Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Mentális és nyelvi frekvenciák – A műélvezet mibenléte

 

 

 

 

Mentális és nyelvi frekvenciák

A műélvezet mibenléte

 

Szentkuthy, mint fordító, hasonló mentális és nyelvi frekvencián rezgett, mint Joyce. Írta Széky János, a Súlyszivárvány fordítója, a Litera.hu-nak adott interjúban. Pynchon kapcsán. Igen, ez nagyon fontos. Az olvasás, a műélvezet milyensége is ilyesféle dolgokon múlik s telik. A nyelvi frekvencia, ami egy örökös odafigyelés, hallgatózás, mikor történik a nyelvben, a cikkekben, olvasmányokban olyan, ami jó lesz valamire, amivel frissíthetjük a jó, öreg emlékezetünket. Ez a nyitottság, ez a szenvtelen lágyság, mint a sávos ragyogás, olyan, mint a vízfelszín. Amíg nem jön egy kolibri, hogy belekortyoljon, rezzenetlen, azután, ha felzavaródik, izeg-mozog és jelentésekkel, gondolat-futamokkal lesz teli. Egyébként, a barbárok abban a hitben éltek, hogy az idő a tengerben lakik. Majd egyik teoretikusuk kifejtette, mivel senki nem látta még kijönni a vízből, az idő nem látnivaló. Inkább hallgatjuk. Szela.

Az új fizika szerint nem sejtek és molekulák vannak bennünk, hanem húrok, piciny hangszerek, s az egész biológia és létezés egy jól összehangolt zenemű. A gondolatok létrehozása, kilövése, tervrajza és röppályája mind egy militáns disszonancia hangverseny-mozgólépcsője, ami a jó és a rossz, az egészség/teljesség és a rossz között feszül. Világmagyarázatok és fantáziavilág. A jelentés-, és jelenségnélküliség hallucinogén látszólagos jelentés-teliségének farsangja, bálja zajlik, a lét fortyog a történetiség és az egy helyben toporgás regiszterei között. Csak azt tudjuk gondolni, amit a nyelvünk lehetővé tesz. Ahogy Kulcsár Szabó Ernő mondta. Igen. Akkor kezdjünk hozzá.

Minden reggel egy könyvoldal. Lapozza a sorsunk a beszéd, ami beleszövődik a nappalokba. A történelem elérte, hogy az egyetlen időből idők lettek, korszakok, amelyek párbeszédet kezdtek egymással. S ebből a dialógusból alakultak a szövegek, esszék és esszenciák, amelyeket (össze)írtak a kiválasztottak és az írástudók. Vitalitás. Ez az értékes hétköznapok titka. A nyelv óriási, mega-bánya, kifogyhatatlan forrás. Megkaparsz egy témát, egy gondolatot, ömlik a nyelv, a rejtjelek anyaga.

S ebben az irgalmatlanul nagy mondat és szöveguniverzumban nagyon picinek érzi magát, aki nem képes (tud) saját galaktikát összerakosgatni önnön töredékeiből. Én tudtam. Megtaláltam egy kihúzott szálat az örökkévalóságtól megfosztott idő romjai, üledékei között. Az írást és az olvasást. Ez az attitűd nekem megfelel. E nélkül elviselhetetlenül képlékennyé válna a lét. Így meg akadt egy kapaszkodó. Egy stabil értékvilág. A magyar irodalom.

Még a kérlelhetetlen forróságra is lehet válasz a hűvös szoba könyves magánya. (No! Nem a kötelező karantén.) Amíg nem hal meg az érdeklődés és kíváncsiság az elmében és a szívben, addig van menedék. (Nincs folyt. köv. Csak egy új kötet lesz.)

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-09-07 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.