VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Keresztre feszített szó – Kiért halt meg az Írás? Értünk. (A beszédszerűség antropológiai horizontja)
Keresztre feszített szó Kiért halt meg az Írás? Értünk. (A beszédszerűség antropológiai horizontja)
Nagyon közel van hozzánk a beszéd, a szánkban és a szívünkben van: azaz a hit beszéde belénk van kódolva. Szívesen beszélünk az evangéliumról, emberi társaságban is és angyalok között is. Mert ha mi a szánkkal kimondjuk a tényeket Jézusról, és meggyőződéssel hisszük, hogy Isten feltámasztotta a Messiást a halálból, megtart minket az Ige. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre. (Róma levél 10. 8-10.) Mivel mással? Kérdezhetné a szkepszis hercege. A mondandó a szívből és a lélekből szakad fel, ha őszinték vagyunk. Már eleve kész a beszéd, mire kimondjuk, már össze van rakva. A száj csak edénye a mondandónak. Csatorna, amin áthalad az üzenet. Valaki összekészítette. Az, hogy nem egyedül döntünk bizonyos dolgokban az életünk során, az évek múlásával egyre inkább kidomborodik. Mintha súgna néha, olykor erőszakkal bátorítana az akaratunkkal ellenkező cselekedetre. Ösztönözne és visszatartana. És akkor ez nem egyetlen hang. Hanem kettő. Az egyik jó irányba vonz, a másik a sötétség felé. De ez csak később derül ki, amikor már késő. Vannak pillanatok, amikor tisztán kivehető a színezet. Akkor áttörés következik. Áldás. A nyelv beszél, nem mi, tudjuk. De ki akarja annyira, hogy jó legyen nekünk? S mi mindent megteszünk sokszor, hogy megakadályozzuk a helyes útra való rálépést. Nem mondtunk újat. Van egy jó énünk, meg egy másik, ami minősíthetetlen. Igyekszünk elnyomni a másikat. Ez természetes. De van idő, amikor a másiknak adjuk a kezébe a gyeplőt. Érthetetlen. De nem ragadunk le itt. Ez nem tudathasadás, minden normális személy két döntést lát maga előtt mindig. Megtegyem- vagy nem? Azt a dolgot, ami elém kerül. Belépjek az ajtón, ami előttem van. Lenyomjam-e a kilincset? És a másik fontos igehely: „ A hit pedig hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10. 17.) A fülbe bejutott szó elhat az elméig, a tudatig és azután a lélek legbensőbb barlangjaiba. A száj után a fül is szerepet kap az Istennel folytatott kommunikációban. Vannak szavak, amelyek megérintik a szívet. Sőt az Ige egyenesen megváltoztatja, átprogramozza és helyreállítja a szívet. A test, a lélek és a szellem: találkozási, metszéspontját az Ige meghallása tudja összetörni és újraírni. Ott, ahonnan kiindul minden érzelem és elhatározás. Oda hatol be Isten szava. S ha Isten szól, akkor Jézus, a testté lett Ige „működik”. Jézus, mint testté, hús-vér korpusszá változott „szöveg”, és Ige, vállalta helyettünk a szégyent, magára öltötte az emberi formát, és bűnné lett és átokká lett, (nem bűnössé, mert saját bűne nem volt), hogy mi Isten igazsága legyünk Ő általa. Ő Benne. Kétezer éves Igazság, de még mindig tart az ereje, hitele, sőt, egyre nagyobb a reputációja. Ott lüktet a bibliai textus legbensőbb centrumában, mint mag: kegyelem és hit. A hermeneutikai, esztétikai folyamat felbontásakor Gadamer a megértés előzetesség-struktúrája elemzésével esztétikai szempontból kulcsjelentőségű fogalmakat vezet be: az előítélet, a hagyomány, a hatástörténeti tudat, a horizontok összeolvadása és a szituáció mind a befogadó és mű közötti köztes tér folyamatainak kategóriái. nagy erényei vannak tehát Hans-Georg Gadamernek abban, hogy a nyelvet, a beszédet újraértékelhetjük, mint lét-meghatározó entitást. De egyben tévedett. Istent távolinak és homályban maradónak írja le. Nyilván erről nem volt kijelentése és látása vagy nem ismerte eléggé a szentírást. Ez a hang azonban nem tudja elhomályosítani Isten valóságos közelségét. A közellét egyértelmű, amikor valaki megérti és felfogja az Örökkévaló konkrét megjelenését a Fiú megérkezésében, Aki ide másolódott, mint képmás, ahogy a Misna írja. Jézus Isten mémrá-ja, görögül, Logosza. Héberül még t’ múna. Képmás, hasonmás. Alteregó. Aki 100 százalék az Atya Isten szubsztanciája. A saját kora sokkal jobban megértette ezt az azonosságot. Aki látott engem, mondta Krisztus, látta az Atyát. Hiszen ezért mondjuk, hogy egyetlen Istenben hiszünk, az Atyában, a Fiúban és a Szent Szellemben. Akik egyek. Így az Írásban az Atya legbenső lényege jelet meg a Földön. Mondhatjuk, itt járt Isten kétezer éve. Miért ne hinnánk el, hogy ezt bármikor megteheti ismét. (Folyt. Köv.)
Megjelent: 2021-01-24 14:00:00
|
