Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Radnai István: Elv-vágyódás

 

 

 

ELV-VÁGYÓDÁS

 

        "Tárd ki az összes ajtót, a szél hadd seperje

        Ki a sok szalon-tunyaság szülte eszmét, lila párát...

        A dagály tölti meg nagy barlang-öblü lelkem, s egy eszme,

        Hogy eléd álmodhatom tarka bohócok karavánját...”

 

        Fernando Pessoa: Képtelen óra

        (Lackfi János fordítása)

 

 

birodalom voltam duzzadó izmaimban

kötél feszült csapkodott még a szűk vitorla

jégcsapokon pilla remegett az éji fagy

és elszorult az etetőn madaraim torka

 

jártam hegyen és lágyöblű tengerparton

olykor visszalengett még habzó hullám

lánylelkű napsugár a bűnre éhes pardon

a só íze könny szerelmek múltán

 

kiállnék egy végső hegyfokra szélnek

átengedném kiálló taknyos orromat

torkos folyó öblén nyugatra vágyó ének

szerelmes ébredésre tárult vagina

 

bizony barátom csak álmodom magam

narancsvirágos giccses portugál tavaszba

hol csontod nyugszik s követem hamar

korai barackon nyugszik versed hamva

 

a mandula-szűz keserű magot érlel 

édességekbe rejtezik a szerelemcián

testvértelen birokra az öröklött vérrel

incselegni hív a magány-óceán

 

most ketten csellengünk kihalt a parton

hátam mögött setteng az estorili árnyék

puskázik a múlt fel nem robbant patron

ingatag szobámon tengerésszé válnék

 

ha vihetném bárkámon szerelemként az ország

terhét népét kielégületlen koros vágyait

múltjából sarjadt vadrózsa-tüske sorsát

a délszaki idillből a jelen átka kiszakít

 

meglátogatnám nyáron sokalakú lelked 

a kétségeket rábíznám a zord télre 

nekem csak egy volt meg a kurta élet

siet oda remények lepkéje ha felkel

 

  
  

Megjelent: 2017-09-21 07:00:02

 

Radnai István (1939) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.