VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt: Nagy elbeszélések reneszánsza – A posztmodern és az avantgárd evangélium újraíródik
Nagy elbeszélések reneszánsza A posztmodern és az avantgárd evangélium újraíródik Nagy tévedés volt belebeszélni a lelkekbe, hogy a nagy elbeszélések kora lejárt. Semmi ilyesmi nem történt, csak át lettek nevezve. Ők maradtak a helyükön, mert ahogy a prédikátor mondja (Salamon, Izrael leggazdagabb királya a könyv szerzője) a Bibliában, ami most történik, régtől megvan. Az alapja mindegyiknek ugyanaz maradt. Az új paradigmák mind valamelyik ókori nézetrendszer gyökereiből táplálkoznak. Csak mutációként élnek tovább. Igaz, helyreállíthatatlannak tűnő romokat láttattak velünk az idők. forgácsok, törmelékek halmazát, folytathatatlan kísérletnek tűnt a legnemesebb hagyomány, egy váratlan eseménysor új konstellációt teremtett és lábra állt a dolog. Hányszor temették a kereszténységet? S valóban, erősen megrogyott az eredeti, első evangélium eszméje s maguk a hozzá kapcsolódó, vallásos és törvénykező intézmények is csődöt mondtak az önzetlen szolgálat mérőzsinórjához képest. Mégis, új köntösben, a régi, eredeti erudícióval és lelkesedéssel alapítottak egyházat fiatal teológusok, hogy leporolják a Biblia üzenetét, megismertessék tömegekkel a kedvesség örömhírét. Új bibliafordítások születtek, magyar nyelven is, kiderült, hogy Károli szinte mindenütt, mind az ó-, mind az újszövetségben tévesen: léleknek fordította a szellemet. S ez által egy katolikus tévhitet szolgált ki. S már ez az egyetlen tény új fényt hozott a gyülekezetekbe. A szellemiség megváltozott. Rádöbbent az egyén, hogy antropológiailag tagadhatatlan realitás, hogy van szellemünk és ez egy különálló szegmens az emberi lény világában. Van testünk, van lelkünk (akaratunk, értelmünk s érzelmeink) és van szellemünk, amely szintén a testünkben tartózkodik, akárcsak a lelkünk. S a lélekhez van kapcsolva, mint láthatatlan rész,de magasabb rendű, mint az elménk. Intuícióinkat és a lelkiismeretünket ezzel a részünkkel érjük meg, nem az eszünkkel. Emellett persze bejött egy csomó téves tanítás is. Főként Markion ártott sokat azzal az elméletével, hogy az ószövetség Istene más, mint az Újszövetségé. Ez lett az alapja az elpogányosodott, sámánista eretnekségeknek. Majd a kötekedő szövegkritikák kora is eljött, amelyek próbálták kikezdeni, amit a Szent Lélek (Szellem) kánonként, évezredeken keresztül összeszőtt. (Apokrif iratok, Pszeudo epigráf kötetek). Végül a lényeg nem tudott megváltozni. Mert örök értékként lett belegravírozva az időtlen időbe, Ez a tény, pedig a következő: a személyes hit ajándék. Az Atyától, az örökkévaló, mindenható Istentől lehet megkapni, amikor vonzást gyakorol ránk. A Jézus Krisztus feltámadásába vetett hit tehát nem racionálisan belátható dolog, hanem annál több. „Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk megvallást róla, s így lehet üdvösségünk.”.1 Kegyelemből adatott Ábrahám óta ez a hit, aki felfedezte, hogy az Istenbe vetett bizalom működőképes, ha nem rontjuk le az állagát rítusokkal, emberi cselekedetekkel. Mert nem cselekedetek és teljesítmény által léptette be Isten a szövetségbe Ábrahámot, hanem a hite miatt. Magyarán: nem tett semmit érte Ábrahám, hogy az Atya barátjává legyen, csak jó szíve volt. (A szív a Bibliában sok esetben azonos a szellem kifejezéssel.) Amikor megszólította az Úr, a hit atyja felismerte a világ teremtőjét, a Hang mögött. Persze az inspirációt is fentről kapta. Az új, karizmatikus, evangéliumi gyülekezetek Ábrahám és Jézus hitét akarják újra beoltani az emberekbe. Ilyen ébredések vannak manapság Szingapúrban, Argentínában, Brazíliában, Japánban és Afrika több országában is. (Magyarországon ilyen új evangéliumi egyház a Felház és a Hit Gyülekezete). Kínában is elindult egy hatalmas imamozgalom, de ott még üldözik a keresztényeket. A keretek immár másként festenek. De a tartalom a nagy elbeszélés. A ceremóniák helyett a perszonális kommunikáció került a középpontba a hívőknél. Nem intézményekhez akarják a lelkeket, szellemeket vezetni, hanem magához Istenhez. S ezek a gyaníthatóan, legfelülről motivált, posztmodern prédikátorok, evangélisták. Ezek az új „papok” már a Melkisédek2 rendje szerint közvetítik Isten igéjét. A kulcsot adják az emberek kezébe, rozsdás történelmi tradíciók helyett. az Igét, a Bibliát. S a testté lett Ige megfogja a kezüket. Engem, az esszéírót, is elért. Nem bántam meg. Hajrá, Isten Országa! Még ajkamon sincs a Szó, az én Istenem egészen érti azt.3 1 Róma levél 10. 10. 2 Héber levél 5. 6. 3 139. zsoltár 4.
Megjelent: 2020-09-08 20:00:00
|
