Nagy Norbert: Megváltoztak a dolgok
Megváltoztak a dolgok…
Régóta érezni, hogy „valami nincs sehol.”
Hogy valami, valamikor, valahol félrecsúszott a neki rendelt sínpárról, és csak robog, robog egyre sebesebben, lefelé egy meredek hegyoldalon…
Sok helyütt olvasni, hallani, hogy eljött a tudatváltás ideje. Hogy így, ahogy most van, nincs tovább. Elfogyott a még járható út a lábunk alól, hát vagy felnövünk végre, vagy… eltűnünk végleg.
Tudatváltás.
Tudat át/váltás.
Mint mikor egy billenőkapcsolót a „rossz” állásból a „jó” állásba pattintunk.
Mint mikor a villanykapcsolóval fényt hozunk a sötétségbe, hogy legyen világosság…
Én hiszek a tudat, az ön/tudat létjogosultságában.
Hiszek az értelem tompaságot lebíró erejében, és képességében, hogy csináljon fényt.
Épp ezért hiszek abban, hogy az értelem révén, a valami ami bennünk lakik, felismeri, hogy lejjebb kell költöznie ahhoz, hogy megtaláljuk azt amit keresünk…
Hogy a fej gazdag és szép lakás, de nem az otthona.
Otthon…
Ahová hazatérek mikor…
Ahová mind hazatérünk.
Ahol nincs köztünk különbség.
Ahol… egy vagyunk.
Ott kell befejezni a „tudatváltást”.
Mert ott van az igazi otthon, az igazi „haza”.
Nem vagyok vallásos.
Hitem van csupán.
És azt hiszem, hogy a költözés a fejből a szívbe, nem is vallás kérdése.
Ha az lenne, akkor talán bajban lennénk, de…
… annak idején a Mindent, mindnyájunknak adták.
Mindnyájunknak!
Mert odabent a különbözőség nem létezik.
Odabent, ahol Ő van, ahová tartunk.
Hazafelé…
Én még mindig hiszek bennünk.
Mert akik ismerték a járást, már régesrég útbaigazítottak.
„És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden bölcsességet ismerek is, és olyan teljes hitem van, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem: semmi vagyok.”
- Pál apostol -
Megjelent: 2014-08-01 19:24:04
 |
|
Nagy Norbert (1975) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
