Lakatos László versei (anyámnak, konok vers, Kórházban)
anyámnak
már elmúltak a dühös, keserű könnyek,
már visszaharaptam haragom,
anyám, magára nincsen panaszom!
csak a fájdalmat rágom éppen magamból
és hát lüktet, éget a "nem jó".
de attól még szeretem,
csak úgy, mint taknyos kölyök az anyját.
konok vers
ha már az Isten sem,
ha már senki sem,
ha nyakamba nyomor borul,
ha már nem bírom, bírom, bírom ...
mert muszáj.
csak rejts,
csak szeress,
csak fekete krétával karcold a nevem
a remegő éjszakába.
Kórházban
A ziháló testet éjjel hozták
Tizenhat körül járt
Villanyt gyújtottak, a nővérek rákiáltották
Az éjszaka nyűgjét, a fiatalok gőgjét
Szégyenlősen elfordultam az ablaktól
A fiam szorosan hozzám bújt.
Az ajtókat csapkodják
Bűzt szorítanak a szobák ajtajába őrként
Ugyan, ki menne ki szívesen?
Nem kéne több, csak néhány perc ájulás
Homloktérben fáradtan zakatol a fájdalom
Rácsos ágyakon gyerek testek halomba ...
Megannyi vélt emlék roskad rám.
Meglep, hogy ennyi könny fér a szemembe.
Megjelent: 2016-05-28 07:00:00
 |
|
Lakatos László (1980) író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
