Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Vaskó Ilona: Generációs viszontagságok, tükörgyerekek (Szatíra a mindennapokról)

 

Generációs viszontagságok, tükörgyerekek

Szatíra a mindennapokról

 

Az idő múlásával a kislányok bakfissá, fiatal nővé serdülnek, amikor is kifejlődik az olthatatlan vágy a másik nem megismerése iránt. Mindenhogy. És ez oda-vissza nagy igazság. Mert a kisfiúkból, srácok lesznek, akik fiatal férfiként kutatják majd tovább a boldogság forrásának nyomait. Már nem csak hallani akarják egymást, már túl vannak a szégyenlős pillantásokon. Egyszer csak mind a két nem le akarja igázni a másikat.

Eljön a birtoklások kora. Megkezdődnek az én csajom, én pasim, én feleségem, én férjem kezdetű elbeszélések. Már felcímkéznek mindent, és szépen értékeik alapján kezdik el rendezni az érzelmeiket. „Azért szeretem…” kezdetű mondatokba bonyolódnak, és gyártanak ideológiákat arról, hogy miért is vannak együtt. Vég nélkül sorolják egymás előnyeit, sőt, viszonyítják az előzőhöz, hasonlítják másokhoz választottukat, illetve kiválasztanak valamilyen erkölcsi, nevelési ideológiát, mellyel mind a ketten azonosulni tudnak.

És elhiszik. Sőt, fennhangon hirdetik, hogy ez maga a boldogság. El is kezdenek másokra nyomást gyakorolni, megmagyarázni, hogy csak és kizárólag az a helyes, ahogyan ők látják. A gyermekeik még meg sem születtek, de már jól láthatóan mindegyiknek doktori címe van, és legalább három nyelven beszélnek anyanyelvi szinten. Terveznek, hisznek és döntenek. Aztán a hétköznapok sivársága néha kicsit bekeni baba kakival az idealizált családi képeket, mert vagy nem akar jönni az a gyerek, vagy jön, csak hat éves koráig nem alszik át egyetlen éjszakát sem. De az igazán fanatikusak még ezt is megússzák, és megszületik a jövő nemzedék három nyelven beszélő tudós-kutató doktora. Nem akarok csalódást okozni senkinek, de ezek soha nem mennek ilyen simán.

A nagy megismerni vágyás során, ha szemet hunyt bármelyik fél az apró-cseprő hibák felett, hát garantálom, az utánuk következő felnövekvő generációban csak még jobban manifesztálódni fog. Ilyenkor jönnek az olyan vagy, mint anyád, illetve az olyan vagy, mint apád kezdetű mondatok, persze következetesen felcserélve, az ellenkező féltől. Nincs kegyelem. A gyermek tükörré válik. Az anyja, vagy apja tükrévé, de azok mégis pont fordítva, a másik felet látják benne, és abból is a rossz tulajdonságokat. Ebbe a jól kiépített szerep-mintakép-nemistudommi gyártásába beszáll az előző generáció is.

Úgy van! A nagyszülők! Na kérem, itt aztán végkép nincs kegyelem. A nagyszülő, az a ráérő generáció, aki a hatodik unokatestvérre visszaemlékezve, mind a négy(!) ágon fel tudja sorolni, a rosszul beékelődött genetikai kódokat, és bizony száz évre visszamenőleg rendelkezik információval a családok fekete bárányainak listájáról, természetesen betű, és születési rendben. Valamikor ebben a pillanatban a két fél, elkezd távolodni egymástól. Ha nem is azért, mert éppen már nem egymásról szól az életük, de azért mindenképpen, hogy meghallhassák legbensőbb, legmélyebb hangjukat, reménykedve, hogy igen, ott lent újra megtalálom a boldogság forrását. Ez az időszak az, amikor a pasik kocsmázni kezdenek vagy edzőterembe váltanak bérletet, a csajok meg salsa órára járnak, vagy aerobikra esetleg hastáncra... Mert hát a gyerek ugye nyomot hagy az emberen, mind a kettőn. Persze a sok sör is. De ezek mindig is apró menekülési útvonalak lesznek a már nem annyira tökéletes másiktól, az „olyan, mint a párom” gyerektől, és az adatbázis-rendszerrel rendelkező nagyszülők elől.

Távolságokat növesztenek. Mindenhol. Agyban, ágyban, társaságban. Egyetlen kötelék marad ebben a kínos helyzetben a két valaha ábrándos lelkű bölcselkedő között, az a faramuci, fordított tükrű gyerek. (vagy a lakáshitel, de ezt majd máskor)

Valahogy már a csókok sem lesznek ugyanazok. Sőt, mind a kettő le is szokik róla, mert az a néha elcsattanó szánalmas próbálkozás rávilágít arra is, hogy nem csak a feleség melle, a férj hasa ereszkedett meg, de már a csókok is puhává váltak.

  
  
 

Vaskó Ilona (Nyíregyháza, 1974)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.