar. De egyszer csak a történés leáll. Véget ér a történet egy szakasza. De ezzel nem lesz vége az egész világnak, a történés befejeződése csak egy korszakot zár le. A fejben nyomot hagy az esemény, a közlés. Minden elhangzott szó, kibocsátott beszéd belekerül a memóriába. Ebben bízhatunk. S ott felkereshető, mint a raktárban cirokseprű vagy a szívlapát. És lehet vele újfent műveleteket végezni. S az újragondolás pedig a régi ént felülírja. Ez a dolgok vándorútja.

A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE című műben (KUNDERA regénye), van megírva. „A legsúlyosabb teher ránk nehezedik, leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket. Csakhogy minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is.” Ez van. Relációk tömkelege vezet a végső, de nem a végleges alternatíva megtalálásához. Azután jöhet a következő akkord. Jézus, a Logosz, a célba ért jelentés. benne válik látható Létté a kezdet és a cél. Alfa és Omega. Út, amin járunk. Íráspraxis.

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-07-12 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.