Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt Az anyag önállósulása – Skicc

 

 

 

 

 

Az anyag önállósulása

 

Skicc

 

A sokáig csak a forma közvetítő közegeként számon tartott matéria, az elrejtésre való és ezért marginalizálódott entitás, a 20. századra végre felszabadult a jelentés és az üzenet által kikényszerített célelvű eszközjelleg alól s megmakacsolva magát, és szinte nem ábrázol már semmit. Az anyag fellázadt a forma, a jelentésátvitel ellen.¹

Ezzel megindul a mondandótól az anyagszerűség felé történő hangsúlyok áthelyeződése, a jelentésalkotás folyamatába behatol a matériának az önállósult beszéde, nyelve, vagyis az anyag anyagként is hozzájárul a jelentésrétegek kialakításához, nem csak azzal, amit ábrázolt. Hanem, ahogyan megmutatkozik. Így már nem csak technikai szükségességként, hanem esztétikai kategóriaként is figyelembe vehetővé válik. Napjainkra az alkotók már sokféle módon tudják szóra bírni az anyagot, amellyel a jelenlét és jelentés közötti viszonyt árnyalják, és szólaltatják meg.

Viszont a Biblia arra int, ne feleseljen a gyurma, az agyag a fazekassal szemben. A mesterembernek joga (szerzői), hogy azt mondjon az „anyaggal”, amit akar, nem mondhatja meg a csinálmány a csinálónak, milyen legyen. Milyen célra készül?

Az anyag erre válaszolhatná, hogy nem akar mást, mint továbbgondolni a szerző által elkezdett mondatot. Hozzágondolni a még rejtetten benne levő momentumokat, mozzanatokat. Nyilván az eszköz nem veheti át a cél státuszát. De beletekinthet a folyamatba, beleavatkozhat az alakulástörténetbe.

Futurum perfectum. Befejezett jövő. Köztes terrénum a nyelvtanban. Tudjuk, hogy meglesz valami, de a mikéntje még hátra van. A fejlődés belső titka, a kifejlés/ felfeslés csodája a növény szárában, nedveiben-ágaiban rejlik.

Jaj annak, aki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajon mondja-e az agyag alkotójának: Mit csinálsz? És csinálmányod ezt: Nincsenek kezei? (Ézsaiás 45. 9.)

És elromlott az edény, amelyet készített vala és amely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készített belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. (Jeremiás 18. 4.)

Oda akarunk kilyukadni, hogy a beszéd anyaga a nyelv. S a probléma a hiteles önkifejezés. Vajon, mindig azt mondjuk, amit akarunk. Vagy beszéd közben megbicsaklik a szándék és gellert kap az anyag, a nyelv makacsságán. A nyelv önmaga is akarhat valamit.

Tiszteljük a nyelvet. Az Igét. Jól gondoljuk át, formáljuk mívessé, amit ki akarunk fejezni. (Folyt. Köv.)

 

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-11-21 19:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.