Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt: Ódon aspektus, új tónus – Egymást olvasgató szövegek

 

 

 

 

Ódon aspektus, új tónus

Egymást olvasgató szövegek



Rilke fogalmazza meg a Nyolcadik duinói elégiában, Vajda Endre fordításában: „Soha, egyetlen napig nincs előttünk/ a tiszta tér, amelyben a virág/ belenyit szüntelen, Mindig világ/ a tér, és soha semmitlen Sehol:/ a tiszta, szemmel-nem figyelt, amit/ belélegzünk, tudunk, és nem kívánunk."1

 

Valóban, a közeg, a független, objektív tér csak elképzeléseink szerint autentikus. Autoritása bizonyos, de hogy mennyiben hat és miként a beszéd horizontjára, nem tudjuk. Viszont olykor jelez azzal is, hogy hallgat ezekről a munkálatokról. Még sincs előttünk ez a tiszta „foghíjasság”, a hiány látványa egy mögöttes entitás. S ahogy elhangzik egy verssor, a mindenkori kontextusba beleíródik, a többi szöveg rögtön rezonál valamiként. Változik a nyelv. Változik a világ.

 

Amikor egy új alkotás jelenik meg a művészetben, ezzel olyasvalami történik, mint ami, épp ez által, éppúgy megtörténik, szimultánul, mindazokkal a műalkotásokkal, amik ezt az újat megelőzték. A már meglevő művek egymás között ideális rendet alkotnak, ezt a rendet módosítja, ha új (igazában új) műalkotás iktatódik soraik közé. 2

 

Amikor a Bibliát olvassa az ember, az Énekek énekét: Sáron rózsája vagyok, völgyek lilioma, stb. Eszébe jut József Attila.

 

 

Nézem a hegyek sörényét –
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
– amint elfut a Szinva-patak –
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés

(Óda)

 

Azután a Stockholm, Kosztolányi Dezső verse. A gyermekkor élő múltja.

 

Dalol a gőzfűtés, lángok lobognak,
a porcukorban kis aranykanál van,
s valami titkos, gyermekkori emlék
bujkál a barna és langyos homályban.

 

S jön Tandori, Miért élnél örökké? S a befogadó mindvégig úton lesz egy mélyebb gondolkodásmód felé. Miért ne élnénk örökké? Kérdez vissza, és nem fél többé. Beszélget a nyelv és a hús-vér test. A szájon át, az olvasáson keresztül jut be a szervezetbe a vers. Lenyeljük a születésben lévő jelentést. A szó gyógyítja a lelket.

 

1 Kulcsár Szabó Ernő is idézi a Törvény és szabály között. Az elbeszélés, mint nyelvi-poétikai magatartás a harmincas évek regényeiben című tanulmányában. a Rilke sorokat. Én ott fedeztem fel, milyen szubtilis e meglátás.

2 Eliot:Káosz a rendben. Bp. 1981. 63.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-10-20 14:00:00

 

Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.