Filip Tamás: Suhintásra várva
Vak fény tapogatózik,
gyertyát, gyufát keres, vagy
villanykapcsolót legalább;
szeretne fölgyulladni,
megsokszorozni önmagát.
Fény után tapogatózom én is,
próbálkozom, hol tágra nyílt,
hol szorosra zárt szemekkel.
A kezem falat érint, érdes, és
mintha barlangé volna, hideg.
A történet se kezdte még írni
önmagát, biztos alszanak
a szereplőim. Egy fedél alatt
vagyunk, mióta kitaláltam őket.
Kevés szó esik közöttünk.
Ráférünk mind, ezzel biztatom
magam, fiatalabb vagyok, mint ők,
ők pedig nálam is fiatalabbak.
Szeplőtelen fogalmazásra
készülök, szeretnék regénybe
foglalt végrendeletet írni.
És akkor fogok hozzá, ha
majd egy éjjel a holdóra
pálcája rám suhint.
Kő, papír, olló, Magyar Napló 2012
Megjelent: 2015-10-04 07:00:00
 |
|
Filip Tamás (1960, Budapest) költő, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
