VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Vincze Sándor versei (A szerelem ideje, Minden elúszó mozdulat)
A szerelem ideje
A bánat lakói kétségbeesetten keresik egymást a szívligetben. Egy férfi a székét a folyón át a fák közé viszi. Van három csillaga, nyilván ezredes. Nem orosz, amerikai. Szellő korholja a lusta gallyakat, hogy végre mozduljanak. Azért az árvalányhajat képes befonni, jöjjön hát valaki, és Möbius-szalaggal kösse be. A szerelem ideje mindjárt itt van, közel a kolerajárvány. Ideje hajóra szállni, ezredes. Hagyd a székedet, a hajón lesz elég, ha ülni lenne kedved. De ismerlek, föl-alá járkálsz majd sokáig, míg végre odalépsz ahhoz, kit az idők kezdetétől szeretsz.
Minden elúszó mozdulat
Megvárom, míg belépsz a kapun, s míg te a lépcsőn magasba indulsz, engem a vízszintes utca visz haza. Kerek erdő a város, álmos állatokká szelídül minden elúszó mozdulat. Elalvás előtti utolsó pillantásuk sebet ejt rajtam, melyen át kifolyik belőlem minden, amire emlékezhetnék, és láthatatlanná válva szállok fel a villamosra, nem is kell lyukasztanom. Már csak a tócsák felszínén látok csillagokat.
Megjelent: 2017-01-11 08:00:02
|